VII. fejezet

Az üzlet amint mondtam be indult, már nem milliókról hanem több tíz millióról volt szó, sőt még többről és ez csak az alkoholból származó pénz.

Anthony Duvall, a család na és én is a csúcsra jutottunk. Voltak ellenfeleink, mindig akadtak, de mindig csak múlt időben. Ha bárki ellenünk szegült, mint ahogy eddig is, eltüntettük. De nem sokan akartak velünk ki kezdeni. Azért a zsaruk között is mindig akadt olyan, akit se megvesztegetni, se megfélemlíteni nem lehetett, nos ők időnkén ránk szálltak, de komoly gondot soha nem okoztak.

Ezenkívül mindig akadtak olyan kisstílű seggfejek akik azt hitték, hogy kicseszhetnek velünk, meg hogy be pofátlankodhatnak a mi területünkre, hát velük mindig keményen le kellet számolni.

Mert Anthony rendet tartott, az íratlan törvények mindenkire vonatkoztak, aki ezt nem értette meg hamar golyót kapott a koponyájába.

Volt egy eset, amikor délről jött újgazdag fiatal fehérek, feljöttek a városba és össze vertek néhány niggert. Miért érdekes ez? Mert azok a mi niggerijeink voltak, nekünk dolgoztak a mi területünkön, vagyis, jobban mondva a város nigger negyedének egy részében a niggerek Anthony piáját árulták, a saját fajtájuknak, mindezért cserébe Anthony megvédte őket.

Na mármost feljöttek ezek a déliek, és balhéztak, másnap Nick és én felkerestük őket, és elbeszélgettünk velük. Három törött orr, pár borda és két törött kar lett a végeredmény, Nick bár általában le se köpte a niggereket, de ha a mienket verték el, akkor a tettesek nagyon keményen ráfizettek.

Ezt jelenti a család, a védelmet, és az összetartást, egész addig amíg el nem szúrod, utána már nincs védelem, a barátaid is ellened fordulnak.

Jimmy öcsém felesége ismét szült, ezúttal kisfiú lett, és termesztésen nem rólam nevezte el. Alig-alig hívott fel, és én ritkán mentem látogatóba bár a nagyobbik gyerek kedvelte ,,Vincent bácsit” de se Jimmy se a felesége nem örült nekem, így hát nem mentem túl gyakran.

1932-ben történt, ekkor már két éve mi uraltuk az alkohol piacot, igaz egy évvel később az egész megszűnt, de ott még nem tartunk, és nem is ezt akartam mondani.

Szóval, '32 tavaszán bementem a klubba, ahol Anthony meglehetősen feldúltan várt. Feldúltan? Ugyanolyan olyan nyugodtnak és hidegvérűnek látszott mint mindig, de ekkora már rá jöttem azért vannak érzései, és ezeket ha valaki nagyon figyel ki is szúrhatja.

-Vincent, ismered az unokatestvérem, fiát, Bob-ot? -állt mellette egy tejfelesszájú alak.

-Üdv, Bob-

-Bob csinált egy nagy hülyeséget. Egyébként nem érdekelne a dolog, de gyerek kora óta ismerem, szóval segítünk rajta. -bólintottam, ez így van, viszont jó nagy baromságot csinálhatott mert Bob meglehetősen zavarban volt, és lesütötte a szemét. n

-Érkezett, egy csapat a városhatárához. Egy karaván, vándorcirkusz, mutatványosok, mindenféle csavargó. De nem ezzel foglalkoznak, mellékesen tolvajok és a lopott áruval kereskedek, Bob vásárol tőlük ékszereket. Öt ezer dollár értékben. Átverték hamis ékszereket adtak. Vissza ment, de elzavarták, nem akarják vissza fizetni.

-Értem, megyek és kiverem belőlük. Bob, velem jönnél?-

-Én? Minek? -kérdezte zavartan

-Hogy tanulj valamit egy értelmes embertől! -szólt rá Anthony. A klub előterében bele botlottam Will barátomba, gondoltam nem árt ha jön szóval őt is magammal vittem. A Chevrolett-et használtam szép elegáns kocsi, ez kellet most meg kellet mutatni hogy mi nagymenők vagyunk.

Szép lassan végig hajtottam a városon, Willel közben mindenféléről beszéltünk, Bobby fiú meg csak hallgatott, hiába rokona a nagy Antohnynak, mi mégis csak kemény durva gyilkosok voltunk ,Bob meg csak egy taknyos kölyök.

-Aztán, lövöldözünk is?

-Csak ha én lövök. Vagy ha lelőnének. Nem akarok balhét, az ilyen csürhével szemben elég ha rájuk ijesztünk. Egyébként jól megy az étterem? Nem mentem le oda két hónapja.

-Persze, de minden napra jut egy seggfej, aki túl sokat iszik és ki kell dobni.

-Az étteremből?- csoldálkozott Bob, mi meg erre össze nevettünk.

-Nem, nem, dehogy, az étterem csak álca, a lényeg alatta van, egy kis illegális kocsma.- feleletem neki .

-Más balhé? Zsaruk, bárki?

-Áh, a zsaruk bejönnek a szokásos adagjukért, aztán elhúznak Jól meg van ez szervezve.

-Mennyit kapnak most hetente?

-Egy ládával. Szerintem sok, de Anthony ennyiben egyezett meg velük.

-Mindegy-vontam vállat

-Azóta nem volt semmi, három hónapja, hogy be jött az a pasas, kést rántott, erre szét lőttem a fejét a dupla csövűvel. Mindent beborított az agyvelő, rohadt munkavolt letakarítani.

-Will, mindig elmondom ha nem akarsz koszt, lődd le fejbe közelről egy kisebb kaliberűvel, biztos halál és nincs kosz.

-De én szeretem nézni a szétfröccsenő agy darabokat! -röhögött fel. Bob megilletődve hallgatott minket, a továbbiakban pisszenni se nagyon mert.

Elértük a tábort, a városon kívül, egy mezőn telepedtek le. Pár ócska teherkocsi, meg lovak Micsoda putri? Jutott eszembe. Mondtam hogy Will vigyázzon Bobra és maradjanak a kocsiban.

Én kiszálltam, és lassan nyugodtan, a gyülekező nép felé lépdeltem, közben nyomasztott a szegénységük, egészen elképesztő volt hogy ehet lovak közt élni? Én az elegáns öltönyömmel, drága kocsimmal egy másik világból jöttem közéjük.

-Melyikőtök a főnök? -kérdeztem.

-Miért, -kérdezett vissza egy borostás alacsony rókaarcú alak.

-Anthony Duvall küldött, öt ezer dollárért, adjátok ide.

-Na húzz a faszba! Nem ijedünk meg tőletek ír seggfejek! -mindig is rosszul tűrtem az ilyesmit, ezért a rókaarcúhoz léptem, és keményen gyomrom vágtam, majd arcon csaptam. Térdre esett.

-Már mondtam kérem a pénzt!

-Hé haver, állj le! - egy nagy kopasz állat mondta ezt nekem, súlyban lehetett vagy kétszer annyi mint én és magasabb is volt. Bár jól bunyózok, de csak egy ostoba áll ki egy hústoronnyal. Elő rántottam a S&W Magnumot, és a rókaarcú halántékához szorítottam.

Ha valaki meg mozdul, szétloccsantom a fejét! Hozzátok a pénzt! -szemem sarkából láttam Will ki száll a kocsiból, előveszi a Tommy Gunt és csőre tölti. Az ilyesmi azért biztonsággal tölti el az embert. A szemem sarkából láttam, hogy többen jönni-menni kezdenek, nem tetszett a dolog, és leadtam két lövést csak úgy vaktában.

-Na, akkor hogy világos legyen! Nem szaladozik ide-oda senki! Kérem a pénzt és holnapra hagyjátok el a várost!

-Tegyétek amit mond-nyöszörögte áldozatom, megijedt, amit nem csodálok, elég erőseket ütök és fegyver fogtam rá, meg egy elvetemült gyilkos vagyok, és ez nem épp egy életbiztosítás.

A pénzt gyorsan előhozták, mi meg visszaszálltunk a kocsiba és elhajtottunk, pedig szívesen halomra lőttem volna őket. Megérdemelték volna, de mindegy Anthony nem azt mondta ,hogy öljem őket halomra.

Azonban láttam az láttam az arcokon, szívesen bosszút állnának, de olyan ostobák nem lehetnek hogy szembeszállnak velük? Azóta már tudom, a legdurvább ostobaság is valóra válhat.

Másnap reggeli közben ért egy meglepetés. Azt mondom reggeli? Dél felé keltem fel, másodszor. Reggel hatkor az éjszakát nálam töltő lányt engedtem ki, majd vissza feküdtem aludni. Délben felkeltem, torna, edzés aztán reggeli, na ekkor kopogtak az ajtómon: Jimmy öcsém volt az.

-Hát te? -csodálkoztam,

-Szia Vincent, a segítségedet szeretném kérni.

-Gyere be,- és beengedtem, én le ültem rá gyújtottam de ő zavartan állt.

-Hát tudod, a boltunk, azzal történt egy kis gond. A feleségem volt tegnap benne, és, hát …

-Térj a lényegre, öcsikém.

-Jó, persze, tehát három fiatalabb férfi kirabolta. Nagyon megijedt, azt mondta, hogy kéne valaki aki segít, ezt megoldani.

-Tehát az ő ötlete.

-Mi? Ezt hogy érted?

-A feleséged akarja, hogy segítsek, nem én. Én nem akarok bele keveredni, majd a rendőrség megoldja.

-Aha, a zsaruk majd pont egy ilyen kis szar üggyel fognak foglalkozni. Hogyne. De semmi gond utána nézek.

-Vincent, ne bánts senkit, én nem akarom hogy bárki megsérüljön , mert végül is, csak rá ijesztetek a feleségemre, szóval...

-Ha nem akarnád, hogy ki csináljam őket nem jöttél volna ide!

-Nem figyelj, akkor inkább ne tegyél semmit!

-Nyugi csak vicceltem, én is csak rájuk ijesztek, ne aggódj. Meg keresem őket és megijesztem őket.

-De hogy találsz rájuk?

-Meg vannak a módszereim, Jimmy hidd el, megvannak!- vigyorogtam.

Meg is voltak, a dolog egyszerűbb mint bárki hinné. Nem olyan nehéz elkapni három tolvajt, délben fogtam hozzá és délután négy órára meg is voltak. Csak meg kellet kérdeznem pár spiclit és besúgót. Ők mindig mindent tudnak ami a városban történik, szóval nem olyan nagy dolog nyomozni, a furcsa inkább az, a zsaruknak akkor miért meg nehezen? Nekik is vannak besúgóik, mégse haladnak úgy mint én. A válasz szerintem az hogy: szarnak rá. Mi, a család, ténylegesen segíteni akarunk egymásnak a zsaruk meg nem, szóval aki szerint károsak a maffia családok az gondolkozzon el ezen, mi tényleg rendet tartunk, nem úgy mint azok a korrupt balfékek. Az meg hogy törvények meg erkölcs? Ugyan, sosem léteztek.

Na szóval, meg volt a cím, a város egyik szegényebb negyede, azon belül egy külvárosi ház.

Az útba eső benzinkútnál magamhoz vettem két teli kanna benzint, aztán a címre hajtottam.

A két kanna benzinnel oda mentem a bejárati ajtóhoz, mint valami utazó ügynök a kofferjával , be kopogtam. Egy huszonöt év körüli, ócska ruhájú tipikus kisstílű csavargó bűnöző nyitott ajtót.

-Hello, be jöhetek? -kérdeztem bájos hangon.

-Kit keresel öreg? -kérdezett vissza, én meg letettem a földre kannákat, majd egy pontos és erős ütéssel orrba vágtam aztán be penderítettem a ház belsejébe. Ezt követően gyorsan én is be léptem , és vittem a kannákat is.

-Ki az? Ki jött?- üvöltött egy hang valahonnan a ház belsejéből, az ajtót nyitó pasas vérző orral tápászkodott fel,

-Segítsetek!

-Minek, megy ez egyedül is,- feleltem és gyomron vágtam, mire össze görnyedt, ekkor kát másik pasas is elő került.

-Na gyerünk, mindenki egy helyre, be a szobába! -és elő rántottam a pisztolyom,fel fogták ez vert helyzet, nem tehetnek semmit, szóval nem is olyan hülyék.

-Zsaru vagy? -kérdezte az egyik.

-Nem, a nevem Vincent Donnelly , remélem tudjátok ki vagyok?-az egyik elsápadt erre szóval ő tudja.

-A Lord Duvall embere...

-Így van. Szarban vagytok, mert öcsikémet raboltátok ki.

-Meg... meg fogsz ölni ? -kérdezte az amelyik már halott rólam, hm egész okos kis szarházi.

Nem válaszoltam neki, fogtam az egyik kannát és szét locsoltam a szegényesen be rendezett koszos szobában, de közben folyamatosan rajtuk tartottam a fegyveremet. Aztán ugyanúgy a második kannát is szét locsoltam.

-Tudjátok a tűz halál, elég szörnyű. - az eddig tétlenül álló harmadik, felé akart rohanni, de rá ordítottam:

-Ne! Vagy ki lyuggatlak! - megmerevedett, elő vettem egy cigit és rá gyújtottam,

-Szerintem igyekeztek majd ki jutni. -és bele pöcköltem a csikket a benzinbe. Egyből fölcsaptak a lángok, én meg kirohantam a házból.

Hogy kijutnak-e , vagy benn égnek? Nem érdekelt. A lényeg, hogy megmutassam aki velem vagy az öcsémmel szórakozik az nagyon megszívja.

Az üzenet egyértelmű volt mindenki számára.

Na szóval, nagyon elégedetten mentem haza, jól végzett munka után jól esik a pihenés. Amint már mondtam olyan házban laktam ahol portás volt, ez azért fontos mert meghagytam neki ha valaki keres, bárki még odalent szóljon, de most mikor haza értem az öreg fickó nemvolt a helyén, már gyanakodnom kellet volna, de történt már ilyen máskor is. Amikor a lakásajtómhoz értem, körbe pillantottam, rutinból, de vettem észre senkit, be dugtam hát a kulcsot, elfordítottam és ekkor halottam meg, a fülem nagyon érzékeny lett az ilyesmire. Meg pördültem magam körül és már rántottam elő a pisztolyom, de ekkor egy ökölcsapás ért, olyan erős hogy elhomályosult a világ, a pisztolyom elejtettem, és be zuhantam a lakás ajtón. Föl akartam ugrani, de egy erős rúgást kaptam az oldalamba, ekkor a szemem sarkából láttam az a hústorony az, akit még előző nap láttam, akitől az ötezer dolcsit hajtottam be. Megtalált és bosszút áll, ki fog nyírni, most meghalok, ebben biztos voltam, és miközben ez átfutott az agyamon záporoztak rám az ütések és rúgások, az orromból szemöldökömből dőlt a vér, alig bírtam eszméletemnél maradni.

Hirtelen a verés abba maradt, a hús torony abba hagyta verést.

Hibáztam, gondoltam észre kellet volna vennem, de ő is hibázott életben hagyott. Nagy nehezen föltápászkodtam, az előszobai szekrényből elő szedtem egy 12-es kaliberű rövid csövű, sörétes puskát aminek a tusát éis megfaragták, olyanra mint egy pisztoly agya. Őzsörétre volt megtöltve, az épp elég lesz. Ki tántorogtam a lakásból, le az utcára, szédültem alig láttam és vért köptem. Később kiderült a szerencsétlen portást le ütötték, de akkor természetesen nem jutott eszembe. A nagydarab barmot az utcán értem utol,

-Hé te seggfej! -ordítottam utána,- miért nem öltél meg? - csak pár lábnyi volt a távolság köztünk, és bele lőttem egyenesen a gyomrába, a 12-es kaliberű puska erős és a sörét cafatokra tépte a beleit, a az a nagy barom holtan esett össze. Én még álltam és néztem, aztán ki ejtettem a kezemből a fegyvert. Az utcán emberek voltak mindenfelé, értetlenül félve bámultak

-Mi bámulnak?- kérdeztem

-Jól van uram?- kérdezte valaki. A talaj hullámozni kezdett, úgy éreztem rögtön elhányom magam, aztán hirtelen a talaj egészen közel jött: össze estem, a nagydarab seggfej ütései keményebbek voltak mint gondoltam.

-Rendőrt!

-Nem orvos kell ide?

-Mi történt? -halottam a kiáltásokat és homályosan láttam amint alakok hajolnak fölém.

-Hagyjanak békén -suttogtam, és valahogy elő húztam a kicsi 442-es pisztolyomat, vagy akartam? Nem tudom , nem voltam már magamnál, mert a következő pillanatban elájultam.

A kórházban tértem magamhoz, egy fehér köpenyes doki vizsgált éppen.

-Hol vagyok?

-Nyugodjon meg Mr. Donnely, jó kezekben van.

-De mi történt...

-Nem emlékszik?

-De azt hiszem.

-Mr. Donnely, önnek zúzódásai valamint agyrázkódása van, az orra betört, felrepedt a szemöldöke, és a szája. De egyébként jól van.

-Aha, a picsába, egyből megkellet volna ölnöm...

-Hogy mondta?-

-Áh semmi-nyögtem, mert nagyon gyengének éreztem magam, a fejem majd szét robbant és minden mozdulat fájdalmas volt.

Viszont vannak itt páran akik beszélni akarnak önnel. A barátai, azt mondják. Meg, szóval a rendőrök, de az egyik barátja megkért hogy előbb őket engedjem be. -az agyamban lassan futottak át a gondolatok, szédültem és hányingerem volt. Az ajtón Nick lépett be, hát persze ő volt az aki megdumálta az orvost, hogy előbb ő jöhessen be és nem a zsaruk, ezt míg így félig szétvert fejjel is tudtam.

-Jól vagy?

-Igen, az a szemét, elkapott, de én is elkaptam. De a többi disznó...-elfúlt a hangom, nagyon fáradt voltam

-Ne aggódj, majd gondoskodunk róluk azok a szemetek azt hitték kicsinálhatják az egyik emberünket, hát erre nagyon rá fognak baszni. De Vincnet, nem ezért jöttem, szarban vagy.

-Mi?

-A nyílt utcán két tucatnyi ember szeme láttára lőttél le valakit. Ráadásul ők nem a megvehető vagy megfélemlíthető emberek a mi területünkről, ők tisztségesek, hisznek a törvényekben.

-Önvédelem volt, félig agyon vert.

-Igen, de van itt más is, a puska fegyverek a lakásodon, állítólag ilyen puskával a múlt hónapban kicsináltak három embert. Vádat fognak emelni, le csuknak , mész a bíróság elé. -nehezen akartam felfogni a szavait, bíróság, börtön? A család megvéd, vagy nem?

-De semmi gond, kihozunk, majd sz ügyész és a bírót is meggyőzzük, kapsz legfeljebb némi bírságot, aztán elengednek. De a zsaruk, majd össze fossák magukat a gyönyörtől hogy elkaptak, megpróbálnak majd meggyőzni, hogy vallj.

-Nick, nem vagyok patkány, nem árulom el a családot, történjen bármi.

-Akkor jó, ügyes fiú vagy- vigyorgott rám, tudtam megkönnyebbült, nem kell tartania tőle hogy áruló leszek, ha tartani kellet volna ettől már a kórházban elvágják a torkom ,vagy véletlenül úgy műtenek meg, hogy nem ébredek fel többé, de hát ettől nem kellet félniük én becsületes vagyok, bennem bízhattak.

-Nick, az öcsé, Jimmy?

-Mondtam neki ,hogy itt vagy, tud mindenről, de azt mondta nem akar be jönni. Sajnálom. A barátaid azt üzenik, veled vannak.

Megértettem a testvéremet, nem akart így látni, amikor apám volt a kórházban attól nagyon kiakadt.

Az egyedüli családtagja én vagyok, és fenn áll a lehetőség minden nap, hogy meghalok vagy börtönbe kerülök, és nem akar közel kerülni hozzám sem így látni, megértettem de nagyon rosszul esett. Bezzeg a felesége rá vette arra, hogy hozzám jöjjön és segítséget kérjen pár taknyos tolvaj miatt. A franc az egészbe, jól esett volna ha bejön.

Alig egy órával később ,megjött három egyenruhás zsaru, meg civil ruhás, Richards hadnagy, merthogy bemutatkozott és letartóztatott. Ez valójában csak formális volt ,őrt

állított a kórterem ajtaja elé, ennyi volt csupán. Az orvos szerint túl gyenge voltam hogy elszállítsanak ,hát tényleg szarul voltam de nem ennyire, Nick erre is gondolt, rendes volt tőle.

Viszont harmadnap csak beszállítottak az előzetesbe, nagyjából ekkor már jól voltak ,csak kis szédülés maradt a sérüléseimből semmi más.

A kórházi köntös helyett viszont nem húztam rabruhát, egy kis simán elehetett intézni ,hogy öltönyt viselhessek odabent.

A cellámban egyedül voltam, kicsi volt, de tiszta, ha nem lettem volna aki vagyok, egy koszos lyukba tettek volna, lehet hogy még akár koszos niggerek közé is.

A cellám magányában, végig gondolhattam volna az életem de hamar megzavartak.

Elsőként egy ügyvéd jött, a város legdörzsöltebb gazembere volt, bárkit kidumált a sittről.

A vád ekkor már megvolt, emberölés plusz a fegyverek.

Emberölésért halál jár, ez volt a súlyosabb, de az ügyvéd megnyugtatott, nem lesz abból semmi, önvédelemből lőttem.

A fegyverek nagyobb gondot jelentettek, egy puska egy Tommy Gun és három pisztoly. Nos, amit ügyvéd először mondott, hát az olyan nagy marhaság volt, hogy elnevetettem de nem viccelt.

Azt kellet vallanom, találtam az utcán a fegyvereket, és be akartam szolgáltatni a zsaruknál, sőt még tanukat is hoz, azt ígérte akik eskü alatt vallják ,hogy tényleg így van.

Mondtam is az ügyvédnek, ez a pofátlanság nem fog be jönni, de ő csak bólogatott, dehogynem, minden bírót meg lehet győzni, szóval...hát rá bólintottam. A vallomásomban azt is elkellet mondanom ,hogy két embernek meséltem arról a szándékomról, hogy a talált fegyvereket majd másnap elviszem a rendőrségre...hát megvallom őszintén nem hittem benne.

Alig ment el az ügyvéd, őreim ismét kirángattak a cellámból, maga a nagy hős aki elkapott Richards akart velem beszélni.

Egy kis helységbe vittek, volt ott egy asztal, és két szék, az asztal két oldalán. Le ültettek a zsaru meg le ült velem szemben, két egyenruhás meg kicsit hátrébb állt.

-Nézze, Donnelly elkaptam, kár tagadni, magának vége. Megy a gázkamrába , érti?

-Azt hittem felkötnek.- szemtelenkedtem, mert tudtam hazudik ,megakar törni, na arra aztán várhat!

-Ne vigyorogjon! Azt hiszi megússza? Dehogy ússza, a család le szarja magát! De van egy mód hogy túlélje. Nézze, ha rá vall Duvallra, és az egész bandára, ki juttathatom, ez az egyetlen esélye.

-Én ártatlan vagyok, hadnagy. Az ártatlanokat nem ítélik el!

-Mi a fenét szórakozik itt? Azt hiszi az utcán van? Ez az én területem! Itt vagyok a főnök !-kezdett el üvölteni.

Sötétzárkába teszem, érti, két naponta engedem majd ki szarni , felfogta? Úgy megszívatom, hogy abba beledöglik ! -Richards arca elvörösödött a méregtől, és hosszan fújtatott.

-De amint mondtam, tálaljon ki!

-Oké: ártatlan vagyok , tisztes polgár.

-A fenét! Azt hiszi bárkit is meghat ez a hülyeség? Még hogy talált a fegyvereket! Ezt ha ab író meghallja könnyesre röhögi magát! -ekkor a hadnagy cigarettára gyújtott, és ismét leült velem szemben, majd az arcomba fújta a füstöt.

-Szóval, Vincent, szólíthatom ügye így? Mit válaszol erre?

-Azt hogy ártatlan vagyok , kopókám, ugye szólíthatom így? -és kivettem a szájából a cigarettát, beleszívtam és az arcába fújtam a füstöt. Azt hiszem túlzásba vittem, mert úgy vágott szájon ,hogy a szoba sarkába zuhantam.

-Anyáddal szórakozz! -üvöltözött.

-Anyám halott, de mi van a tiéddel? He? Kopó? Van családod, Gyerek asszony? Ha kikerültem meglátogatom őket. -erre nekem esett, ütött-vágott, rugdosott, éreztem orrom is vérezni kezd, amint az ajkam is kicsattant.

Megtudtam volna verni, ha szemtől szemben találkozok vele, simán kipofozom belőle a szart is, de így a börtönben, két őr társaságában nem üthetem vissza, még a végén le lőttek volna.

Így hagytam hogy pépesre verjen, de amint abbahagyta megint vissza beszéltem.

-Na de most mér tényleg, van feleséged, kopó? -ás vért köptem a cipőjére- tudok egy jó mókát vele!

-Vháá! Te szarházi, szemét! Engem nem ijesztesz meg, itt fogsz megrohadni a börtönben! - és ismét nekem esett volna, de a két őr lefogta és nyugtatgatni kezdte.

-Jó-jó, befejeztem. Mr. Donnelly meg elcsúszott, nem igaz? -Az őrök bólogatni kezdtek én meg felnevetettem

-Elcsúsztam, aha, ugyanúgy ahogy ártatlan vagyok- és nevettem bár nem voltam vicces kedvemben, és mindenem fájt, de tudtam ezzel felingerlem a szemét zsarut, a mocsadék össze vert és fenyegetett, mindössze annyit tehettem hogy idegesítem.

Lehet persze még se volt jó ötlet, mert ezután mindennap kihallgatott, és még kétszer elcsúsztam a padlón, hiába nem bírtam ki hogy ne idegesítsem.

Aztán meg büntetésül, be raktak egy rakás előzetesben lévő piti bűnöző közé, ahol aztán a egyik nagypofájú aki nem tudta hogy ki vagyok, belém kötött, de hát tudják hogy van az, a börtönben is vannak Anthony Duvallnak hívei, mindjárt akadt aki megvédjen, és be verték a kötekedő kis mocsok orrát.

Nem mintha én nem tudtam volna hülyére verni, de azért még nem nyertem vissza a régi erőmet, így hát semmi kedvem sem volt bunyózni. Az ügyvédem is sokszor meglátogatott, meg Nick, kérdeztem hol vannak a barátaim, azt mondta hogy fontos dolguk akadt, de üdvözölnek, láttam rajta van valami amit nem akar az elmondani, hát jó, majd ha kikerülök.

A drágalátos öcsém persze nem látogatott meg én meg nem kérdeztem meg hogy mi van vele. Mason Dixon is be jött, nem sokat beszéltünk, mit is mondhatott volna amit eddig még nem mondott el?

A lényeg hogy be jött és meglátogatott.

Vagy három hónapig húzódott az előzetes, meg a tárgyalás.

Én nagyon untam, megvallom őszintén, ez az okoskodás nem nekem való, félre ne értsék nem azért mert bunkó gengszter vagyok, csak hát én az ököllel meg a pisztolyommal intézkedek, nem azzal hogy lyukat beszélek mások hasába.

Elmesélhetném hosszasan ,hogy mik történtek a tárgyaláson ,de hát igazából semmi érdekes, legalábbis nekem nem volt az, az ügyvéd nagyon értette a dolgát először az emberölést cáfolta meg, aztán hozta a tanukat, a fegyvereim miatt, na azt kellet volna látni: az ügyész a bíró az esküdtek, n no meg a zsaru vörösödtek a méregtől vagy nem tudom mitől amikor hallották a védekezésemet.

Mindegy, a lényeg az, kapaszkodjanak meg: az emberölés alól felmentettek, de a többi miatt öt ezer dollár bírságot, amit ha nem fizet ki, ennyit és ennyit kell ülnöm, blablabla.

Mintha nekem öt ezer dollár gondot jelentett volna, a teremben sokan felhördültek ilyen pofátlan ítélet hallatán, én tudtam hogy az egész csak színjáték , bármit mondhattam volna, fölmentenek.

A pénz végül is, Nick fizette ki, aki eljött a tárgyalásra, és az ítélet kimondása után már szabad is voltam, milyen remek érzés is volt, végre ismét kezemben a szokásos hatalom, és azt tehetek amit akarok, senki állhat az utamba! Igen, olyan jó volt ez mint egy újjászületés.

Most képzeljék el, mindenki tudta hogy ki vagyok és mit tettem, mégis szabadon sétáltam el, hát ennyit ér a maguk törvénye! Nálunk aki megszegi az íratlan szabályokat az nem úszhatja meg, szóval akkor melyik is a jobb?

Miután kiléptem a bíróság épületéből, mentem volna Nickkel a kocsijához, Richards utolért.

-Donelly, várjon!

-Na mi az? Van talán valami bizonyítéka? Ha nincs, akkor hagyjon én tisztességes polgár vagyok !

Láttam, meg akar ütni de az utcán voltunk sok ember mindenfelé, ha megüt, még ő kerül börtönbe.

Szemtelenül vigyorogtam rá.

-Donelly nem fogok le állni, elkapom és nem nyugszom amíg nem ül rács mögött!

-Tényleg? -és közel hajoltam hozzá úgy suttogtam – vigyázz kopókám, megmondtam már, ha nagyon bele ütöd az orrod az ügyeimbe, még a végén szép családod látja kárát! Világos?

Aztán ott hagytam, egy héttel később egy rabláshoz hívták és egy ismeretlen tettes, bele lőtt a bal lábába, örökre lesántult, a feleségét meg kirabolták a nyílt utcán és úgy fellökték, hogy eltörött a karja.

Egyikhez sem volt semmi közöm, Anthony intéztette el, valaki mással, mindenesetre Richards hadnagyot áthelyeztették, mindenkinek jobb volt így. Megölni, azért még sem kellet volna, abból csak a gond van, mert a lakosság már nagyon ideges volt a zsaru-gyilkosságok miatt, így a politikusok is, ebből következik hogy mi sem öltünk rendőrt, no nem mintha korábban tucatjával mészároltuk volna őket.

Nick, nem sokat beszélt, de láttam rajta örül hogy szabad vagyok, meg mondta hogy rendeztek egy kis ünnepséget, annak örömére hogy szabadultam.

Hát ez szokás volt mifelénk, így nem is csodálkoztam. De azon igen, hogy az egyik illegális ital lerakatunkhoz mentünk ez egy pince volt egy szálloda alatt.

Aztán meg, maikor megláttam , hogy pincét odabent a barátaim őrzik, Will kezében egy puska is volt, na ekkor már kezdtem érezni valami nincs rendben.

-Mi folyik itt?- kérdeztem gyanakodva

-De jó hogy végre kint vagy! -örült Will barátom, -

-Tudtuk ám, hogy ki fogsz jönni! - tette hozzá Harry és Graham is buzgón bólogatott.

-Ezért szereztünk neked egy kis meglepetést- mondta Nick

-Igen, csak a baj, hogy hetek, vagy nem is hónapok óta őrizzük itt őket, ,már nagyon unom! -ezt Will tette hozzá, majd feltárta a pincét.

A pincébe vagy két tucat lépcső vezetett le, boltíves, szűkös sötét helység volt, oldalt mindenféle ládák, középen, székhez kötözve hat alak ült.

-Ki kötöztem őket, még délután tudtam ,hogy minden rendben legyen mire ide érsz!

A székekhez kötözve a vándor mutatványosok közül volt hat ki kötözve, köztük, a vezetőjük is. Amint megláttak próbáltak felugrani, kitépni magukat a kötelek közül. Bizonyára azt hitték azonnal lelövöm őket.

Oda léptem a rókaarcú vezetőhöz:

-Szóval megakartál veretni? Lopsz tőlünk és még nektek áll feljebb? Ráadásul meg is veretsz?

-Nem ússzák meg, nem tüntethetnek el minket csak úgy!- remény, reménykedett, bolondok mindig reménykednek. Emiatt a mocsok ,miatt kerültem börtönbe, elöntött az indulat, és megütöttem, amilyen erővel csak tudtam, felborult székestül, az orrát kapásból eltörtem.

Már lendült a lábam ,hogy bele rúgjak, de eszembe jutott, mit tenne Mason? Ő nem áll kicsinyes bosszút, semmi értelme hogy agyon verjem, úgy is meg kell halniuk minek kínozzam őket?

-Áh, végezetek velük ,jó gyorsan!

-Oké! -buzgólkodott Will és közelről a legszélső rabunkat főbe lőtte a puskával!

-Bazd meg! ordítottam rá. Nem tudom lőttek e már puskával kicsi zárt visszhangozó helyen, ha nem akkor elmondom, fülsiketítő lármával jár. Mintha agyút sütöttek volna el a fülem mellet.

-A fene, ne lövöldözz pincében! Nem igaz...-csóváltam mérgesen a fejem

-Bocs, tudom csak el kapott a hév és...

-Jó-jó, mindegy, csendben oké? Csendben csináljátok ki őket! - foglyaink meg mindezt kővé dermedve figyelték. Barátaim késeket vettek elő, és neki estek a magatehetetlen áldozatoknak, na erre már sikoltozni és ordibálni kezdtek, mintha ez bármit is használna.

Ki fordultam a helységből, ők persze azt hittél örülni fogok annak ha megölhetem ezeket az embereket, is igaz is, jó érzés volt megütni az a mocskot, de amint mondtam nem szabad hogy a bosszú és a düh elvakítson.

Ezért hát hagytam az egészet a francba, megkapták a büntetésüket, megtámadtak engem, a család érinthetetlen tagját, ezért errefelé halál jár. Bíróság úgysem ítélné el őket, a zsaruk az életben nem bizonyítanának be semmit, szóval jó hogy nekünk is vannak törvényeink.

Haza mentem és végre, kényelmesen egyedül és szabadon aludtam. Másnap reggeli után elsétáltam az öcsémékhez. Gyalog mentem, jó volt gyalogolni, a börtönben nem sokat sétálhattam, jól esett a friss levegőn lenni, érezni a napot, jó érzés na. Aki még nem volt sitten az nem is tudja milyen jó.

Öcsémékhez azért mentem mert beszélni akartam vele, be se jött a börtönbe, az eszemmel értettem miért, de szívemben nagyon dühös voltam. A fenébe is, egy olyan gyilkosnak is mint én, lehet családja, valaki aki aggódik érte. Mert jó, hogy a barátaim meg Nick, vagy Mason aggódott, de ők nem vér szerinti rokonok!

Kora reggel volt még amikor bezörgettem az ajtón ahol ott állt a felirat: James Donelly. Még jó hogy nevünket nem tagadja meg, ha már engem igen!

Jimmy álmosan és csodálkozva nyitott ajtót:

-Te?

-Mi van, azt hitted nem jövök ki?

-Nem csak, tudtam hogy kiengedtek, úgy gondoltam...majd valamelyik nap elmegyek hozzád.

-Be engedsz?

-Gyere-intett kelletlenül.

Le ültünk a konyhában egymással szemben és némám bámultunk egymásra.

Percekig ültünk így, engem az élet megtanított a türelemre, de a testvérem nem volt olyan mint én, végül kifakadt.

-Én be akartam menni, már másnap, csak megláttam a reggeli újságot, azok a fickók, felgyújtották őket. Először nem gondoltam semmire, de aztán olvastam ,hogy körözték őket, bolti lopásokért, tudtam te voltál. Pedig megígérted.

-Mit? Meghaltak? Nem Akkor meg?

-Súlyos sérüléseik vannak! Soha nem lesz belőlük épp ember.

-Soha nem is lopnak többé.

-De akkor is...

-Bazd meg Jimmy, te jöttél hozzám!

-Hát ez az! Én voltam! Miattam égtek meg! Mert én elmentem hozzád! Hagynom kellet volna, miattam emberek égtek meg!

-Mégis mit vártál? Hogy jól alakul majd?

-Nem. Nem. Csak...az én hibám. Többé nem hibázok. Családom van, és nem vagyok olyan mit te!

-Tudod, apa hány embert vert pépesre? Az nem zavar?

-Azért ő nem volt pontosan olyan mint te!

-Dehogynem! Csak én ügyesebb vagyok! A rohadt életbe a testvéred vagyok! Nem tagadhatsz meg!

-Már miért ne?- Jimmy mérgében felugrott a székről -nem akarom hogy bele keveredjek a mocskos ügyeidbe! Elég baj hogy ilyen a testvérem! Vincent, be telt a pohár, a tűz miatt, elegem lett!

-Apa ezért jól képen vágna! Mi a fenéért vagy ilyen beszari? Nekem meg ebből van elegem!- gurultam én is méregbe.

-Tudod mit, nem érdekelsz és most már apa sem! Halott és csak egy bűnöző volt, és sajnálom hogy bűnözőkből áll a családom, bárcsak nem így lenne! -amint ki mondta ezt már lendült is az öklöm, le ütöttem, igaz nem túl erősen de hátra tántorodott.

Viszont a szemei amikkel rám nézett, azt nem felejtem el soha amíg élek.

-Hát jó, Jimmy, akkor vége. Ez a sors nem igaz? Egy gengszter sorsa, végül a saját vére tagadja meg. Legyen, nem kell többé találkoznunk. -és azzal ott hagytam, többé pedig nem találkoztunk nem kerestem és ő se engem. Végeztünk egymással. A baj az volt, hogy megütöttem, ezt soha nem bocsátja meg, jól tudom, és én sem bocsátom meg megtagadott.

Szabad lettem, minden rendben ment, csak a testvérem tagadott meg, de hát nem lehet minden tökéletes nem igaz? Azért ettől eltekintve a csúcson voltam