Másnap Reggel.

A szobámban ülve, felfegyverkezve aludtam el. Amikor felriadtam már reggel volt és csend. Még csend. Föl álltam és kinyújtóztattam a tagjaimat. Majd lehunytam a szemem, harc előtt, hasznos a meditálás.

Ekkor látomásom támadt: A palota déli kapujánál, Egy tucat Lihteansi és ugyanennyi palota őr volt őrségben. Észre vettek valamit. Egy kis csapat bukkant fel, úgy százan lehettek Mind fekete kázsmát hordtak, arcukat egy ezüstszínű torz pofát ábrázoló maszk takarta le. Az egyik őr azonnal ugrott, és megrántott egy kötelet, a vár riadót jelző harangjai megszólaltak.

-Félre emberek! – hallották a suttogást. Aztán villantak a fények.  A következő pillanatban tényleg megszólaltak a harangok.

Mindenki tudta a dolgát. Egy századnyi ezüstpáncélos, Atrex, Elena Ordim a Lorandenek egy része és én rohantunk a déli kapu felé. Megkezdődött hát a támadás a város ellen.  

A palota főbejáratánál is ellenség bukkant fel. A város felől vezető úton egy három méter magas vörös, ráncos bőrű denevér szárnyű démon bukkant fel, nyomában rengeteg démonfatty: magas kék bőrű óriások, rovarszerű szörnyek, hatalmas szarvakat viselő pokoli kutyák, vérszínű vértet viselő démonok. Az ezüstpáncélosok számszeríjaikkal nyílzáport zúdítottak rájuk. A robbanó vesszők alaposan megritkították a démonok első sorait. A várfalakon elhelyezett dárdavetők is működésbe léptek, hatalmas robbanások ! Egy eltévedt dárda egy házba csapódott, a háznak nyoma sem maradt. Az utcákon a palota felé vezető úton kemény csata folyt, a katonák megpróbálták feltartóztatni a démonok áradatát.  

Az ezüstpáncélosok és más katonák a palota kapuja előtt akarták megállítani a démonokat

Néhány tucat nehéz vértes lovag rohamra indult, úgy tűnt elsöpörik a három méteres karmos, szárnyas szörnyet.

De az felröhögött. Az első lovast egyhatalmas ütéssel valósággal ketté tépte. A többit ellenállhatatlan tűz emésztette el. Aztán lábával eltaposott egy Lihteansi gyalogost. Ekkor léptek közbe az ezüstpáncélosok. Kardot rántottak, és a többi katonával együtt neki estek a démonoknak. Heves ütközet alakult ki, a sima katonák is alaposan aprították a démonokat.

Egy lihteansi katona épp leszúrt egy rovarszerű rémet, de egy pokoli kutya leteperte, és szét tépte, de a kutya nem sokáig örülhetett, egy ezüstpáncélos valósággal ketté hasította kristály kardjával, őt viszont egy kék órás vágta hátba rettentő erővel. Bár a vért megvédte az ezüstpáncélost , métereket repült hátra. A démon úr lábai elé érkezet, aki megragadta szerencsétlent, és mintha az ezüstpáncél csak papírból lenne, ketté tépte és a torzókat harcolók, közé dobta. Az íjászok nem törődtek vele kire lőnek, csak lőttek és lőttek a falról. Közben egyre több és több embert öltek a démonok, az emberek kezdtek lassacskán vissza szorulni.

-Vissza, vissza a palotába! – kiabálták a tisztek. Aki csak tehette be menekült a kapun, de sokan odakint maradtak. Küzdöttek amíg csak tudtak de a démoni teremtmények minddel végeztek.

A palota kapuja az ezüstpáncélosok vértjének anyagából készült és közel 20 cm vastag volt. Vagyis áthatolhatatlan. Legalábbis úgy hitték, de a démonúr, elkezdte mancsaival püfölni a kaput. Karjai tűzben égtek és minden ütésre megremegett a kapu.

Ekkor érkezett Nordon az erősítéssel.  Ötszáz katona és a maradék ezüstpáncélos.

-Ki kell tartanunk! Számszeríjászok, készüljetek! – beszakad a kapu. A démonok beözönlöttek, de első soraikat mintha lekaszálták volna, a robbanó nyílvesszők megtették  a hatásukat.

-Kardot elő! – kiáltotta Nordon és egyik kezében kardal, másikban a csatacsillaggal bele vette magát a harcba. Egy rovart a csata csillaggal vert agyon, egy kutyát torkon szúrt, elhajolt egy kék óriás  elől és le vágta a lábát. Majd le döfte a földre zuhanó szörnyet. Egy kutya öt méteres ugrással, akarta rá vetni magát, de Nordon elhajolt és szörny egy palota őrre zuhant, akit szét is tépet, de nem sokáig élte túl áldozatát, Nordon le döfte. Ekkor egy újabb démon érkezett, lángoló testű démon farkú nő testű fején szarvakat viselő lény, vagyis egy alacsony rendű démon. Kezeiből tüzet lőtt Nordonra, a földre vette magát, a tűz elől, a lángoktól megvédte a vértje de a démon megragadta  a vállánál fogva és tüzes ujjai bele mélyedtek a bal váll páncélba. Nordon üvöltött. Ki ejtette kezéből a kardot de a csata csillaggal el kaszálta a démon lábát, elestek, mind ketten. Nordon gyorsan reagált,  a csata csillaggal a démon fejét vette célba, és pár ütéssel péppé zúzta. Dühösen egyenesedett fel. Három vérpáncélos démon érkezett, karddal a kezükben. Nordon le ált velük vívni, de sebesült balja miatt lassabban mozgott mint általában. A démonok pengéi többször is eltalálták de a vértje kitartott. Az egyiket ököllel ütötte le, és a torkára taposott, a másik vágását hárította a csatacsillaggal,  majd a kristálykarddal fölvágta a rám gyomrát. Az utolsó egyerős csapással eltalálta az amúgy is sérült balját, Nordon káromkodva esett térdre.  A démon ismét felemelte pengéjét, de ekkor hátulról átszúrta egy lihteansi katona széles pallosa, Nordon tudta nem bírják sokáig visszatartani a démonokat, hamarosan vissza kell vonulniuk a palota következő szintjére. Lassan hát hátrálni kezdtek. Érezte még csak az elején tartanak de máris fárad, és máris túl sok embert veszített.

Eközben a nyugati kapunál is feltűnt néhány démon. Alig voltak 50-60-an. Egy zöld emberi magasságú , hosszú fekete karmokkal rendelkező vicsorgó ragadozó pofájú lény vezette őket. A nyugati kapu egy kicsi ajtó volt tulajdon képen, ami egy keskeny folyosóra nyílt, a szolgálók használták békeidőben.   Nordon ide csak egy osztag ezüstpáncélost rendelt, a keskeny folyosót könnyű megvédeni.

-Rendben,. Készüljetek, ha betörnek, ki lőjük a nyílvesszőket, aztán kardot elő! – mondta a parancsnok. Megdöndült az ajtó.

-Készüljetek!

- Bizony készüljetek, - mondta egy hang a hátuk mögött. A parancsok megpördült. Az áruló Haze állt mögöttük, mosolyogva. Kezeiből villámok csapódtak az ezüstpáncélosokba, és mind a földre zuhantak. Ekkor betörték az ajtót. A parancsnok épp fel akart tápászkodni, de be törő hosszú körmű démon fölnyársalta, karmai az acélnál is keményebbek voltak

-Köszönjük, ember!- vicsorogta- a vezetőnktől, megkapod a jutalmad! 

- Jó, megyek a Császárnőért! – biccentett Haze, és ott hagyta őket. A démonok le mészároltak minden ezüstpáncélost és az erősítésként érkező katonákat is.

-Gyerünk támadjuk hátba ezeket a férgeket! – ám még egy túl élő maradt. Moyunad el állta a folyosó végét. Mind két kezében kardot tartott.

-Elérkezett hát életem nagy csatája! – mondta, és megindult. Az első vérpáncélost először térdhajlaton szúrta majd, torkon, a mellette lévő rovar szörnyet a másik kardjával egyidejűleg homlokon szúrta, aztán az ugró démon kutyát, két kardjával egyszerre belezte ki. A démonok vezetője üvölteni kezdett, mintha megveszett volna. Egyetlen ember nem szállhat szembe velük. Moyunad elképesztő ügyességgel kerülte ki a karmokat és a vérszínű páncélos rémek pengéit. Viszont az ő döfései és szúrásai mindig célba találtak. Egymás után ölte meg démonokat, igaz sokszor csak épp hogy elkerülte a karmaikat, ruháját több helyen is felhasították, de Moyunad könnyed eleganciával kerülte ki őket. Egy kék bőrű rém állta útját. Mancsaiban jókora bunkót tartott. Le sújtott a penge mester fejére, de ő hihetetlen ösztönnek kerülte és, vissza vágott, át metszette a lény csuklóját, majd a láb inait. A szörny hörögve csuklott össze. A következő vágás a torkát vágta el. Moyunad elérte a démonok vezetőjét, a karmok és a pengék össze csaptak. Moyunad pengéi bár drága is különlegesen edzett  pengék voltak mégis eltörtek. A démon felröhögött. Egy vérpáncélos is Moyunadra támadt, mire ő bele vágta kardja csonkjait, majd  félre ugrott a hosszú karmú démon csapása elől. Fölkapta a halott ezüstpáncélos kristály kardját, és ismét összecsapott a kard és karom. De a kristálypenge sem tudta át vágni a karmokat, igaz ez a kard nem tört el. Moyunad harmadszorra is a démon felé sújtott, de most kissé feljebb vágott, és levágta a démon karmos kezét, csukóból, majd a mozdulat folytatásaként a fejét is. Aztán körül nézett, még vagy két tucat démon volt életben. Moyunad behunyta a szemét egy pillanatra és ismét a démonoknak rontott.

A keleti részen is vad harc tombolt a Pusztítók és a lihteansi gyalogosok között. A démonok sugár fegyverükkel, valósággal lemészároltak mindenkit, de az emberek sokan voltak, jó pár Pusztítót megöltek. Mire a kapu környékét megtisztították a Pusztítók valóságos hulla hegyen, kellet át mászniuk. Mire mi oda értük már bent jártak mélyen a palotában. A palotaőrség és Atrex katonáinak maradéka egy folyosó kanyarulatánál vették fel ismét a harcot. Sikerült meglepniük a Pusztítókat és egy tucatnyit levágtak az elől haladókból, de aztán megszólaltak a Pusztító fegyverek, és végeztek mindenkivel. A folyosó kanyarulatából Atrex bukkant fel elsőként és egy mesteri mozdulattal lefejezett egy Pusztítót, majd hasra vágta magát.  A Lorandenek közvetlenül mögötte jöttek. Ordim és én tűzzel árasztottuk el a Pusztítókat. Ordim hatalmas lángcsóvát lőtt, én pedig ahogy mondta miden erőmet, félelmemet bele sűrítettem a lángokba, ilyen erős tűz sugarat még sosem lőttem. Egy Loranden mester egy hullát emelet fel elméjével hogy pajzsul tartsa mag elé. De a pusztítók sugarai a hullát és őt is szétégették

-Hol a Császárnő?! Őt akarjuk! – suttogták. Elena válaszul hármójukat is homlokon lőtte nyilaival, Ordim és én újabb tűzcsóvát lőttunk ki, Atrex pedig a Fagypengével, többjüket is levágta. 

De a Pusztítók túl sokan voltak, sugaraik egyre több ezüstpáncélossal és Lorandennel végeztek. Én is csak épp hogy megúsztam egy találatot, a sugár a fejem mellett égetett lyukat a falba.

-Vissza! Intett Atrex.  Rohanni kezdtünk, vissza folyosón, közben a Pusztítók utánunk lőttek              

 Atrex elővette a saját fegyverét és ő is visszalőtt.

-Nesztek, rohadékok!

-A francba, túl sokan vannak! – mondta Elena és egy újabb nyilat lőtt ki egy oszlop mögül. Egy másik Pusztító rá lőtt, de én kinyúltam elmémmel és Elena földre zuhant. A sugár ott égette át az oszlopot ahol előbb az ő feje volt.

Az ezüstpáncélosok számszeríjaikkal viszonozták a tüzet, a levegőt megtöltötte a robbanások zaja. De a Pusztítók fegyveri hatékonyabbak voltak, egyre több embert lőttek le.

Visszavonultunk egy nagy terembe, ami eddig a katonáknak szolgált ebédlőül. Felborogattuk az asztalokat, pedig tudtuk a fa semmit sem ér a sugaraik ellen.

-Most mi lesz ? –kérdeztem

-Semmi, meghalunk és te nem taníthatsz engem! –viccelődött Elena

-Harcolunk, és reménykedünk, hogy ők fogynak el előbb. – mondta Atrex és harciasan megrázta a kardját.  A Pusztítók szét lőtték az ajtót és beléptek.

-Csak a Császárnőt akarjuk!

-Nem lesz a tiétek! – üvöltötte Atrex és, láttam felkészült rohamra induljon, megmarkolta kardját. Egy Pusztító felemelte fegyverét. A francba, gondoltam, el szúrtuk, itt most meghalunk, ezek le lőnek minket! Hatalmas robbanás! Több tucat egymás után! Alakok mozogtak a Pusztítók mögött, a Pusztítók megzavarodtak, hátba támadták őket! Atrex nem sokat tétovázott, közéjük vette magát és kardjával egyszerre három Pusztítót is szabályosan ketté vágott.  Mind követtük és neki estünk az ellenségnek. Hirtelen egy sötét alak vágódott a küzdő felek közé, ork volt és csata bárdot markolt Mögötte ezüstpáncélosok, valamivel kevesebb, mint három század, vagyis a hadjáratból visszatért erősítés! Az ork pedig, bár nem láttam eddig, de rá ismertem: Or’Gas’Dur.

Tűzzel két Pusztítót égetett szénné, majd két másikat a csata bárdjával ütött agyon. A váratlan erősítésnek köszönhetően hamarosan végeztünk a Pusztítókkal igaz sokunkat, lelőtték. Szanaszét, Lorandenek és ezüstpáncélos hullák hevertek.  Lihegve támasztottam a falat, láttam Elena is kimerült. Atrex vigyorogva rugdosta az egyik Pusztító hulláját, ami mint általában már is oszlásnak indult, hogy hamarosan semmi se maradjon belőle.

-Mit keresel itt?- kérdezte Ordim és fenyegetően karddal a kezében állt az ork elé.

-Segíteni vagyok itt, és vidd a képemből a kardot! – erre egymásnak estek. Villogtak pengék, de Votras az erősítést hozó ezüstpáncélos közéjük ugrott!  

-Most ő velünk van! Nekünk segít! –leengedték a fegyvereket.

-Jó hogy ide értetek, komolyan most örülök nektek! – mondta Atrex, mondani akart még valamit de az ork felkapta a fejét.

-Nem érzitek? Haze! Ez csak ő lehet!- igen most már én is éreztem.

-A Császárnő! – kiáltottuk egyszerre, Ordim mesterrel.

-Oda kell, mennünk! – mondta Votras.

-Nem várj!

-Tudod, ki vagyok ügye?  Mióna vagyok engedelmeskednetek, kell! A Démonoknál van szükség rátok! Majd mi elkapjuk Hazet. Atrex, Elena, Ordim mester, meg én. Elegen leszünk ellene. Aztán az orkra néztem  Úgy éreztem ő is kell.

-Or’Gas’Dur, te is gyere.

Loholtunk hát a palota belseje felé, ahol a bejárata volt a palota alagút rendszerének. Mire oda értünk, csak öt halott ezüstpáncélost találtunk és a nyitott le járatott.

Haze mestert egy üresen álló lakosztályban értük útól. Még idejében, innen már csak pár ajtó és őr: és megérkezett volna a Császárnő elé.

-Megállj! –kiáltott rá Ordim.

-Na mi az Ordim? Csatakozol az árulókhoz?

-Itt te vagy az áruló!

-Tényleg? Azért szövetkezel a What kutyákkal? –nézett az orkra aki erre felhördült:

- Megmutatom ki a kutya és csatabárdját markolva Haze mesterre rontott, de ő felé legyintett és az ork becsapódott egy vaskos szekrénybe. Elena tőrt hajított, de a tőr a levegőben megállt, és visszafordult, Elena épp csak félre bírt ugrani, Ordim tüzet lőtt Haze felé, de a lángok ki aludtak. Atrex kardját markolva Haze mellett termett és, eszméletlen erővel ütötte meg az áruló mestert.   Haze megtántorodott, ki nyújtotta kezét, és villámokat lőtt ránk. Mind görcsbe rándultunk, ahogy a villámok eltaláltak.

Próbáltam koncentrálni, hogy elmúljon. Úgy éreztem szét robban a fejem, mikor hirtelen megszűntek a villámok, de csak rajtam. Haze mesterhez vágtam a kardom persze hárította, de elterelődött a figyelme, Atrex kezében , megvillant a Fagypenge és végig hasította Haze oldalát. Elena pedig vállon lőtte egy nyílveszővel. Or’Gas’Dur és Ordim tüzet lőtt rá. Haze miden erejét össze szedve , elméjével szét lökött minket. Atrex azonban elő vette a Pusztítók sugár fegyverét. Haze reagált és villámokat lőtt rá, a fegyver kirepült Atrex kezéből de még előtte háromszor bele tudott lőni az áruló Loranden nagymesterbe. Haze összecsuklott. Véres csíkot húzott maga után ahogy próbált elkúszni. Kezei megcsúsztak a padlón, aztán két nyílvessző a padlóhoz szegezte, természetesen  Elena lőtte bele. Atrex oda sétált kényelmesen a haldoklóhoz és levágta a fejét.

-Na ennek is vége. Nézzünk utána, mi van a démonokkal.  – mondta

A démonok közben már visszaszorították Nordont és embereit egészen a belső udvarra. Patakokban folyt vér, de most már a démonok is megfogyatkoztak. Mikor megérkezett Votras erősítése, aki előre látóan összeszedett jó pár sugár fegyvert, hirtelen itt fordul a kocka. A Pusztítók fegyvereivel percek alatt több tucat démont öltek meg, igaz a démonok végül le rohanták az új támadókat és közelharcban már nem tudták használni a sugárfegyvereket. Nem sikerült vissza szorítani a démonokat  ugyan de így már jóval kiegyenlítettebb volt a küzdelem.

Lassan kezdtek a démonok elfogyni a három méter magas óriás körül. Mikor oda értünk Nordon épp egy vérpáncélos démonnal végezett. Eddigre már a démonok nagy része elpusztult, igaz ezüstpáncélosokból is csak maroknyian maradtak, nem is beszélve a Loranden lovagokról .Alaposan megtizedelték őket, de sikerült megállítani a démonokat, úgy tűnt. Nordon lehajolt hogy megölje a sebesült vérpáncélost, amikor a démonlord karmos lábaival hátba rúgta. Nordon egyszerűen elszállt.  Fél tucat ezüstpáncélos sietett a segítségére ,a démon hamuvá égette őket.

-Azt a nagydarabot! Ha megöljük a többi elmenekül! – kiáltotta Atrex, és rohanni kezdett, követtük őt de nem volt szerencsénk. A démonlord, hatalmas tűz gömböt lőtt közénk. A robbanás szétvetett minket. A démon kord felröppent a levegőbe és onnan lőtt tüzet ránk. Engem is eltalált és csak a Nordontól kapott vértnek köszönhetem, hogy életben maradtam. Egy vérpáncélos rém, fölém lépett és belém döfte kardját egyenesen a gyomromba. Át szúrt volna ha a Loranden köpeny alatt nem Nordon-féle vértet viselem.  Kardommal, egyetlen vágással átvágtam a lény mind két lábát.  Láttam Elena egy hulla rakás mögé, ugrik a lángok elől. A lángok felperzseltek mindenkit, Atrexet valósággal beszorították a démonok,  nem is látszott már annyian vették körbe, végül már puszta kézzel ütötte őket.  Nordon lángoló oldala eloltásával foglalkozott ,amikor a démonlord rá taposott. Karmai belemélyedtek az ezüstpáncélba. Aztán észre vettem valamit. Elena is észre vette. Az egyik dárdavető! Még be volt tárazva, de túl messze volt, sajnos, pedig a dárda pont a démon felé irányult. Elena elő ugrott fedezékéből és el dobta tőrét. Pontos volt mint mindig a tőr telibe találta a dárdavető elsütő szerkezetét, és a dárda kiröppent. A hatalmas robbanás a földre taszította a démont. Atrex kiverekedte magát a démonok közül vissza szerezte kardját  és  egy mozdulat  le vágta tőből a démon jobb lábát. Or’Gas’Dur  is meg érkezett, csata bárdjával hátba csapta, Nordon bár úgy tűnt a bal válla eltört, és a páncélja csupa vér volt, bele döfte kardját a démon oldalába, markoltig. Föl kaptam egy a földön heverő sugárfegyvert, és bele lőttem, a démonba. Záporoztak rá a lövések, nyílvesszők,  kardok. Szétszabdalt tetemére alig lehetett rá ismerni. A többi démon elmenekült, de nem jutottak messzire, az ezüstpáncélosok sorban elfogták és megölték őket. Győztünk.

Nordon válla kiment a helyéből, ráadásul megégett, és karom nyomok is voltak benne, de tartotta magát. Össze szedtük a sebesülteket, sokan voltak nagyon sokan. A túlélő Loranden lovagok azonnal gyógyítani kezdtek. Rengeteg volt a halott is.

Aztán eszembe jutott, valaki: Moyunad. A nyugati kapu folyósólyán találtuk meg. Egy halom démon hulla alatt feküdt. Nem volt rajta sérülés, mégis nem tért magához. Aztán rá jöttem miért, halálosan kimerült a küzdelemben. A harc végén ájultan eshetett össze. Megölt vagy ötven démont, de ehhez felhasználta minden erejét. Hogy magához tér-e még , azt akkor még nem tudtam de reménykedtünk benne.

Mire le ment a nap a csata véget ért a Császárvárosban. De még másnapra sem sikerült a hullákat eltakarítani. Nagy árat fizettünk a városért.