VIII. fejezet.

1935 tavasza, pontosabban március hatodika. Pontosan emlékszem erre a dátumra, mert ekkor fordult meg az életem, változott meg a sorsom. Akik olvassák a történetemet most fellélegezhetnek, hát még sem úsztam meg, mégis csak rábasztam és megkaptam ami jár.

Az ember, ha úgy él mint én ,mindig számít rá, hogy utol éri a sorsa, de ami velem történt arra nem számítottam, álmomban sem jutott eszembe hogy így alakul majd.

Az öcsémmel 32 óta, amikor börtönből kijöttem, egyáltalán nem beszéltünk, ahogy megígértem. Viszont az üzletben olyan biztos volt a pozícióm mint egy betontömb, még egy apró hajszálrepedés sem jelent meg rajta...legalábbis így hittem.

Miután az alkoholtilalmat megszüntették sok csempész nem tudta mihez kezdjen, de Anthony mindig több vasat tartott a tűzben, nem jelentett gondot az alkoholról másra áttérni. Igaz, ehhez megint ki kikellet nyírni embereket, de hát a fene bánta, engem ezért fizettek.

Na de ,hogy a lényegre térjek ötödikén, mint mindig a klubban mulattam az időt, a klubb helységek alatt volt egy jó kora pince is, Nick meg én, néhány egymást csépelő pasast néztünk. Ebben az időben ismét népszerű lett az illegális boksz, Nick ezen napon éppen új az résztvevőket tekintette meg, én meg hát...szerettem nézni ahogy hülyére verik egymást, szívesen vettem részt a dologban, mármint csak a szervezésben, én magam nem verekedtem.

Ültünk hát Nick és én, néhány üres ládán, az egyébként teljesen üres helységben és bokszolókat figyeltük.

-Fakezű, idióta barom! - morogta,- ha én én így verekedtem volna, mikor az utcán éltem már halott lennék- ugyanis az egyik pasast az ellenfele, már negyedszer ütötte ki. Teljesen véresre verte az arcát, nálunk ezek a meccsek komolyak voltak, szó szerint vérre mentek.

-Én mind a kettőt leütném ha kell. -feleltem, mert így is volt, nagydarab erős barmok voltak, de minden elegancia és ész nélkül csapkodtak. Az ilyeneket simán agyonverem.

-Ja, én is. Na jó elég! -szólt rájuk, - te ide gyere-hívta oda a győztest.

-A hétvégén lesz a meccs, nos mindenki úgy tudja hogy te nagy tehetség vagy, ügye?

-Igen, Mr. Donnely

-Jó, a jelek szerint te győznél..mindenki erre fogad majd...ép ezért le seggelsz! Világos?! A negyedik menetben, addig te fogsz vezetni, de vigyázz, ne hogy a negyedik menetig nagyon megüsd az ellenfeled!

-Nem is tudom, Mr. Donnely, én eddig becsületesen verekedtem. - hát van olyan dolog amit Nicknek nem szabad mondani az ez, bár a bokszolónk kemény srác hírében állt, Nick gyomron vágta, majd arcon , és térdre zuhanó férfit fojtogatni kezdte.

-Azt eszed amit mondok, te kis fasz, vagy én magam verlek agyon!

-Igen... is Mr...Donelly...-nyögte amikor Nick elengedte.

-Én mondom Vincent, nekünk kéne bokszolni, nem ezeknek a nyámnyiláknak. Mi még valakik voltunk.

-Igen, apám mondta egyszer régen , mi még nem szarból vagyunk.

-Bizony, bizony.

Ezzel viszont aznapra véget ért a munka, mentem is volna el, mikor a klub egyik alkalmazottja utánam nem szólt, afféle titkárként dolgozott az öreg,

-Vincent, gyere már ide- épp a telefon mellet állt,-egy nő keres.

-Egy nő, és engem itt? -furcsálltam a dolgot, azoknak a nőknek akikkel együtt voltam megtiltottam ,hogy itt keressenek, ki lehet akkor ez?

-Vincent Donnelly -szóltam bele.

-Vincent? Itt öööö-a női hang zavarban volt- Lizzie vagyok.

-Kicsoda?

- Szóval nem emlékszel...mindegy...-és akkor beugrott, annak a nőnek a lánya aki együtt élt apámmal és nyom nélkül eltűnt, hát persze!

-De, hogyne emlékeznék...de mit akarsz tőlem?

-Nagyon örülök ,hogy emlékszel, napok óta próbállak elérni, megtudtam, hogy te nagymenő lettél, és én bízom benned, és....-

-De mit akarsz?

-Vincent, segítened kellene. Holnap érkezem a városba, reggel tíz felé fut majd be, Austin utas szállító hajó. Jó lenne ha oda jönnél és vigyáznál rám.

-Várj, minek jössz ide, és miért kell rád vigyázni?

-Apám kórházban van, haldoklik, és azért kell vigyáznod mert...egy férfi akivel együtt éltem ő nagyon erőszakos és elhagytam félek hogy meg támad.

-Akkor menj a zsarukhoz! -és le akartam tenni, de ki mondta a varázsszót:

-Öt ezer dollárt fizetek!- tudtam hogy valami bűzlik, de öt darab ezres ,egéri a fáradtságot ,hogy kiderítsem mi folyik itt, ha meg nagy szarba keverednék, azonnal kiszállok. Arra viszont nem gondoltam ,hogy a terveimből semmi sem jön össze. Hibáztam, és nem is tudtam róla.

Mindegy, szóltam Nicknek hogy egy-két napig lenne egy magánügyem, csak röhögött, és azt mondta ne legyen túl sok hulla...hát én sem akartam, mégis sok lett.

Ja, igen majd el felejtettem, akadt ebben az időben, egy igazi rajongóm. Graham barátom egyik kis öccse, úgy 19 lehetett, volt neki amint már mondtam sok testvére, a szóban forgó alakot, Eddie- nek hívták, olyan volt mint egy pióca, mint egy idegesítő pióca. Én az ő korában fegyelmezettebb voltam és ami a lényeg jobb cél lövő, de kölyöknek csak a szája volt, nagy, meg engem tekintett példa képének, hiába próbáltam le koptatni. Ki nem állhatom az ilyen kullancsokat, persze mondhatnák, én is ilyen voltam, de mégsem, mert én fiatalon is tehetséges voltam, azért maradtam életben eddig, és azért jutottam el ide.

Na mindegy, szóval épp távozóban, voltam mikor ő meg megérkezett, arcán széles vigyorral.

-Szia Vincent! Graham azt mondta dolgozhatok vele és azt akarom kérdezni van-e valami jó tanácsod...

-Igen, kussolj. És nem dolgozhatsz a bátyáddal. Tapasztalatlan tacskó vagy! A tacskóknak tudod mi a feladatuk? Szart takarítanak! Őrizheted az egyik raktárunkat és tudod mit?! Ha ilyenekkel állsz Nick elé, ő lendületből cseszi szét a fejed! -kemény voltam vele, mert Nick ha felmérgesítette egy kis tacskó simán képen vágta ,és inkább én ordítsak vele, mint hogy képen vágják...meg hát az ilyenekkel mindenki így bánt, ez is törvény, a kis taknyokkal így bánunk. Bizonyítani kell , hogy legyél valaki. Ám, láttam rajta, hogy megbántódott, na már csak ez hiányzott, egy érzékeny lelkű gengszterpalánta.

-Hm, de mondok neked valamit azért, ha meg fogadod életben maradhatsz, mindig legyél nyugodt és körültekintő! És most húzd el beled, vagy Nick kivasalja a képed! -hát így volt ezzel a kis taknyossal.

Reggel indulás előtt felfegyvereztem magam, minden eshetőségre készen, jó pár pisztolyt tettem el, a kocsimban pedig volt egy Topmson és egy sörétes is.

Egyébként egy Mercedes Model 500k típusú kocsival jártam, 5000 köbcentis, 105 mérföld per órára volt képes, szép fehér sportos járgány, nagyon szerettem, ez volt az utolsó luxusautóm.

A kikötőbe hajtottam vele, leállítottam a motort, kiszálltam neki támaszkodtam a kocsi oldalának és rá gyújtottam. Vártam, hogy megérkezzen a hajó. Sütött a nap, de mégis fáztam, hideg szél jött a tenger felől, erős és hideg szél, bele borzongtam. A hajó közben ki kötött, jó sok ember várakozott mindenfelé, a hajóról leszállókra vártak. Egyénként a hajó Angliából jött, és csupa gazdag utas volt rajta, hm érdekes, Lizzie gazdag lenne? Mondjuk öt ezer dollárja az van. Láttam a ki kötőben gyanús alakokat is, gyakorlott szemem egyből ki szúrta őket, de hát bárkire várhatnak nem tudhatom hogy kire várnak.

Egyből kiszúrtam Lizziet nem mintha megismertem volna, de a kora stimmelt, egyedül jött, óvatosan szemlélte az embereket, mintha félne, a ruhája elegáns volt és drága...ő lesz. Oda léptem hozzá:

-Lizzie? -

-Vincent?

-Én vagyok.

-Nem sokat változtál, jól nézel ki- mondta és megölelt. Ő is jól nézett ki, sőt nagyon szép nő lett belőle, csinos jó alakú fekete hajú szépség, csábító szemekkel.

-Köszönöm, hogy segítesz, tudod nélküled...-

-Majd elmondod. Gyere, sok csomagod van?

-Nem, miért?

-Azért mert kevés a hely a kocsim csomagtartójában. -naná, fegyverekkel van tele, de ezt azért mégsem mondtam neki. Az egyetlen bőröndje azért simán elfért, aztán be ültünk a kocsiba. Lizzie mondta, hogy az apja melyik kórházban van, oda hajtottam.

-Szóval, akkor elmondod, hova letettek? Apámat megviselte hogy eltűntetek.

-Anyám találkozott egy férfival bele szeretett és utána ment Angliába. Ennyi nem olyan különös történet. Na és, apád, tényleg ,ő hogy van?

-Halott.

-Sajnálom, és Jimmy?

-Van két gyereke, de nem tartjuk a kapcsolatot, össze vesztünk pár éve.

-Ezt is sajnálom.

-Mindegy ilyen az élet. És a te anyád?

-Ő is meghalt, két éve...apám...nos tudod ő és anyám soha nem éltek együtt, de akkor is, már csak ő maradt nekem, nincs több rokonom. Angliából nyomom követtem mi van vele, nagyon beteg, talán egy hete van hátra. -hallgattam, mit is mondhattam volna? Itt volt egy gyerek kori ismerősöm, akiből gyönyörű nő lett, és a meséjének a felét ha elhiszem?

Mindegy, öt ezer dollár, és ha úgy akarom kiszállok győzködtem magam. Út közben a kórház felé mindenféléről beszéltünk, jobban mondva kérdezgetett mi van velem ,hogyan élek, én meg amit lehetett elmondtam, ő viszont a kérdéseimre alig-alig válaszolt, és amit mondott hát.. mindegy akár igaz is lehet.

Útközben észre vettem egy kocsit, mintha követne, a város egyik széles sok sávos útján haladtam, sávot váltottam ők is. Gyorsítottam ők is, szóval követnek. Akkor tehát lesz valami akció is lesz.

Meg érkeztünk a kórházba, a kocsi tőlünk messze parkolt le, és ebbe ülők nem szálltak ki. Azért elég amatőrnek tűntek, le is rázhattam volna őket, a Mercedes erejét kihasználva, de hát nem szokásom elfutni.

Lizzie elmesélt pár dolgot az apjáról, nem sokkal a születése után elhagyta, egy csavargó volt, legtöbbször munka nélkül. Most viszont haldoklott, Lizzie pár éve küldött neki havonta pénzt, és leveleztek, mind ez az anyja halála után történt, addig nem foglalkozott vele.

Bementünk a kórházba, az én apámat is kezelték jutott eszembe. Védencemet a kórteremig kísértem és odakint a folyosón vártam. Aztán feltűnt egy alak, olyan magamfajta bűnöző. Engem nézett. Lassan biccentettem neki, és kezemet a fegyveremhez csúsztattam, a levegő megfagyott köztünk, aztán jött egy orvos mire a pasas el oldalgott. Szóval a kórházban is van egy belőlük, követtek és itt is van egy kórházban, egész kis csapat, ez komoly dolog.

Lizzie végzet az apjánál, láttam nagyon szomorú de nem sírt, végül is évek óta nem látta.

-Jól vagy?- kérdeztem

-Persze. Menjünk. Tudsz valami szállást, ahol alhatok?

-Nálam, több szobás lakásom van, menjünk oda.

-Rendben.

Kocsiba pattantunk de nem a lakásom felé vettem az irányt, ugyanis az a bizony kocsi ismét követni kezdett, arra már rá jöttem ketten vannak és igen kitartóak, valamint idegenek, mert ha itteni bűnözők lennének nem mernének követni.

Gyorsítottam, ők szintén, egyre vadabbul tapostam a gázt, az öt ezer köbcentis motor valósággal felbömbölt ahogy a gázra léptem, Lizzie ijedten falfehéren ült mellettem, üldözőink meg tartották a tempót. A külvárosi sikátorok felé vettem az irányt, itt mégis kevesebb ember járt. Tudtam Lizzie átvert, és üldözőit meg kell ölnöm...vagy meg kell velük egyeznem, bárhogy ehhez tanúk nem kellenek.

Egy kihaltabb utcában megálltam a kocsival, láttam üldözőink is megállnak vagy húsz-huszonöt lépésnyire mögöttünk. Sóhajtottam egyet, hát akkor legyen.

-Lizzie, most kérdezek valamit, de ne hazudj. Ha hazudsz megbánod! Kik ezek és miért üldöznek?- hangom keményen csengett, Lizzie szerencséjére rá jött nem hazudhat tovább.

-Chicagoiak, gengszterek. Anyámnak volt egy rokona Chicagoban, de nem ez lényeg. Anyám emlékszel igen szép nő volt, csábító jelenség, és ettől a rokontól kapta az ötletet, oda költöztünk, elcsábította a főnöküket, majd meglopta. Elég sok pénz nyúlt le, és aztán irány Anglia. Azóta is követnek minket, folyamatosan menekülniük kellet. Anyám időközben meghalt, természetes halállal, és most pár hete apám megbetegedett, mivel leveleztünk és időnként pénzt küldtem neki, hát szólt ,hogy már nincs sok hátra. Én azt hittem ,hogy most már vége, ennyi nincs tovább nem üldöznek, de az a bizonyos rokonom ő egy héttel előttem érkezett, és megölték. Végeztek vele, de sikerült engem elérnie és figyelmezett, még mindig nem tettek le rólunk. Bizonyára figyelték apámat és lesben álltak.

-Mennyi pénzről van szó?

-Négy millió dollár. -be hunytam a szemem, ennyi pénzért nem csoda ha nem adták fel. A fene most mi legyen? Négy millió dollár, sok pénz sok probléma.

-Lizzie, Duvall-ékhoz van ennek bármi köze?

-Nincs, épp ezért akartalak téged, mert nincs köze a pénznek a te családodhoz, és mert benned megbízok...

-Hiba volt.

-Mi?

-Megbízni bennem. -nyelt egyet, láttam kezd pánikolni, ha én is elhagyom neki vége.

-Na jó, legyen ,de többet akarok. Százezret.

-Rendben, csak védj meg. - bólintottam, üldözőink még mindig a kocsiban vártak.

-Fogd ezt,- adtam neki oda egy apró 442-es revolvert. -Tedd el. - láttam amint be teszi a táskájába.

-Ha meghalnék, vagy megsérülnék, menj a klubhoz, tudod még hol van igaz? Keresd meg Nicket, rá is emlékszel ügye? Jó. Annyit mondj neki, hogy én küldtelek semmi mást, és hogy juttasson ki az országból! Megértetted?

-Igen. - bólintott rémülten- Vincent mire készülsz?

-Hogy pénzért, elkössek egy hibát. Persze mást nem is tehetek, ez a sors, Lizzie. - ellenőriztem a fegyvereimet, jobb oldalra a nadrágom övébe tettem a megbízható 1911-es Coltot, másik oldalra egy M10-es revolvert ilyet használnak a zsaruk is. Végül ott volt még a S&W Magnum.

Lassan kiszálltam a kocsiból. Éreztem fúj a hideg és csípős szél, de ilyenkor semmi sem érdekel csak a célpont. Húsz lépés. Tizenötöt kell megtennem, hogy biztosan sikerüljön. Amire készültem arra kevés lövész képes, két kézzel két különböző célpontra lőni, még maga Mason Dixonnak is nehéz lett volna.. de hát fenébe is én vagyok a legjobb! Megtudom tenni! Csak nehogy előbb lőjenek mint én. Lassan, de határozottan sétáltam feléjük, az utca túl oldalán sétált egy ember, szemem sarkából láttam. A kocsiban ülők megmerevedtek. Fel emelten a kezem, mint aki megadja magát, vagy békével jön mert beszélgetni akar. Még öt lépés, talán még kedvesen mosolyogtam is, a szél még jobban föltámadt, én pedig megálltam. Éreztem amint ellenfeleim megmerevednek, azon tanakodhatnak magukban, vajon mit akarok? Csak nem lövök rájuk?

Tudják, van egy pillanat amikor nincs tovább, vagy ekkor lősz, vagy meghalsz. Érezni kell mikor jön el ez a pillanat, és kezem már automatikusan mozdul. Egyszerre rántottam elő mindkét pisztolyt, és csak lőttem és lőttem, egyszerre és külön mindkét pasasra, a kocsi szélvédőjén át. Lőttem amíg üres nem lett a tár, a földre ejtettem a pisztolyokat, elő a Magnumot, ugrottam és feltéptem a vezető oldali ajtót.

De nem kellet használnom, mindketten meghaltak. A vezető melletti férfi mellkasából vastag sugárban ömlött a vér, az arcát is szétroncsolta egy lövedék. Kezében, egy rövid csövű puskát tartott, nem volt ideje még célra tartani sem. A a sofőr is meghalt, a mellkasába és torkába kapta a golyókat. A szélvédő csupa lyuk és vér lett. Hát ezzel megvolnék, gyorsan össze szedtem az eldobott fegyvereket, a túl oldalon álló alak, eddig megmeredve bámult, de most futásnak eredt, egy pillanatig arra gondoltam le lövöm, de mindegy, úgysem lesz ebből ügy ha mégis majd megment a maffia.

Vissza ültem a kocsiba indítottam, és amilyen gyorsan csak bírta a Mercedes elhúztam onnan.

Tudják, sokan dicsekednek azzal milyen remek lövészek, de mondok valamit. Amint én időnként megcsinálok...na az a mutatvány. Kíváncsi vagyok hányan lennének képesek le utánozni. Hiába, ez a két kézzel lövés is, mestermunka volt. Kanyargós utakon mentem, szinte a fél várost körbe autóztuk, meg akartam győződni arról ,hogy nem követnek.

Késő délutánra értünk a lakásomhoz. Érdekes, de egész idő alatt Lizzie egy szót sem szólt, igencsak megijedhetett, vagy nem is tudom. Akik még nem láttak senkit meghalni, furcsán viselkednek ilyenkor.

Volt némi kajám otthon, megvacsoráztunk, majd mondtam neki hogy melyik szobában alhat.

-Vincent.

-Tessék.

-Azokat az embereket megölted

-És? Csak nem sajnálod őket? Vagy ők vagy mi.

-Igen csak még soha nem láttam ilyet, soha nem láttam gyilkosságot.

-Én meg már sokszor. Tudod ez a munkám. Profi vagyok, megölök bárkit.

-És soha...soha nem sajnálod őket?

-Nem. Ez is csak egy munka, sőt ,még élvezem is, na nem azt hogy ölök, hanem az ezzel járó izgalmat. Meg aztán nézz körül, jól megy a sorom.

-Igen de...azt mondtad Jimmy szóba sem áll veled. Pedig, emlékszem olyan kedves srác volt.

-Valamit, valamiért. Ezt szerintem te is tudod.

-Igen, a pénzért cserébe nyugodt életet adtuk.

-És megérte, őszintén, megérte?

-Igen azt hiszem.

-Hát Lizzie, szerintem is megérte. Csak tudod apám...nos eléggé oda volt amikor eltűntetek.

-Sajnálom.

-Mindegy, már évekkel ezelőtt meghalt, a gyilkosát, vagyis nem pont ő miatta halt meg, de mindegy, a lényeg bosszút álltam. Egyébként tudod, hogy Jimmy beléd volt esve? A mostani felesége is hasonlít rád.

-Tudom ,de nekem nem ő kellet akkoriban, hanem más. Nagyon fiatal voltam Vincent.

Hát igen, futott végig a gondoltat az agyamon, tudom ki kelet volna neki én. Ha bele gondolok, Lizzie egészen más mint a többi nő, talán ő megértené amit teszek, nem lenne gond számára az életem. Talán benne megtalálom azt amit Mason is megtalált a feleségében. De ez most mindegy, én profi vagyok, és először a munka, majd aztán meglátjuk mi lesz. A legfontosabb életben maradni, és ha nem figyelek bizony könnyen ott hagyhatom a fogam. Szóval, nyugi, majd ha ennek vége elgondolkodhatok a dolgon addig nem.

Nyugtalanul aludta, úgy mondhatnám szinte semmit, az egyik fotelomban ülve, kezem ügyében egy Tommy Gun-nal próbáltam meg pihenni.

Reggel, mikor Lizzie felkelt láttam ős is fáradt, nem tudta ki pihenni magát.

-Éhes is vagyok, -mondta- tegnap az a kis vacsora nem volt sok.

-Rendben, elmegyünk egy étterembe. Itthon nincs semmi étel.

-Mindig étterembe jársz?

-Megtehetem, telik rá. Sőt, úgy is mondhatnám sok étteremben örülnek ha méltóztatok náluk enni-mosolyodtam el.

Lizzie elment a WC-re én pedig az ablakhoz léptem. Körülkémleltem az utcán, szerencsém volt, ha vallásos lennék azt mondanám isteni sugallat, ugyanis két fekete kocsi állt meg az utcán ,és öltönyös férfiak szálltak ki belőle. Biztosan nem követtek, de lenyomozhattak, jutott eszembe, szóval vannak köztük normálisak is, bár nem volt nagy dolog kideríteni hogy ki vagyok és hol lakom. Az ablakból láttam amint néhányan a ház felé jönnek, az öreg portás odalent aligha tartóztatja fel őket.

-Lizzie! -üvöltöttem- Gyerünk baj van! - Még jó hogy fegyvereimet nem tettem el, a pisztolyok még mindig nálam voltak, az egyik szekrényből elő kaptam még egy Tompsont, ennek szíja is volt, ennél fogva a vállamra akasztottam, valamint a zakóm zsebébe süllyesztettem néhány kézi gránátot...Mason szerezte még Európából, hasznos ajándék. .

-Vincent most mi lesz...-aggódott Lizzie

-Maradj mögöttem! A lépcsőházból zajokat halottam, feltéptem a be járati ajtót, elő az egyik gránátot , kihúztam a biztosító szeget, és eldobtam le lépcsőházba, úgy egy emelettel lentebb járhattak a támadók, oda dobtam, aztán vissza ugrottam a lakásba. Bumm....jókora robbanás! Amilyen gyorsan csak tudtam rohantam lefelé a lépcsőkön, a gránát megzavarta őket, több meg is sérült vagy meghalt, ezt nem tudom mert csak eresztettem beléjük a Tommy tárát. 50 golyó, percenként 700at tud ki lőni.... nem menekülhettek.

-Futás! -kiáltottam és Lizzie is kirohant a lakásból újra táraztam, ő pedig szorosan követett, amikor ki léptünk az épületből, azonnal egy parkoló kocsi mögé löktem. A támadók az utca túl oldalán a saját kosijaik mellet, mögött vártak. Amint kiértem és Lizziet a kocsi mögé löktem, nagyjából én is fedezékbe húzódtam ezzel egy időben megszórtam őket a gépfegyverből, ki lőttem a teljes tárat, majd el kaptam a vállamról a másik Tompsont és abból is ki lőttem egy rövid sorozatot, majd le buktam a parkoló kocsi mögé, ellenfeleim pisztolyokból és puskákból tüzeltek, éreztem üveg hullik a fejemre, a lövedékek ki lőtték az autó ablakait, Lizzie sikoltozott, én meg a maradék gránátokat , kettő darabot, hozzájuk vágtam, az szerencsésen a kocsijuk alá esett, hatalmas volt a robbanás, akik túl is élték azokkal végzett a Tommy Gun-om.

-Gyerünk a kocsimba!- üvöltöttem. A távolban már halottam a szirénát, rohadt zsaruk, már is itt vannak! De tudtam először felmérik a terepet, de addigra én már rég elhúztam onnan. Most nem száguldoztam, nem akartam feltűnést kelteni, de azért nyomtam a Mercedes gázpedálját.

Magam mögött hagytam a lakásom, és egy lángoló autó roncsát, meg egy rakás hullát...egyébkén elég amatőrök voltak, nálunk az ilyenek labdába se rúghatnak.

Mindegy, a lakásomnak annyi, ezt tudtam oda már vissza nem térhetek. Még ha nem is lesz rendőrségi ügy belőle, akkor sem. Ennek vége, és hát másik kocsi is jó lenne, mindegy úgy sem fog ez sokáig tartani, majd utána addig jó ez is.

A kórházba hajtottam, hogy Lizzie ismét beszélhessen az apjával...és meg sem lepődtem hogy az a kis szemfüles alak megint ott kódorgott, egész napját kórházban tölthette várva mikor bukkanunk fel.

De ha már testőr lettem akkor vegyük komolyan gondoltam. Lizzie beszélt az apjáról az egyik orvossal, én is oda léptem.

-Doki, nézze van egy kis gond...a hölgyet néhányan keresik...ne értse félre semmi törvénytelen nincs a dologban csak egy féltékeny volt vőlegény...ha vigyázna rá...nekem most el kell mennem.

-Nézze uram, én orvos vagyok és nem érek rá ilyesmire.

-Itt van három száz dollár. Csak menjen be hölggyel az apja szobájába és várjanak meg.

-Hát jó...de ha valami törvénytelenségről van szó....

-Nyugi doki, semmi ilyesmiről nincs szó. - néha magam is csodálkozom ilyen jól hazudok, vagy csak a 300 dollár miatt hitt nekem? Fene tudja.

Mindenesetre a kis megfigyelőt akartam elintézni, méghozzá csendben. Elvégre nem fogok lövöldözni egy kórházban.

Be mentem az egyik férfi mosdóba, és láss csodát a mocsadék követett...amatőr dolog. Én tettem volna ilyet, mert a mosdóban csapdába lehet esni. Be lépett és körül nézett, aztán a csaphoz lépett, mint aki kezet akar mosni, ennyire hülyének nézel komám? -gondoltam. Megengedte a vizet, és ,meg rá vettem magam. Pár gyors ütés, majd a mosdó sarkába lódítottam. Föl akart ugrani és pisztolyt rántani, de ki rúgtam a kezéből, majd képen rúgtam, feje nagyot koppant a padló csempéjén. Ilyen esetekre hordok magammal némi erős zsineget, Megragadtam hajánál fogva, majd a nyaka köré tekertem a zsineget és szorítottam, ameddig csak mozgott. Az ember ilyenkor egész sokáig tud vergődni, de szabadulni nem ,fogy a levegő egyre fogy, végül minden elhomályosul.

Eszembe jutott, lehet elég lett volna megverni és vallatni, de hát én gyilkos vagyok nem vallató! Be raktam hát a pasast az egyik budiba, ülő helyzetben. Ha valaki be lép, azt hiszi éppen szarik, csak nem nyit rá hogy jól van-e? Persze tudtam elég hamar le fog így is bukni, és rá jönnek hogy hulla, de addigra én már elhúzok.

Vissza mentem a kórterembe, és intettem, mennünk kell! Lizzie apjára csak egy pillantást vetettem, egy öreg lerobbant fickó...lényegtelen, legalábbis most, ez nem számít, az életben maradás volt most a tét.

-Mi történt?

-Semmi, volt itt egy fickó, megfigyelte apádat, meg minket, de amit látott nem mondja el senkinek.

A kórház után az egyik kedvenc éttermembe mentünk és jól bereggeliztünk.

Legalábbis én, Lizzie csak turkálta az ételt.

-Hogy bírsz enni, nekem az idegességtől és félelemtől görcsbe rándult a gyomrom.

-Enni kell. Akármi történik meg kell őrizem az erőmet. Meg ki kell pihennem magam! Ezek fontos szabályok. Mason erre tanított.

-Emlékszem rá, tőle mindenki rettegett. Félelmetes ember volt, és hát...egyébként mi van vele?

-Él, és jól él. Családos ember lett, megházasodott. Én meg...tudod át vettem a helyét. Most én vagyok a félelmetes.

-Erre rájöttem. -és egy pillanatra elmosolyodott, de aztán ismét komor lett.

-Talán te is félsz tőlem?

-Nem, megbízom benned.

-Helyes. Na gyerünk, nincs kedvem várni egy újabb támadásra.

-Miért mit akarsz tenni?

-Hát...megkeressük őket.

Ugyanis, én nem szeretek tétlenül várni, ha így teszek előbb-utóbb sikerülni fog nekik és kinyírnak ám ha én kapom el őket...lépés előnyt kellet szereznem.

Ha valakit meg akarnak találni a városban, nincs nehéz dolguk. Főleg, ha olyan beosztásban dolgoznak mint én.

Csak meg kell találni valamelyik spiclit, és már kész is a dolog. Ezek az alakok mindenről tudtak ami a városban történik, márpedig egy jókora ismeretlen banda felbukkanása New Yorkban olyan esemény ami semmi képen sem maradhat titokban.

Ennek ellenére órákig tartott mire végeztem, sokan nem tudtam semmit, mások meg épp azért nem mondtak semmit, mert rólam volt szó...végül persze sikerült a dolog. Kaptam egy címet. Egy jókora házat béreltek az úri negyedben....állítólag.

Viszont ahhoz hogy elkapjam őket fel kellet készülnöm, a lőszerkészletem is megcsappant , úgyhogy az egyik rejtekhelyemre mentem. Előtte viszont el kellet mennünk a klubba, egy ilyen mészárlást követően beszélnem kellet a többiekkel. Ez komoly ügy volt, és én jól ismertem a játékszabályokat.

Nick végig hallgatta a mondandómat, persze csak annyit mondtam el, amennyit el lehetett.

-Vincent, mindent elmondtál? Semmit sem hagytál ki?- hát igen, Nick nem volt ostoba át látta a helyzetet.

-Most ennyit mondok.

-Aha, magán üzlet mi? Hát jó Vincent, majd a részesedést le adod, egyébként tedd amit tenned kell.

-Segítség is kéne. Holnap este, pontot teszek az ügy végére, és addig...rá kéne vigyázni-utaltam védencemre.

-Más nem kell? Fegyver, kocsi ? Néhány ember?

-Elintézem, csak arra van szükségem mait mondtam.

-Hát jó, Vincent, csak ügyesen.

-Ahogy, szoktam Nick, úgy lesz ahogy szoktam.

Miután itt végeztünk mehettünk a búvóhelyre, nem követtek, és mivel csak én tudtam erről a lakásról itt biztonságban lehettünk.

Már eleve ide kellet volna jönnöm, de nem gondoltam volna hogy a lakásom ellen indítanak támadást.

A rejtekhelyem egy kicsi bérlakás volt, tartottam itt lőszert, konzerveket, és pénzt is.

Ettünk pár falatot majd elő adtam a tervemet.

-Holnap este fele elkapom őket. Te addig majd a klubban megvársz. Ott biztonságban leszel.

-Jó, ahogy gondolod, de ….Vincent, ne öld meg magad miattam- aggódott értem. Az igazat megvallva utólag könnyű okosnak lenni, de akkor az eszemmel úgy gondoltam nem lesz gond, de mégis, olyan rosszul éreztem magam. Valami zavart, de az is lehet, csak be beszélem így utólag.

Szóval, felbontottam egy konzervet, és csendben megvacsoráztunk. Furcsa volt, kopott asztal mellet, ketten szótlanul esznek, és tányérok és poharak között egy pisztoly hever.

Mikor végeztünk, egy széket odahúztam a bejárattal kissé szemben, jobban mondva átlósan, ha valaki kívülről be lő az ajtón nem talál el, de én őt viszont igen. A kezembe vettem egy puskát, 12-es sörétet tettem bele, megállítja azt aki hívatlanul jön be.

-Nem alszol?

-Majd így ülve, fő a biztonság, és az óvatosság. -pedig kimerült voltam. De mindegy, pár óra alvás , ülve, elég lesz. Holnap este be fejezem a történetet és akkor pihenhetek., mondtam magamnak.

Lizzie gyorsan elaludt, én meg mindenfélén gondolkodtam. Most először jutott komolyan eszembe ,hogy ideje lenne befejezni. Úgy néz ki a sorsom elől nem menekülhetek, ahogy Masont, engem is utol ért a vágy egymásfajta élet után. Lizzie vajon tudna velem élni: Pénzünk van annyi, hogy bárhol a világon megélhetnénk. Talán bele menne, hogy velem éljen. A kérdés inkább az, én képes lennék-e abba hagyni? Amíg nem hívott fel, minden rendben ment, jól éreztem magam, az utca királyának éreztem magam. Sok minden eszembe jutott, talán az öcsémmel is ki békülhetnék, eddig nem zavart ,hogy nem beszélünk vagyis bele törődtem, feláldoztam a kapcsolatom az öcsémmel, a munkámért.

De most Lizzie megváltoztatott pár dolgot.

Reggel, én ébredtem fel hamarabb, aztán ő is, ettünk megint egy keveset aztán vártunk. Egész nap.

-Hogy tudsz ilyen türelmes lenni?

-Tudod, volt egy pasas, négy napig vártam egy üres lakásban, hogy az utca túl oldalán lévő lakásába ,megérkezzen.

-Megölted?

-Igen. Zavar? -hallgatott, láttam eltöpreng ezen.

-Nem, azt hiszem nem. Anyám ha úgy nézzük meg tolvaj, pénzt lopott. Még ha bűnözők pénzét is.

-Akkor jó.

Ilyesféle beszélgetéssel múlattuk az időt, aztán mikor kezdett sötétedni, kocsiba szálltunk és irány a klub. Lizzie-t ki tettem. Aztán padló gáz, végig a most már be sötétedett utcákon. Hamar célhoz értem, szép ház volt, sok dollár lehetett a bérleti díj. Fegyvert az annyit vittem magammal, hogy egy háborút is megvívhatnék, megragadtam egy Tommy Gunt, ki szálltam a kocsiból. Hűvös, volt és eleredt az eső.

Aztán....aztán szó szerint megmerevedtem. A ház egy két emeletes volt, elején vízköpőkkel, és az ablakai...mind sötét volt. A ház üres, villan az eszembe. Be akartam eredetileg rúgni az ajtót, de nem lehet, üres a ház?! Átvertek vagy mi?

Becsöngettem, senki sem nyitott ajtót. Vagy átvertek, és nincs itt senki, vagy elmentek. Ha elmentek az a rosszabb, hol vannak, talán csapdába akarnak csalni? Mindegy, az értelmetlen töprengés nem az én műfajom.

Vissza a kocsiba, és gyerünk a klubba, majd ott többre jutok, mint kint az utcán. Most már nem hajtottam gyorsan, főleg hogy az eső egyre jobban esett, nem akartam balesetet szenvedni.

Úgy zuhogott, mire klubhoz érte,, hogy míg kiszálltam a kocsiból, és be mentem az ajtón bőrig áztam.

Amint be léptem feltűnt valami. Sokan voltak odabent, és Lizzie arca....láttam rajta hogy ijedt, és rémült. Valami történt.

-Mi van?- kérdeztem.

-Vincent, tedd le a fegyvereidet. - Nick, Anthony a barátaim, és még sok másik alak is volt itt. Olyanok is, akiket nem ismertem.

-Mi?

-Halottad, Vincent- mondta Anthony. A fegyvereidet. -tudtam innen nincs menekvés, hiába vagyok villámgyors és pontos lövész, nem élném túl. Viszont ha megakarnak ölni, úgysem tudok ellene mit tenni. Szóval jobb ha engedelmeskedek.

-Gyere velem Vincent.-intett Anthony – ő és én meg egy vigyorgó ismeretlen hajfejű alak , a dolgozó szobájába mentünk.

-Ő Mr Laurie. -mutatta be hájfejűt. -Az ügyfeled Vincent, az ő családját lopta meg, vagyis, ő és az anyja.

-Anthony...szerintem

-Vincent, általában, hagynám hogy azt tégy amit jónak látsz. De Mr. Laurie olyan ajánlatot adott, amit nem utasíthatok vissza. Túl jó ajánlat. Cserébe, csak a nőt kéri. Te megmenekülsz, a nő meghal és minden megy a normális kerékvágásban.

-Igen, minden megy tovább nem igaz? Ez olyan mint az árulás....

-Áh! Örülj hogy a te fejedet nem követelem!-szült közbe Laurie

-Próbáld meg elvenni, seggfej!

-Elég, Mr. Laurie, ön itt vendég, szóval viselkedjen!-szólt rá Anthony hidegen- Vincent te és barátaid, ki mentek a város határba és befejezitek ezt az ügyet. Világos? Ha nem teszed meg...akkor nem bízhatunk meg benned többé.

-Értem, tehát én öljem meg. -a torkom egészen kiszáradt.

-Igen. Amint megtetted, ismét úgy lesz minden mint régen.

Sebesen járt az agyam, most legyen? Meg kell ölnöm vagy én halok meg. Megölni...annyiszor öltem már és eddig soha nem kételkedtem, most viszont...a fenébe! Majd ha odaértünk meglátom hogy lesz.

A barátaim, állig felfegyverkezve , az fegyvereimet is magukhoz vették, ki kísértek minket az utcára, ki egy kocsihoz. Csatlakozott még hozzánk Graham kis öccse is, Eddie. Az is eszembe jutott, hohy miért pont olyanokkal kell mennem akik a barátaim? Anthony azt gondolta , hogy ha ők jönnek velem nem szegülök ellen? Hogy így simábban megy majd a dolog?

Mindegy.

Be szálltunk a kocsiba, a vezető ülésre, Harry préselte be kövér testét, mellé ült be Eddie, látszott rajta hogy ideges és majd ki ugrik a bőréből...én nem engedtem volna meg hogy egy taknyos is részt vegyem egy ilyen akcióban.

Hátul, középen ültünk Lizzie-vel, két oldalról közre fogott Graham és Will.

-Hát srácok, rég voltunk együtt,- mondtam miután elindultunk.

-Sajnálom Vincent, de maga Anthony kért meg rá, hogy mi jöjjünk veled. -felelte Harry. Jó lelkű srác...

-Így van, mi szeretnénk segíteni de tudod hogy megy ez...-ezt Graham tette hozzá

-Most meghalunk?- kérdezte halkan Lizzie. Eddig csak hulla sápadtan remegett, szerintem nem tudta felfogni ,hogy mi történt, le blokkot a félelemtől. Előfordul.

-Meghalsz szépségem!- rikkantotta Will.

-Kuss! -szóltam rá. -Will haverok vagyunk ugyan, és bár most nem én vagyok a főnök, de dugulj el!

A szakadó esőben a város határához hajtottunk, tudtam hova megyünk, Anthony egy telket vásárolt itt, szállodát akart oda építetni.

Lizzie halkan sírni kezdett.

-Nem lesz baj. -suttogtam.

Ki szálltunk a kocsiból, mindenütt sár volt az eső miatt, és nagyon sötét, csak a kocsi reflektorai világítottak. Graham előszedett egy Tommy Gunt aztán átnyújtotta az öccsének.

-Fogd. -én nem tettem volna, láttam a kölykön hogy milyen ideges, kétlem hogy Anthony arra is rá bólintott hogy ezt a taknyost is magukkal hozzák.

Harry és Will ásókat vett elő.

-Na akkor kezdjünk neki-és felém nyújtották a szerszámokat

-Mit akartok?

-Gondoltuk áss, vagy mégis mit képzeltél?

-Én nem ások, tudhatnátok, főbe is lőhettek de nem ások, mi fasz van már? Mi? Taknyosok meg az állítólagos haverjaim akik eddig neki engedelmeskednek most azt hiszik hogy parancsolgathatnak? -emeltem fel a hangom. Arra gondoltam talán ha ásni kezdenek, lesz valami halvány esélyem...

Lassan dolgoztak, az eső pedig továbbra is zuhogott. Lizzie szerintem nem volt magánál, csak állt az esőben ,és nézett maga elé. A kivégzésre várt, nem tudta feldolgozni, és nem tudtam miként segítsek.

A francba pár órája még azt terveztem ,hogy talán ő lehetne számomra az igazi...nem jó ez így. Most meg lőjem le? Nekem életben kell maradnom, ez legfőbb dolog, ez a véremben van, de meg tudom-e tenni?

Ezen gondolkodtam míg elkészült a gödör, nem lett nagy, meg amúgy is ez egy építkezés területe volt, már voltak kisebb nagyobb gödrök. Lizziet oda vezettem a gödör széléhez.

-Vincent -szólalt meg Will pedig át nyújtotta a S&W Magnumot, egy tölténnyel. Ha egy tár lett volna benne, esküszöm mindent le lövöm, de egy tölténnyel? Nincs esélyem.

-Vincent könyörgöm, én azt hiszem...hogy beléd....-mondta ki végül Lizzie.

-Tudom, én is így érzek. - hideg volt, és sötét, közel álltunk egymáshoz lassan célra tartottam a fegyvert. NE! Ezt mondta a nő szeme.

Aztán...valójában egy pillanatig sem kételkedtem, amint kezemben éreztem a fegyvert, tudtam mit fogok tenni, célra tartottam és lőttem. Jó hangos fegyver ez, és nagyon erős, nagy kaliber, főleg közelről. A golyó gond nélkül áthatolt a koponyáján, vére be borította az arcát és az kezemet. Hang nélkül csuklott össze. Bár sötét volt, látni véltem hogy vér össze keveredik a könnyeivel és az esővel.

Megtettem hát Megöltem a nőt akibe bele tudtam volna szeretni. Sőt bele is szerettem, azt hiszem de hát minden bizonytalan hiszen fejbe lőttem!

Életben kellet maradnom ez számított csak. Mason erre tanított meg, ez a fontos ,hogy életben maradj bármi áron.

-Na, nem is volt nehéz, nem igaz?- kérdezte Will. Hát igen ő azt hiszi ,hogy én élvezem ezt, és igaza is van némiképp. Szerettem a munkámat, de ezen az esős éjszakán végképp elegem lett belőle.

Abba kell hagynom elég volt. Viszont azt a rohadékot szívesen kicsináltam volna, aki Lizzire vadászott. Aki miatt meg kellet ölnöm. Ha bosszút állok mindennek vége...de hát...úgy sincs sok esélyem. Elcsesztem. Nem kellet volna elvállalnom mikor fölhívott. De hát ez a sorsom nem küzdhetek ellene.

Hirtelen éreztem feltöltődök erővel, mint amikor küzdelem előtt járok, a jól eső borzongás végig futott a gerincemen. Ismerős érzés.

-Na, akkor vissza kaphatom a fegyvereimet?

-Majd ha vissza értünk, és Anthony megengedi...bocs Vincent

-Akkor bocs srácok. -mondtam halkan,

-Mi?

-Semmi, és lehajoltam Lizzie táskájáért. Tudtam benne van egy kicsi 442-es revolver.

-Mit akarsz?

-Van benne pár száz dollár, azt tegyük el-feleltem Kinyitottam a táskát, és közben felmértem a terepet. Will és Harry ott álltak közel, a földön hevert egy ásó is. Graham és az öccse a kocsinak támaszkodott, a kis hülye hanyagul fogta a Tommy Gunt. Talán sikerülhet.

Le hajoltam az ásóért, a pisztolyt a másik kezemben fogtam, apró és sötét van nem látni. Én meg amíg van fegyver a kezemben: harcolok.

Megálltam Harry és Will között.

-Mit akarsz az ásóval?- kérdezte Harry. Olyan közel volt ,hogy láttam a kövér arcán le folyó esőt. Vártam egy másodpercet és lőttem, ilyen közelről elég volt egy lövés, egyenesen a fejébe, ugyanúgy mint az előbb. Ezzel egy időben lendült az ásót tartó kezem, és fejbe csaptam vele Willt. Majd a kocsinál állókra céloztam, négy 0.38-as töltényem volt, Grahamet telibe találta, ő volt a veszélyesebb, hiába hogy a testvérénél volt a gépfegyver. Amint ki ürült a pisztoly bele ugrottam a gödörbe, ahol ott hevert a nő hullája akit megöltem. Mivel az eső zuhogott jókora víztócsába csobbantam. Will teste közel terült el a gödörhöz, be rántottam magamhoz, láttam még él, ép hogy elkábította az ütésem, hát gyorsan még párszor fejbe vertem az ásóval, aztán átkutattam a zsebeit, szerencsére hallgatott rám, és tartott magánál egy 1911-es Coltot is meg pár tartalék tárat. Közben a Eddie a kocsö mögött keresett fedezéket ,és a teljes tárat rám lőtte, persze nem talált el a gödörben biztonságban voltam. Záporozott a nyakamba a lövedékek által szét lőtt puha saras föld. Ellenőriztem a pisztolyt, és vártam a hagnra amikor üresen kattan a Tommy tárja. Ki lestem a gödörből, Eddie egész ügyesen a kocsi mögé állt, fedezte magát, ám a lábait láttam a kocsi alatt simán rá tudtam lőni.

-Nyugi kölyök. A legfőbb a nyugalom! Így sose nyírsz ki!

-Bazd meg te állat! Mit tettél?- szinte sírós volt hangja, aztán két gyors lövés a lábára és elterült. A lövedékek szétroncsolták a sípcsontját. Hangosan nyöszörgött a kíntól. Óvatosan megközelítettem.

A hátán feküdt, a Tommy pár lépésre tőle. Meg sem próbálta vissza szerezni, csak feküdt és nyögött.

-Neee

-Sajnálom, ez a sorsod!- és főbe lőttem.

Hát ennyi negyedóra alatt megöltem a barátaimat, és a nőt akibe beleszerettem. Azt hiszem ezt senki sem mondhatja el magáról. Lehet hogy azt gondolják, hogy egy rohadék vagyok, de inkább én mint ők! Ez a mi törvényünk, ha életben akarsz maradni, nincs olyan hogy könyörület, meg kell húzni a ravaszt, meg kell ölnöd mindenkit.

Ettől függetlenül sajnáltam őket, a barátaim voltak, Will az életemet mentette meg, én pedig szétvertem a fejét egy ásóval. A barátaim, Harry a nagy kövér testével jó szándékú fiú volt járt templomba is, Graham a kis Graham hányszor segített és most ő is halott.

Lehet, hogy ők is megöltek volna engem ha Anthony parancsolja. Nem tudom. De akkor is én öltem meg őket, azokat akikkel együtt nőttem fel. 

Nem értem rá ezen töprengeni, éjfél lehetettekkor, össze szedtem a fegyvereket és a lőszert, majd a kocsival egyenesen Mr. Laurie házához hajtottam. Fél óra tettem meg az utat, igaz padlógázzal mentem. Bizonyosan ott lesz, most gondoltam miatta kellet megölnöm Lizzie-t ezért megfizet.

A Tompson gitárral a kezemben az ajtóhoz léptem és be rúgtam, majd be vetettem magam rajta.

Egy előtérbe kerültem ahol négy férfi egy kis asztal körül kártyázott. Bizonyára ők vigyáztak a bejáratra, meglehetősen hanyagul...kártyázni őrségben. Mason ezért főbe lőtte volna az illetőt.

Úgy meglepődtek, hogy még a fegyverükért sem nyúltak, ez újabb hiba. Igaz, kissé érdekes figura lehettem, teljesen sarasan, fegyverrel a kezemben. Én persze nem tököltem, azonnal le lőttem őket.

Gyors tár csere , és gyerünk tovább. A hát belülről is szép volt, falikárpitok és festmények díszítették a falat. Egy föld szinti helységből elő rontott két meglepett pasas, velük is végeztem, vérül össze kente a szép festményt ami mögöttük volt. Aztán rohantam fel a lépcsőn, senki nem próbált meg az utamba állni. Felértem egy arra fordultam amerről zajt halottam, egy szobából hárman bukkantak fel, köztük Mr.Laurie. Rájuk lőttem és ők viszonozták, a két testőrt le kaszáltam, ám egy kósza golyó eltalált, éles fajdalom mart a jobb alkaromba. El ejtettem a Tommy Gunt. Láttam amint az a szarházi elvigyorodik, és rám céloz a pisztolyával, ám bal kézzel előkaptam a Magnumot és gyomrom lőttem, a falnak esett, próbált talpon maradni de nem sikerült, tudtam ez már a vég, még háromszor bele lőttem, és nem mozdult többé.

A sebem bár fájt nem volt súlyos, a golyó csak izmot ért, voltaképpen csak súrolt. Mindenesetre fájt és vérzett.

Pihenésre volt szükségem ,így a rejtekhelyemre hajtottam. A kocsit vagy tíz percnyire onnan parkoltam le.

Hajnali három óra volt, és fél hétig akartam aludni. Be kötöztem a sebem, és aludtam hulla fáradt voltam és még nehéz órák, napok álltak előttem.

Menekülnöm kellet, elvégre megöltem a barátaimat, Anthony és Nick vadászni fog rám a zsaruk szintén. De reggelig van időm, addig nem derül ki mi történt.

Mikor fölkeltem a karom még mindig sajgott, ettem pár falatot. Aztán rá gyújtottam és végig gondoltam mit kell tennem.

Tönkre tettem mindent, se család se barátok se nő ,se élet. Nem maradt semmim, ám még élek. Az öcsémet nem akartam bele keverni ,így hozzá nem mehetek, és vajon Mason? Elárulna? Ne, hozzá sem mehetek.

El is felejtettem mondani, Mr.Laurie házából elhoztam némi pénzt is, meg ott volt Lizzie pénze és az én megtakarított vagyonom, összesen közel fél millió dollár. Ez elég lesz. Fegyvereim is voltak. Már csak kocsi kellet.

Le mentem az utcára és elloptam egyet, aztán elhúztam a városból. Egészen a városhoz közeli porfészekbe mentem, tudtam itt meg áll a vonat. A kocsit leparkoltam ,majd vonattal kelet felé vettem az irányt. Mire tulajdonképpen be indult utánam a keresés én már a keleti parton voltam.

Közjáték II.

-Fel sem bírom fogni, megölni azt akit szeretett, Meg a barátait? Ez nagyon kegyetlen dolog

-Miért? Az iskolában tanultunk az evolúcióról, később egy újságban is olvastam egy cikket, a lényeg a túlélés, ettől váltunk mi az uralkodó fajjá. Aki életképesebb az marad életben. Én életképes voltam, úgy látszik. - a riporter megcsóválja a fejét.

-Emlékszem, hogy mennyit cikkeztek erről az újságok hetekig ment a téma. Sokáig senki sem tudta hogy mi történt, miért volt ilyen heves mészárlás napokon keresztül, hogy kik voltak az áldozatok, na és ki a tettes? Végül Vincnet Donnellyt körözni kezdték, öt ezer dollárt ajánlottak fel.

-A maffia meg huszonötöt. -vont vállat Vincnet. -Akkor összeadva harmincat érek...nem rossz.

-Akkor sem tudom felfogni...én… nem tudtam volna megtenni.

-Ez nem ilyen egyszerű. Sokat gondolkodtam ezen, és miután megöltem Lizziet elegem lett az egészből. De nem tehettem mást! Annyiszor eszembe jutott, ha nem teszem meg, akkor is meghal, annyi különbséggel hogy én is vele halok! Akkor meg már maradjak én életben! Meg ezt a bűnt magammal hurcolni rosszabb, mint a halál. Igaz igyekeztem nem törődni vele, akárcsak azzal hogy az öcsém megutált.

De ha nem tudok aludni, sokszor eszembe jut. A barát