Dantes
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Rólam

A nevem Thomas Dantes és ez az én oldalam. Az oldat eredetileg azért hoztam létre mert van egy készülő fantasy regényem, melyből részleteket itt ezen az oldan szeretnék bemutatni. Aztán úgy döntöttem ezen kívül még majd felteszek ide néhány dologot, leírom gondolataimat, érzéseimet, stb. De először magamről néhány szó. 21 éves vagyok, fősikolás. Szeretek bulizni, inni, olvasni, számítógépezni, szertem a filmeket, a jó zenét( Éljen a DOORS a Black Sabbatt és a Led Zeppelin!!!!)

Megírtam az új regényemet Gengsztersors címmel ez egy 1930-as években játszódó történet. 

Eddig csak két fantasyval próbálkoztam, hát...szavazzatok milyen lett az új művem.  

 

 
A fény halála
Igen, az a készülő regényem címe. Ez fantasy regény, ami egy Eldarwyl nevű világon játszódik. Ezen a világon sok erő küzd egymás ellen, sok érdek feszül egymásnak, titokzatos hatlmas erők csapnak össze, a háttárben pedig politika mozgatja a szálakat. A történtet, egy börtönben lévő lány meséli el, aki... no de erről majd később. Szóval a lényeg röviden össze foglalva, ez a történet a hatalomtól és annak megszerzésről, valamint azokról szól akk harcba szálnak a hatalomért.
 
Tartalom
Zene
 
Társalgó
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Gengsztersors
 
Nos, mit szólsz hozzá?
Nos mit gondolsz az eddgi khm ,irkálmányaimről?

Egyik se tetszett
A fantasy jó lett
gengszteres is jó
Mind tetszik
Van benne lehetőség, de még gyakorolj
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
III.fejezet

 

III. fejezet

 

 

 

1923 május hatodika

 

Telt-múlt az idő, és egyre jobban mentek a dolgaim, a csempészáru árusítását már abba hagytam, komolyabb munkáim voltak ekkor már. Pénz behajtás, meg ilyesmi. Ölni, azt követően csak egy embert öltem meg, de azt össze se tudnám számolni, hány verekedésben, vagy jobban mondva verésben volt részem, persze én vertem el az embereket, egyrészt senki sem volt olyan ostoba, hogy a Duvall család embereit verje el, másfelől mindig is jókötésű, jó erőben lévő férfi voltam, nem sokan tudtak volna megverni.

Sok pénzt kerestem, egyre többet és többet, de azért mindig azt mondtam, még egy kis plusz pénz csak jól jöhet. Ekkora már teljes jogú tagja lettem a családnak, most már senki sem nézett le, mind megbecsültek. Azt hiszem azért, mert ügyesen intéztem el azt a dolgot a kikötőben, és utána sem vétettem hibát.

Annyi pénzt sikerült végül össze szednem, hogy saját lakásba költöztem, kicsi volt egy szobás de csak az enyém, meg hát jó környéken volt, arra azért kényes voltam hogy ne a lerobbant csövesek között keljen laknom. A közvetlen családomban is változás állt be, Jimmy öcsém megházasodott, vagyis, 1923 május hatodikán tartotta az esküvőjét. Úgy látszott, miután Lizzie-vel nem jött össze neki semmi, fölhagyott a töketlenkedéssel és a tettek mezejére lépett. Kedves lányt vett, úgy tervezték az esküvő után vegyesboltot nyitnak.

Reggel korán keltem, mert attól még hogy az ember testvére házasodik, nekem még dolgoznom is kell.

Elégedetten ébredtem, ugyanis egy csinos szőke lány feküdt mellettem. Mosolyogva ébresztettem:

-Szia, kelj fel, reggel van.

-Akkor haza kell mennem. Vincent, el ne áruld senkinek sem , hogy itt voltam.

-Úriember vagyok, nem teszem, de mit mondasz, hol voltál?

-Azt hogy az egyik barátnőmnél, ha apám megtudná hogy egy férfival voltam...

-Ráadásul velem...nem díjazná igaz?

-Így van.

Fölöltözött, aztán elment, vigyáznia kellet a jó hírére. Én is így tettem , ettem pár falatot ,de előtte még elvégeztem a napi rutinná vélt edzésemet, pár fekvőtámasz, nyújtás, bokszolás egy képzeletbeli ellenféllel, aztán késsel gyakoroltam, mert hát mindig formában kellet lennem, aki az én munkámat végzi annak készen, kell állnia a harca mindig. Miután kitornáztam magam, mentem a dolgomra.

Az utcán ott várt a kocsim, az első kocsim egy vadonatúj 1923-as Buick tourer. Akkoriban jónak számított, sőt remeknek, főleg ha azt is számításba vesszük mindössze huszonhárom éves voltam, a velem egykorú fiatalemberek nem álmodhattak ilyen kocsiról, az átlag embernek Ford ,,T” jutott, noha az sem volt rossz, de hát azért én megengedhettem magamnak egy ilyen drága Buick-ot. Jól ment a sorom na, a szerencse fiának éreztem magam, a sors kegyeltjének.

Amúgy is jó érzés kocsi tulajdonosnak lenni, mutatja, hogy vagy valaki. Mert aki nem ad a külsőre, az semmibe veszik. Aki semmibe vesznek az egy senki, és ilyeneket eltapossák, megölik.

Egyenesen a klubba hajtottam, mint minden nap.

A barátaim, a társaim már vártak rám ők hamarabb érkeztek. Amikor beléptem végig néztem rajtuk, ekkorra már mind komoly gengszternek számítottunk.

Graham az évek múlásával sem lett magas, alig lett több öt lábnál egynehány hüvelyknél, mint egy kis kamasz, csak ez a kis kamasz pár centért, vagy rossz szóért kibelezett. Will meg már el is kezdett kopaszodni, meg alkoholistává válni. Harry, nos ő meg csak hízott, egyre kövérebb lett, vagy 400 font lehetett már a súlya. Nick pedig, egyre inkább kezdett emlékeztetni egy idősödő alkoholista kidobóemberre, azzal a különbséggel, hogy ő elegánsan öltözött. Én meg hát, barna haj, széles vállak, hat lát két hüvelyk magas lehettem és úgy 240 fontot nyomhattam.

-Jó reggelt, uraim! - köszöntem vidáman

-Vincent, láttam az új kocsidat, szép darab! - felelte Nick -mi lenne ha ma azon mennék dolgozni?

-Rendben, ha gondolod.

-Bárcsak már este lenne, várom már az esküvőt, remélem sok szép koszorúslány lesz, az öcséd lagzijában!- mondta Will vágyakozva.

-Majd meglátjuk, majd meglátjuk – feleltem

-Tényleg, kivel mentél tegnap haza?- kíváncsiskodott aztán.

-Nem kell minderről tudnod. -

-Na ne keménykedj Vincent, mit játszod meg magad?- fortyant fel Will, de Nick rá szólt:

-Köztetek ő a főnök, ha nem mondja el, akkor nem mondja, világos?

-Jól van, na, én csak viccelődtem- morogta Will sértődötten.

-Majd a lagziban viccelődj világos?- Nicknek szemmel láthatóan rossz volt a kedve, és mind tudtuk ilyenkor veszélyes ellenkezni vele. Ha valakire megharagudott, akkor az már mehetett is a pokolba, szó szerint, mert könnyedén oda küldte az illetőt.

Odakint, a Klub előtt, leparkolt egy új kiadású Rolls-Royce, a sofőr kiugrott és kitárta a kocsi ajtaját, Anthony Duvall érkezett természetesen. Fekete öltönyt hordott, mellénnyel ,fehér inggel, a legdrágábbat amit csak kapni lehetett, kezében ott szorongatta a ezüst farkasfejű sétapálcáját.

-Uraim, jó reggelt. - köszönt, de szokás szerint rideg és hűvös maradt.

-Vincent.

-Igen uram?

-A templomban, találkozunk majd a testvére esküvőjén. De előtte kérdezni akartam valamit.

-Igen ?

-A testvére, James vegyesboltot kíván nyitni?

-Így van.

-Azon tűnődtem Vincent mi is, lenne a megfelelő nászajándék.

-Kérem, nem kell semmi, tudja az öcsémék...

-Ne kell udvariaskodni, mivel boltot nyitnak, ki is találtam mi lesz a megfelelő ajándék. Erről jut eszembe, Vincent, mit vesz nekik?

-Én és apám közösen egy kocsit, egy Fordot, egy ,,T” modellt.

-Helyes, nagyon helyes. Akkor további jó munkát, az esküvőn még találkozunk. -aztán fogta magát és bement az irodájába. Nick pedig rá gyújtott egy szivarra, át szokott a cigarettáról a drága szivarokra, az italokban is az olcsó lőrékről a márkásakra tért rá, de csak ennyiben változott meg, a jelleme, ami miatt Vadállatnak hívták, nem változott.

Pöfékelt egy darabig, aztán ásított, hunyorgott, meg vakarta a tarkóját és így szólt :

-Na! Induljunk, van is meló, intézzük el! Vincent elég, ha hárman megyünk, szóval csak az egyik haverodat hívd.

-Will, talpra, indulunk.

-Ja, igen Vincent a te kocsiddal megyünk.-tette még hozzá Nick.

Beszálltunk a Buickba, majd a helyszínre hajtottam: egy étterembe a belvárostól alig pár percnyire.

Nem volt öt csillagos étterem, de sokan jártak oda, főleg a középosztályból.

-A baj az, hogy a tulaj kölcsönt kért, hogy beinduljon az üzlete, de nem fizet rendesen-magyarázat Nick

-Nem szeretem hanem fizetnek, szemét mocskok, a pénzünk az jó nekik, de fizetni azt nem! Minek néznek ezek minket valami zsidónak? -mérgelődött Will.

-Nem is mindig baj, éppenséggel ha nem fizetnek. Akkor van más lehetőségük, és ez sokszor hasznosabb- mondta Nick de nem fűzött hozzá további magyarázatot, inkább tovább fújta a szivarfüstöt.

Nem sokkal később egy kereszteződésben egy teherautó vágott elénk, és majdnem neki ütköztünk.

A teherkocsi lefékezett, és kiszállt a sofőrje, egy nagydarab kövér fickó.

-Hé! A jó anyátokba! Nem tudtok vigyázni! Majdnem...-és ekkor fölismert minket, jobban mondva nyugodtan szivarozó Nicket. Aki akkoriban a városban a környéken élt, és nyitott szemmel járt az jól tudta ki az Nick Duvall.

-Óh, bocsánat , uraim, további szép jó napot, meg jó utat, az én hibán volt.- hebegte majd elhajtott.

-Egyre nagyobb a forgalom, egyre több a kocsi. -csóválta Will a fejét. -Apám szerint ezek a kocsik mindent tönkre tesznek.

-Akkor apád, úgy beszél, mint egy hülye vénasszony, aki a múlton sóvárog folyton! - feleltem- a kocsik is csak egy újabb eszközök arra, hogy végezzük a munkánkat.

Közben megérkeztünk az étteremhez, leállítottam a kocsit már épp kiszálltam volna de Nick megragadta a karom.

-Várj!- egy rendőr lépett ki éppen.

-Mi a fene? -kérdeztem önkéntelenül.

-Csak a pénzéért jött, a védelmi pénz rá eső részét szedte be.- Nicknek igaza volt, tudhattam volna én is, így ment ez, pénzt szedtünk mi, és szedtek a zsaruk. Mikor végre eltűnt, mi is bementünk.

-Will, itt állj ,meg-utasítottam a bejártban, aztán én meg Nick beljebb mentünk. Az étterem tömve volt vendégekkel, az egyik asztalnál amely mellet elhaladtunk, két jellegzetes zsidó ruhát viselő férfi evett, igencsak hasonlítottak egymásra, testvérek lehettek. Tudtam Nick nem bírja őket, megállt, és a homlokát ráncolva megbámulta őket. De közben már jött is tulaj, egy ideges kopasz emberke.

-Áh, Mr Duvall! Örülök hogy be tért hozzánk.

-Larry, Larry öreg barátom már mindenkit kiszolgáltok itt? Legközelebb tán a niggereket is beengeded?

-Ne is törődj velük, gyere beszéljünk az üzletről. -kissé hátrább mentünk, Larry már nyúlt is zsebébe és egy borítékot adott át.

-Tessék, pontosan 1200 dollár.

-Mennyi? -Nick úgy csinált mint aki rosszul hall és közelebb fordította a fejét- 1200?

-Igen annyi, pontosan ez az utolsó részlet, a kamatokkal együtt.- Nick kezdett méregbe gurulni, és Larry fölé tornyosult:

-Tévedsz! Kétezer és még ötszáz dollár!

-Nem, Mr. Duvall, ezerkétszáz!

-Larry!- Nick kinyújtotta a kezét mint valami stop táblát , úgy tartotta maga elé a tenyerét

-Szóval, azt mondod, hazudok?

-Nem én nem úgy értettem-mentegetőzött.

-Akkor talán hülye vagyok Larry? Hülye vagyok vagy hazug? Nem is tudom melyik a rosszabb! -Nick hangja fenyegetően csengett, arcán furcsa őrült arckifejezés jelent meg, mint aki mindjárt tombolni akar.

-Nem, félre érti...

-Larry, arra válaszolj, amit kérdeztem! Hülye vagyok vagy hazug! Hahó Larry mondj valamit! -és erősen mellbe bökte.

-De nekem akkor sincs pénzem! - mondta szinte sírva.

-Ha nincs, hát nincs! Gyere Vincent, megyünk! -Nick szinte nyájasan beszélt, de amint ahhoz az asztalhoz értünk ahol a zsidók ettek, megtorpant.

-Jól esik az étel? He? -majd egyszerűen felrúgta az asztalt ételestül, a két testvérrel együtt, aztán egyik föl akart tápászkodni egyetlen brutális ökölcsapással eltörte az állát, a másik fivér jobban látta ha csak az asztal roncsai közül pislog.

-Na, miféle szaros kupleráj ez! Mindenkit kiszolgálsz, csak én nem kapom meg amit kérek! -üvöltötte Larry oda ment a felrúgott asztalhoz, vesztére. Nick brutálisan verni kezdte, be törte az orrát, majd szó szerint fölkente a falra, többször gyomrom térdelte ,mire Larry elhányta magát.

-Fúj, micsoda vacak lehet itt a koszt ha te is okádsz tőle! - a vendégek pisszenni sem mertek, mozdulatlanul ültek a helyükön, sokuknak még a kanál is megállt a kezében.

Egy pincér a falra szerelt telefonhoz ugrott, de Nick észre vette, elengedte a meggyötört tulajt, kitépte a telefon kagylót a pincér kezéből, aztán le szakította a falról és azzal ütötte szerencsétlent.

-Kit akarsz hívni teeee! -és csak úgy csépelte.

-Mr. Duvall, várjon beszéljük meg- nyögte Larry, orrából és szájából is folyt a vér.

-Jó, beszélhetünk. Maguk meg húzzanak haza és vigyék ki a két disznót is!- szólt a vendégekhez, akik örültek, hogy megúszták, egymást taposva menekültek ki.

Larryt, Nick belökdöste a konyhába.

-Ki felé!- bődült rá a konyhásokra, akik szintén azonmód elhúztak.

-Szóval, holnap, eljössz, Anthony Duvalhoz, és eladod neki a étterem ötvenegy %-át!

-Na de.. akkor...

-Kuss! Jegyezd meg az éttermeddel az csináljuk amit csak akarunk, és veled is. Na és ha el felejtenél el jönni holnap, akkor a feleséged és a lányod csinos arcát átszabom, világos?!

Larry bólogatott, jól tudta miről van szó, magában már átkozta napot amikor a maffiától kért pénzt. Hiába fizetett rendesen, Duvall rá tette a kezét az éttermére, hogy illegális kaszinót, vagy valami hasonlót csináljon belőle. Megszokott módszer ez , és mindig bejön, Anthony Duvall-nak így került a tulajdonába tucatnyi szálloda, kétszer annyi étterem, meg még sok egyéb más üzlet, azokról nem is beszélve amiket valamelyik családtagja nevére íratott.

Se nekem, se Willnek nem volt sok dolga az étteremben, Will elállta a bejáratott, én meg minden eshetőségre készen Nick nyomában jártam, de nem kelletünk, egyedül is megoldotta. Bár a bal öklét fájlalta, túl erősen ütött vele.

-Szemetek-köpött egyet és rágyújtott- a fene a kemény fejükbe, szétfogom verni egyszer az öklöm miattuk!

A vissza úton azon gondolkodtam, vajon mi lehet az oka Nick gyűlöletének, hogy ki nem állhatja a zsidókat, négereket, olaszokat, bevándorlókat, európaiakat, szinte mindenkit. Nem kérdeztem rá, jobban láttam erről csak akkor beszélni ha kettesben leszünk.

Nicket, és Willt is haza fuvaroztam, aztán én is haza felé vettem az irányt, ekkor már délután felé járt az idő.

Megebédeltem, aztán átöltöztem e lehető legelegánsabb ruhámba, Anthony Duvall szinte minden emberének vett ilyen elegáns ruhákat, ha esetleg esküvő, vagy temetés lenne a családban.

A nap hátra lévő részében nem maradt semmi tennivalóm, pihentem hát, meg rádiót hallgattam, figyeltem az ablakból a haza térő munkásokat, a hátuk belegörnyedt a kemény melóba, én soha nem dolgoztam fizikai munkát, mégis többet kerestem náluk, persze az is igaz, nekik nem kellet attól rettegni hogy egy sötét éjszaka golyót kapnak a fejükbe. Nem mintha irigyeltem volna őket, semmi kedvem sem lett volna ahhoz hogy minimálbérért, gürizzek.

A délután gyorsan eltelt, mehettem a templomba, az esküvőt a környék legelegánsabb templomában, jobban mondva egy székesegyházban tartottuk, természetesen ezt is a nagyfőnök intézte el.

Mikorra oda értem, mér szép nagy tömeg gyúlt össze, olyanok is eljöttek akik nem is ismerték az öcsémet, de Anthony Duvallnak dolgoztak, egyszerűen nem lehetett őket kihagyni.

Rablók, tolvajok, csempészek, gyilkosok, ha börtönbe küldték volna őket kaptak vagyis kaptunk volna együttesen vagy ötezer év börtönt.

Apám a templom lépcsőjén állt, és pár fickóval beszélgetett, oda mentem ház hozzá, mikor meglátott ott hagyta társait.

-Na, mit szólsz?- kérdeztem

-Hát, örülök, örülök, hogy Jimmy rendes életet fog élni. Annak is örülök, hogy ilyen szép lányt vesz el.

-Igen, persze, lehet hogy egyszer nekem is meg kéne házasodnom.

-Ahhoz, más életet kéne élni, nekünk nem valló a házasság. -apám hangja kissé szomorúan csengett.

-Emlékszel, Elisabethre, szerintem épp ezért tűnt el, a nők nehezen viselik a mi életmódunkat. -nem fejezhette be gondolatait mert menni kellet befelé a temploma, hogy elfoglaljuk a helyünket, mert kezdődött a szertartás.

Nem sokat jártam én templomba életem során ,apán egyik nője volt csak templomba járó amíg kicsi voltam sokszor elcipelt, de ezenkívül nem jártan én templomba, valahogy nem éreztem magam vallásosnak, akkor meg minek mentem volna?

Aztán meg szólalt a zene, és meg jött a menyasszony, Jimmy igazán jól választott, nagyon szép lányt vett el, és ami a legfontosabb tényleg szerették egymást.

A pap, számomra hosszan és unalmasan beszélt, nem is igen figyeltem oda, a szertartás alatt az életemen töprengtem.

A nagyfőnök, minden vasárnap délelőtt a templomban volt a feleségével , de én mivel nem jártam oda, nem is láttam eddig, nos az asszony fiatalabb lehetett nála vagy nyolc évvel, csinos és elegáns nő volt, olyan feleség ami illik egy ilyen nagy hatalmú emberhez. A barátaim viszont nő nélkül ültek, a ringyóikat mégsem cipelhették ide, Nick szintén egyedül érkezett , Mason Dixon viszont egy harmincöt év körüli nővel jött az esküvőre, azt pletykálták tanárnő, és már évek óta Mason Dixonnal él együtt, úgy tűnt a pletyka igaz, de hát ez is olyan dolog, hogy Mason Dixont kevesen merték faggatni a magánügyeiről.

Akkor figyeltem fel végre, mikor a pap oda ért, hogy:

-És te James Donnelly akarod-e feleségül az itt megjelent Mary-t?

-Igen!

-Akkor hát csókold meg a feleségedet! -és ezzel véget is ért az egész felhajtás, nem mondom örültem neki, én ritka unalmasnak találtam.

A templom után, mindannyian a klubba vonultunk, és neki láttunk ünnepelni, a város legnevesebb zenekara játszott, folyt a pia mint a Niagara-vízesés, egyszóval remek kis lagzi volt.

Még az elején, apám és én átadtuk ajándékunkat, az ifjú párnak,

-Fogadjátok tőlünk, szeretettel, -és átnyújtottam a Ford kulcsait-és sok sikert, Jimmy remélem boldogok lesztek!

-Én is remélem Vincent! -Anthony Duvall jött aztán oda.

-Áh, James, gratulálok, igazán elragadó a felesége.

-Köszönöm, Mr. Duvall.

-Ha jól tudom boltot kívánnak nyitni, hát akkor ezt a csekélységet had adjam oda, az induláshoz.-és átnyújtott egy borítékot, egy vastag borítékot.

-Nem kellet volna, Mr Duvall- tiltakozott Jimmy, de a nagyfőnök tekintete hirtelen elkomorult, így nem mert tovább ellenkezni, ellenben engem félre hívott.

-Vincent a fene egye meg, tudod mennyi pénzt adott?

-Honnan tudnám?

-Tízezret! Tízezer dollár, egész vagyon!

-Na és, én örülnék ennyi pénznek! , vettem oda mérgesen, idegesített az akadékoskodása

-Nem érted, ha pénzt adott, akkor, ezzel megvett engem, nem így van? Nem így szoktátok csinálni?

Bólintottam

-Kérlek, Vincent beszélj vele, én semmi törvénytelenbe nem akarok bele keveredni!

-Mégis, Jimmy, mit képzelsz, álljak oda a nagyfőnök elé, és mondjam meg mit csináljon?!

-Oldd meg, valahogy, én nem akarok úgy élni mint te! -kelletlenül igent mondtam.

Oda kellet hát állnom Anthony Duvall elé.

-Mr. Duvall, kérem, beszélhetnénk ?

-Tessék Vincent- nyeltem egyet, a hideg kimért modora, tekintete zavart

-Szóval, arról az ajándékról lenne szó, amit az öcsémnek adott, ez túl sok ,túl nagy ajándék és hát...

-Beszéljünk, nyíltan Vincent. James nem akar bele keveredni semmibe, és azt gondolja, hogy így akartam megvenni magamnak. Megnyugodhatnak, nem tesztek ilyet, tiszteletben tartom ,hogy nem kíván részesülni az üzletből.

-Köszönöm, Mr.Duvall.

-Ez természetes Vincent, én nem csak az alkalmazottaimmal, hanem a családjukkal is törődök.

Ezután meg nyugtattam az öcsémet, nem kell tartania attól, hogy a bűnözés beszippantja őt is. Ez volt az első eset, hogy nyíltan kimondta nem kér a bűnözői életből. Az előtt is mindig igyekezett kimaradni a dolgokból, de ettől fogva abszolút nem kívánt részt venni benne. 

Az est további része jól alakult, mindenki táncolt és ivott, a barátaim lerészegedtek, Will miután berúgott, a koszorús lányokat zaklatta, nem sok sikerrel , és miután elutasították, dühöngeni kezdett, Harry és Graham kirángatták, az utcára, ahol összehányta magát, majd elaludt.

Én alig pár kortyot ittam, mint általában. Nick egy egész üveg whiskyt ragadott magához, vedelt csak úgy az üvegből és táncolt, egyszerre három nővel, úgy belemelegedett, hogy ledobta zakóját és ingét szétgombolta. Szerencse hogy eddigre az ifjú pár már elment, Jimmy valószínűleg megbotránkozott volna, a részeg vendégek láttán.

Mikor Nick kiment levegőzni, követtem.

Épp akkor gyújtott rá, mikor mellé léptem.

-Kérdezhetek valamit?

Kissé, zavaros tekintettel nézett végig rajtam, majd bólintott.

-Mond, Vincent.

-Miért utálod a zsidókat, niggereket, olaszokat, bevándorlókat ? Te mindenkit gyűlölsz és megvetsz. Én se szeretem őket, de szerintem ez már túlzás, teljesen antiszemita vagy, vagy hogy mondják ezt.

-Igen?- hangja kezdett vészjósló lenni.

-Figyelj, nem akarok beledumálni ,de Mason azt szokta mondani: mindegy kit ölsz meg, ugyanolyan érzés, mert mindenkinek vörös a vére.

-Ezt mondja ? Csakugyan? -és köpött egyet. -Mason megengedheti magának, hogy így gondolja, de én nem! És te sem ha tudni akarod! Ha majd olyan jó leszel mint Mason, gondolkodhatsz így, de addig nem!

-Felfogtam.

-Egy frászt, nem értesz te szart sem!- kiabált és megcsapott a bűzös alkoholos lehelte.

-Tudod, miért tisztelnek minket? Tudod miért engedelmeskednek? Tudod mi tartja össze ezt a szaros társadalmat? - szélesen gesztikulált miközben beszélt, és majd nem elvágódott, igencsak részeg volt.

-A gyűlölet! A megvetés! Mindenkinek meg van a maga helye, a niggereknek, a digóknak, a zsidóknak, a kis sárgáknak, gyűlölnek minket és egymást, és mi is őket! Ha nem így lenne össze fognának és végeznének velünk! Nekem az utcán erővel kell fenn tartanom a rendet, szóval nekem senki se jöjjön azzal , hogy ne gyűlölködjünk! Mert igenis ez meg az erőszak, ez a biztonságot! Mert mi a család, Anthony adjuk a biztonságot, nem pedig a kibaszott zsaruk és korrupt politikusok! Feltudod fogni?!

-Meg értettem, világos.

-Jól van, Vincent, jegyezd meg, te nem engedheted meg magadnak hogy ne tégy különbséget ember és ember között! -aztán lassan vissza tántorgott.

Rá gyújtottam egy cigire, és bámultam az éjszakát, jó sötét volt, egyedül a parázsló cigaretta adott némi fényt.

Aztán megéreztem valamit, azóta már szinte ösztönné vált ez az érzés, amikor az ember megérzi hogy valaki nézi, hátulról figyelni, és meghallja a halk vissza fojtott lélegzetet. Sokszor ez mentette meg az életem.

Mason Dixon állt mögöttem, és engem nézett, át ható tekintettel.

-Úgy látom, nem sokat ittál. -szólított meg

-Nem szokásom ha iszom is, akkor is csak keveset.

-Helyes. -aztán hallgatott, majd jó öt perc múlva szólalt meg ismét.

-Akkor, holnap délután képes lennél egy kis akcióra?

-Persze, miről van szó?

-Van, egy kis üzleti ügy, egy raktárban, úgy gondolom a másik fél ki akar minket csinálni, viszek magammal két embert, de kéne még valaki aki fedezi a hátunkat. Ez lennél te. Szóval,. Képesnek érzed magad erre?

-Igen, persze.

-Akkor jó, holnap a lakásodon találkozunk, pihend ki magad és készülj fel. - aztán sarkon fordult és köszönés nélkül elment.

Hajnaltájban értem haza, és azonnal bedőltem az ágyba. Igaz, nehezen tudtam elaludni hiába voltam fáradt.

Az a lehetőség, hogy Mason Dixonnal dolgozhatok együtt, fölvillanyozott. Személyesen ő maga kért fel a munkára, vagyis figyeli a ténykedésemet. Mindez elégedettséggel töltött el.

Másnap, délelőtt keltem fel, szokás szerint kicsit edzettem, aztán ki sem tettem a lábam egész nap, vártam Mason érkezését. Hogy miért engem kért fel? Nem tudom, így kellet lennie, ez volt a sorsom, hogy Mason a szárnyai alá vegyen. Engem és nem mást. 

Végül, úgy fél öt lehetett, ,mikor bekopogott az ajtómon, mint mindig most is elegánsan öltözött, arca rezzenéstelen maradt, hangja halk és nyugodt.

-Mason, -köszöntöttem-készen állok.

-Jól van Vincent . -elgondolkodva végig mért-milyen pisztolyod van?

-Egy régi Remington.-

-Akkor azt dobd el a francba, ezt használd -és a kezembe nyomott egy pisztolyt.

-M-1911-es Colt, könnyű gyors és pontos. Nyolc lőszer fér a tárba, jelenleg ez a hadseregünk hivatalos oldal fegyvere.

-Értem, nem rossz.

-Próbálgasd a súlyát, tarts célra.

-Tartsam célra?

-Egy képzeletbelire.

Fogtam a pisztolyt, és becéloztam a szobám sarkait, majd lassan, nagyon lassan Mason felé fordítottam, kíváncsi voltam, vajon milyen képet vág, ha rá tartam a fegyvert? De abszolút nem reagált, nem is törődött velem.

-Végeztél?

-Igen.

-Akkor itt van még három póttár, tedd el, és induljunk. A következő képen csináljuk: Az én kocsimmal megyünk, téged a raktár előtt úgy száz méterrel ki raklak, én és a két társam meg bemegyünk. Lopakodj utánunk, ha lövéseket halassz, ronts be, és nyírj ki mindenkit. Világos?

-Persze, -bólintottam.

Mason társai, akár ikrek is lehetettek volna, nagydarab sötét figurák, akik csak golyófogónak jók.

Mason gyorsan és határozottan vezetett, és nem sokat beszélt, nem úgy tűnt mint aki nagyon izgul.

A társai, azok sem beszéltek túl sokat, inkább csak komoran meredtek maguk elé, próbáltak kemény fickónak kinézni. Azon gondolkodtam útközben, vajon mi lehet az az üzlet, amihez én is kellek, de nem kérdeztem rá, úgy hittem nem tanácsos Masont faggatni.

Ahová mentünk, elég lehangoló hely volt, nagy kihalt raktárak mindenütt, emberek sehol. Jó messzi kellet mennünk, ki a város szélére, már esteledett mire megérkeztünk. Mason ki is tett, az egyik nagy raktár előtt nem sokkal, ő meg tovább hajtott. A távolból a kikötő zajait hozta a szél, valamint a vasútét.

A raktárak között is sín feküst, de felverte a gyom. Évek óta nem járhat erre vonat, régóta nem használhatják ezeket semmire.

Mason a kocsiját, le parkolta az egyik előtt, majd a két társával, félre lökték a nehéz toló ajtót.

A sötétben nem tudtam elolvasni a megkopott feliratot, de azt hiszem valami hajózási társaságé lehetett valamikor.

Mason miután a későbbiekben vele dolgoztam, azért, hogy okítson részletesen elmesélte a történteket.

Tehát, végig mentek a régi, üres konténerek között, a félhomályos épületben, az üzlet felek valahol hátul vártak rájuk, hárman voltak ők is.

-Látom nem egyedül jött Mr.Dixon.

-Jól látja.

-Mr.Duvall talán nem bízik bennem? Azért hármójukat küldte?

-Nem, én nem bízom. -felelte Mason fagyosan. A vele szemben álló három pasas, vezetője ekkor kiáltott egyet:

-Most! -és a Mason háta mögött lévő konténerek takarásából fegyveresek ugrottak, elő hárman puskákkal, Mason két társát azonnal le lőtték, őt magát az ösztöne mentette meg, félre ugrott, végig gördült a talajon, be egy konténer mögé, de még estében elő rántotta pisztolyát, és mellbe lőtte az egyik ellenfelét.

A lövések a raktárban mennydörgésnek hatottak. Elő kaptam a pisztolyom, és utánuk mentem a raktárba. Éreztem, az izzadság végig folyik a hátamon, de a kezem nyugodt maradt, nem remegett meg, a pisztolytól.

Belopakodtam a be járaton, de már vártak rám: két férfi állta el az utat, puskások, a támadóink, sejtették, hozott még valakit Mason, ezért jöttek a raktár elejére, hogy levadásszanak.

Az egyik pasas háttal állt nekem, a másik nagyjából felém fordult, próbálták körbe kémelni a raktárt, de sötét és a sok konténer miatt nem volt könnyű dolguk.

Úgy két méterre lehettek tőlem, én egyelőre még takarásban voltam, de biztosra vettem hamarosan felfedeznek.

Becéloztam a Colttal az arccal felém állót és lőttem: a mellkasára céloztam, azonnal elterült. A másik megfordult de ekkor már elő ugrottam a rejtekhelyemről, mivel túl közel álltam hozzá, a szűk hely miatt a puskájával nem sokra ment, le is dobta, hogy pisztolyt rántson, de én gyorsabb voltam szemtől-szembe közelről háromszor lőttem bele, mint egy rongy csomó úgy roskadt össze, láttam ismét láttam egy ember szemét akit én öltem meg. Olyan látvány ez amit nem lehet megmagyarázni, a szem különös fényű lesz, amikor az ember felismeri hogy ez élete utolsó pillanata.

Masonre eközben négy fegyveres vadászott, a vezetőjük mikor meghallotta a lövéseimet gúnyosan kiabált:

-Hallja Mr. Dixon? Az utolsó embere is halott! Nem akarja föladni? Azt hittem keményebb ellenfél lesz, Mr. Dixon!

Mason vissza szólt neki:

-Ha, profi lennél, de kis szarházi, tudnád, egy pisztoly lőtt az imént és nem a te embereid puskája szólt.- közben én is közelükbe értem. Mason egy konténer mögött térdelt, fegyverrel a kezében, négy ellenfele, pedig lövésre készen közeledett felé.

Az agyamon végig futott a gondolat, négy ellenfél, nyolc golyóm volt, ki lőttem négyet, biztosan négyet? Áh, végül úgyis minden a szerencsén múlik! Hátba támadtam őket, ki lőttem két golyót az első puskás gerincébe, aztán a többire céloztam de mellé lőttem, ettől függetlenül jó eredményt értem el, ilyen sötétben.

A maradék három fegyveres rám fogta a puskáját, én oldalra vetettem magam és villámgyorsan neki láttam tárat cserélni, a vér dübörgött a fülemben, csak a tár cserére koncentráltam, nem is halottam a lövéseket, Mason amint a fegyveresek velem törődtek, elő ugrott, és lelőtte őket, mind a hármat. Olyan gyorsan lőtt, hogy a három lövés szinte egynek hangzott.

-Jól vagy? Vincent?

-Igen, jól vagyok.

-Majdnem elszúrtad, kockázatos, vakmerő és őrült ötlet volt lerohanni őket. Ezt jegyezd meg.

-Igen, és most?

-Szedd, össze a fegyvereiket, irataikat, a pénzt nyugodtan vágd zsebre, az a temetési költség.- minden különösebb zavar nélkül kutattam át a hullákat, nem zavart hogy ez elvileg hullarablás, de ha valaki meghalt annak már nem mindegy? Viszont most már nem bírtam ki és megkérdeztem, mégis mi volt ez az egész?

-Tudtam, hogy csapda, ha erre vagy kíváncsi, ide csaltak, hogy csempészek és tudnának ezt-azt hozni, de rám utaztak.

-Régi ellenségek?

-Vagy régi barátok, már nem vagyok biztos benne, hogy barát vagy ellenség volt aki rám küldte őket.

-És, mi lesz vele?

-A megbízóval? Megölöm, és kész, előfordul, hogy vállvetve harcolsz valakivel, de pár év múlva meg, meg kell ölnöd.

-Na és ők?- mutattam Mason két társára

- Ágyútöltelékek. De mindegy, én akartam ezt a pár hülyét csapdába csalni, mellesleg, tudni akartam használható vagy-e.

-És?

-Úgy látom igen, ügyes vagy Vincent, akkor akarsz velem dolgozni?

-Persze, természetesen!

-Akkor, hord egymásra a hullákat, aztán hozd be a kocsiból azt a két kanna benzint, és gyújtsd fel őket. Becipeltem a benzines kannákat és alaposan lelocsoltam a holtesetek, már épp meg is gyújtottam volna őket, mikor Mason meg fogta a karom.

-Ezt majd én, a végső munkát sose bízd másra-elő vett a zsebéből egy arany öngyújtót és felgyújtotta a hullákat.

Igyekeznünk kellet, mert a tűz gyorsan tovaterjedt, meg hát bár kihalt volt a környék, azért egy idő után csak megjönnek a tűzoltók meg a zsaruk.

Mason ezután azt mondta, vigyem haza, el is vittem de még mielőtt ki szállt volna a kocsijából végig mért.

-Kell csináltatnod, új ruhákat. A megjelenésed legyen mindig elegáns. De a boltban kapható öltönyök nem jók, van egy külön szabóm, holnap elviszel hozzá. Olyan ruhát készít, aminek a zakója szárnyait úgy varja meg, hogy könnyedén félre libbenjen ha pisztolyt kell rántani, nehezéket, fém lapot varr a zakóba és szabása is más, mint az átlag ruháknak. Aztán felfegyverkezel, és elmondom miként hogyan gyakorolj. -Mason szerintem még soha nem beszélt annyit velem ,mint ezen az estén.

Nagyon boldog voltam, végre lehetek valaki, Mason Dixon egyik embere, ez nagy előre lépés! Most már nem verőlegény, vagy csempészárus, hanem igazi bérgyilkos lehetek! Igaz én sohasem gondoltam magamra úgy mint bérgyilkosra, inkább mint egy katonára, ezt is Mason Dixon nevelte belém.

Másnap, úgy vártam rá mint egy kisgyerek az ajándékra. Amikor reggel zörgettek az ajtómon, azt hittem Mason jött ,meg ,de apám volt az, jött gratulálni.

-Halottam, hogy Mason Dixonnak fogsz dolgozni.

-Igen, úgy van, kérsz reggelit? -mert hogy én épp ettem.

-Nem, már reggeliztem. Csak azért jöttem, hogy gratuláljak, meg hogy elmondjam vigyázz magadra.

-Mindig vigyázok nem?

-De. Tudod, te már most magasabbra jutottál mint én, megszerzed mindazt amire vágytál, már gyerek korod óta, pénzt és hatalmat. Az erőszak, az meg soha sem rettentett vissza. De, tudod, akik ilyen körökben forognak, azok sohasem halnak meg otthon, öregességben. Mindig lesz aki majd lelövi őket.

-Engem, nem fognak elkapni. Ha meg mégis...de úgy is minden a szerencsén múlik, nem igaz ?

-De fiam, igaz-és vállon veregetett -hát sok szerencsét, és ne feledkezz meg öreg apádról!- mondta tréfásan.

Apám alig ment el, érkezett Mason.

-Induljunk- mondta kurtán. Kocsival a város túl felére egy elegáns szabászatba vitt. Amint beléptünk, a szabó már tudta miről lehet szó, mert ki rakta a zárva táblát minket meg egy hátsó szobába vezetett. Méretet vett rólam, aztán felpróbáltatott velem, vagy két tucatnyi öltönyt.

-Na, ez most talán megfelel, ha gondolja még készítek pár hasonlót.

-Igen, tizenkét darabot, és köszönjük-felelt helyettem Mason és egy kisebb pénz köteget adott a szabónak, aztán felém fordult:

-Na próbáld ki, ránts fegyvert! - igaza volt az egyedi szabású ruhával kapcsolatban: sokkal könnyebben sikerült előkapnom a pisztolyom. Megálltam egy ember nagyságú tükör előtt, és pózoltam a pisztollyal a kezemben. A szabónak szeme sem rebbent, sok ilyet láthatott már.

Mason intett, és mentünk tovább. Sokáig autóztunk, egészen ki a városból. Már délután lett, mire egy kissé elhagyatott, de jól rendben tartott farmra értünk, amint a takaros faház állt.

-Ez a menedék.

-Mi az a menedék, Mason?

-Olyan hely, amiről nem tud senki, olyan hely ahol fegyvereket tartasz, ahová vissza vonulhatsz.

-Akkor ez titkos dolog?

-Az, senki sem tudhat róla, tudod ne bízz senkiben! Legyen neked is egy menedéked, de senkinek se beszélj róla!

-Akkor, hogy lehet hogy megmutattad ezt most nekem? -Mason nem felelt de én már sejtettem a választ:

-Van egy másik is igaz? Több menedéked van!- nem válaszolt, csak alaposan végigmért szúrós szemeivel, azt hiszem elégedett volt hogy rá jöttem.

Beléptünk a házba, sötét volt az ablakok zsalui mind zárva voltak, ezenfelül tele voltak a helységek bábukkal, céltáblákkal, a falak meg golyó ütötte nyomokkal.

Mason a pince felé vette az irányt, itt még sötétebb volt, meg gyújtott egy olaj lámpát, és odalent egész kis arzenál tárult a szeme elé.

Mindenféle pisztoly, és puska, polcokon, tárolókon szépen elrendezve, hátul meg fenyegetően egy Gatling-rendszerű gépfegyver állt háromlábú állványán. Másütt ládákban robbanószerek, gránátok, hevertek.

-Ez a fegyver mennyiség, egy háborúra is elég.

-Mivel, mi is háborúzunk, arra kell készülni. Mert ez háború Vincent, és én vagyok Mr.Duvall első katonája. Egy jó katona pedig mindent megtesz a feletteséért.

-Mindet?

-Igen, mindent, ha kell életét adja érte, ha kell bármit föláldoz, és soha sem árulhatja el.

-Mason, akkor mi van, ha a parancsnok árulja el a katonát?

-Új parancsnokot keres a régit meg megöli. Ennyire egyszerű.

-Mármint ölni? -próbáltam szándékosan félre érteni.

-Az a legegyszerűbb Vincent. Na szedelőzködj, gyakorolunk.

A délutánt gyakorlással töltöttem , lőnöm kellet mindenféle fegyverrel, gyakorolni a gyorsaságot, és a pontosságot, legalább tucatnyiszor kellet végig mennem a házban berendezett akadálypályán miközben a bábukra lőttem. Végül pedig meg kellet tanulnom a fegyvertisztítás alapjait, meg hogy mikén lehet gyorsan szét-és össze szerelni a fegyvereket.

Sötétedett mire végeztünk, aztán Mason ki mondta a varázsszót:

-Elég, ügyes vagy Vincent!

Nagyon elfáradtam, de boldog elégedettség töltött el, jó vagyok, és ezt Mason is tudja. Lesz hát belőlem valaki, 23 évesen igazi nagymenő lehetek! A velem egykorúak ha csak nem születek gazdagnak, azok nem is álmodhatnak arról amit én elértem.

Az , hogy gyilkolnom kellet, na és, ez is csak egy munka, meg előbb-utóbb úgy is meg hal mindenki. Azon ha valaki hentes senki sem szörnyülködik, pedig mi a különbség egy ember és egy állat torkának átvágása között?

De, tudom ha majd olvassák ezt, meg fognak botránkozni rajtam, ép ezért mesélem ezt el, attól függetlenül, hogy Mason Dixon az volt ami, voltak rendes polgári ismerősei és barátai is.

Sőt, jó barátja volt egy magas rangú tiszt, nem akarom a nevét megmondani, mert ezzel biztos besároznám a hírnevét, elég annyit róla Mason szerint a legkeményebb ,legrámenősebb főtiszt akit csak ismer, és cifrábban káromkodik mint bármelyik mocskos szájú gengszter.

Szóval, attól még , hogy mi a törvény másik oldalán éltünk, nem feltétlenül csak onnan voltak ismerőseink, de tapasztalatom szerint, ha egy gengsztert elkapnak akkor a törvénytisztelő barátai megpróbálják gyorsan elfelejteni, mintha ha leprás lenne. Mi azonban kitartunk a másik mellet, ha elárul, lődd le, egyébként a végsőkig védd meg, ez a mi törvényünk.

Az hogy miért én, és miként lettem Mason Dixon helyettese, társa okozott pár álmatlan éjszakát. Az a másik két fickó, ők is a családnak dolgoztak, mégis meghaltak, ráadásul Mason úgy sétált be egy csapdába, hogy tudott róla. Egyébként is, úgy élni ,hogy állandóan attól kell tartanom ,hogy valaki csapdába csal és lelő? Meg, majd nekem is fel kell áldoznom másokat?

Aztán eszembe jutott, az a tekintet amivel az emberek Masonra néztek.

Az, hogy hatalmam legyen, többet nyomot a latban, végül elmúltak az álmatlan éjszakáim. Azóta mindig nyugodtam alszok, igaz éberen, bármire készen, de nyugodtan. Végül úgyis minden a szerencsén múlik nem?

 

Első közjáték

 

1937, február 21. New York , állami börtön.

 

 

Vincent Donnelly amikor ide ért a történetben, elhallgatott, és a riporterre nézett.

-Nos, nem folytatja?

-De csak, kicsit pihenek, át kell gondolnom miről meséljek most.

-Vincent, három napja járok be ide, de lenne pár kérdésem.

-Mondja, hisz az egész életem elmesélem úgyis.

-Fel sem tudom fogni, ne sértődjön meg, de miért nem akart normális életet élni?

-Mi a normális? Pár dollárért dolgozni, aztán lassan éhen halni? Öregen betegen végezni? Az normális?

-Nem erre gondoltam, de család, gyerekek, soha nem szerette volna hogy gyereke szülessen?

-Az igazat megvallva szeretem én a kis kölyköket, de hogy saját legyen, áh! Mi lesz akkor ha meg lőnek, vagy meghalok? Ki neveli fel? Ez felelőséggel jár. Én csak saját magamért vállaltam a felelősséget és ez így volt jó.- most a riporter hallgatott el. Erre nem tudott mit mondani. Erősen zavarba jött, a csendet végül Vincent törte meg:

-Na és, magának vannak gyerekei?

-Igen, egy fiam két éves.

-Az jó, gondoljon bele, ha majd felnő milyen életet akar neki? -a riporter nem válaszolt, inkább feltett egy másik kérdést:

-Inkább arról beszéljen miként lehet hogy már gyerekként is bűnöző akart lenni, sőt az is lett.

-Nem figyelt arra amit mondtam? Különleges lehettem, persze minden gyerek ábrándozik valamiről de én el is értem, ideje korán felnőttnek tartottak, szóval más gyerekek meg irigyeltek, gondoljon bele, milyen jó lett volna ha fiatalom mindenki magát irigyli! Vagy képzelje el, hogy alig pár év alatt vezető újságíró lett volna, nem pedig egy kis senki, akinek még azt sem engedik meg, hogy hirdetést megszövegezzen a Times-ba! Nem lett volna jó ha így alakul, ahelyett hogy keményen küzd, azért hogy legyen valaki?

-Talán, ez a riport is, talán utána leismernek.

-Akkor ezért vállalta, maga azzal éri el amit akar, hogy velem készít riportot. Én azzal értem el céljaimat, hogy embereket lőttem le! -Vincent hangja indulatosan csattant. A riporter zavartan nyelt egyet:

-Szóval, akkor ott tartottunk, hogy különleges helyzetbe került, hogy a család tagja lett, és nagyszerű karriert futott be.

-Igen, de azért nem voltam mindig szerencsés, el fordult, hogy egy alkalommal, hogy majdnem kegyvesztett lettem. Hibáztam, de tanultam belőle. Ettől eltekintve, tényleg szárnyaltam, szerencsém volt mindenben, hosszú időn keresztül.

 

 
Fejzetek
 
elérhetőségek
E-mail: thomasdantes@freemail.hu MSN: thomasdantes@freemail.hu
 
Naptár
2024. Március
HKSCPSV
26
27
28
29
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
05
06
<<   >>
 
Második rész
 
Óra
 
Titkos Jelentések
 
Nos, mi a véleményed?
Nos, mi a véleményed, az írásomról?
Nos, mi a véleményed, az írásomról?

nagyon rossz. (22 / 22%)
olvastam már rosszabat (5 / 5%)
adnék rá egy hármast (3 / 3%)
egyzer még lehet belőle valami (12 / 12%)
egész jó, de még javítgasd (20 / 20%)
tetszett, csak így tovább (36 / 37%)

Szavazatok száma: 98

Létrehozás időpontja:
2007-07-16 12:30:26

Szavazás lezárva:
2008-04-17 16:46:01


Lezárt szavazások
 
Egy jó kis sci-fi
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierj&#232;t!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre