Verindar fel�…

A t�rp hegys�g ezen r�sz�n vad h�vihar tombolt. Ahogy a magas szikl�k k�z�tt haladtak, sokszor m�teres h�torlaszokon kellett �tverekedni�k magukat, a sz�l felakarta a havat a l�t�t�vols�g minim�lisra cs�kkent. Olyan er�s volt a sz�l, ,hogy m�g Atrex is meg- meg botlott id�nk�nt. Mustafar arra gondolt, vajon az Agnus nem f�zik? B�r igaz vastag sz�re biztos nem enged �t a hideget, vagy tal�n az Agnus is m�gi�t haszn�l ara hogy elt�rje a hideget, mert, hogy l�nyt egy�ltal�n nem zavarta a h�vihar. Ami�ta csak �tra keltek, sz�tlanul az �lre �llt, �s k�s�bb sem sz�l semmit, csak ment el�re. Mustafar szint�n nem f�zott, de neki komoly er�fesz�t�sekbe ker�lt, hogy �gy legyen.

Ha arra gondolt alig p�r �r�val ezel�tt majdnem mind oda vesztek… m�g Mustafar is megborzongott. �ppen egy sz�k �sv�nyen mentek f�lfel�, lovaikat kant�ron vezet�k, ugyanis az �latok alig akartak menni. Nehezen szenvedve haladtak el�re, kiv�ve az Agnust. A l�nyt nem zavarta vihar, t�bb m�terrel el�tt�k j�rt. Mustafar f�ln�zett a meredek hegyoldalra

-Lavina!- ord�totta fel �s falnak h�z�dott. A h�g�rgeteg m�r-m�r els�p�rte �ket, de Mustafar vastag l�ngcs�v�kkal vette k�rbe �ket, �s a h� vaskos v�zg�z oszlopp� v�lva olvadt el, �m Mustafar csak �ket tudta megv�deni ,a h� a lovakat a felszerel�ssel egy�tt els�p�rte. Mikor v�get �rt a lavina l�tt�k hogy az Agnus �ket n�zi. Nem sz�lt semmit, csak v�rt, majd tov�bb indult.

A t�bbiek viszont egyre nehezen b�rt�k, Wilbuer, Keal’Yes �s Ordim m�r csak vonszolt�k magukat, Atrex egyed�l az akarat erej�nek no meg a p�link�nak k�sz�nhette, hogy m�g tudott j�rni. Kilvaren viszont t�bbsz�r is megbotlott, elesett, �gy t�nik mi�ta v�rtje megs�r�lt, nem b�rja a hideget, sem a f�radts�got. Szinte minden felszerel�s�k oda lett, �s a vihar nem kezdett csendesedni, Mustafar arra gondolt hamarosan magura kell hagynia t�rsait, ha legal�bb � megakarja �szni, persze Atrexet megmenten�, ez term�szetes.

K�zben m�r kezdett esteledni, a nap lenyugodott, az �gen felt�ntek a csillagok, a h�vihar pedig egyre er�sebb volt.

Az Agnus f�l�llt egy ki�ll� szikl�ra �s sz�tt�rta karjait minta mag�hoz akarn� �lelni a vihart, azt�n hosszan , hangosan �v�lt�tt. Azt�n sz�p lassan, elcsendesedett a vihar. Ordim, azonnal t�zet rakott �s amellett melegedtek. Az Agnus viszont m�g sok�ig b�mult az �jszak�ba mozdulatlanul.

Mustfar Atrexhez l�pett.

-Holnap el�rj�k Verindart, holnap minden eld�l.

-�n veled tartok- mondta Atrex egyik kez�ben pip�val m�sikban a p�link�s kulaccsal.

-Most nem ezt akartam mondani, medit�lni fogok, �s am�g ez tart, seg�ts, ilyenkor nem tudok figyelni a t�mad�sokra.

-Persze, mire k�sz�lsz?- B�lintott Atrex.

- Seg�ts�gre van sz�ks�gem, felelte Mustfara titokzatosan- besz�lek egy olyan valakivel aki.. k�zel �ll hozz�m �s f�nyt jelent az �jszak�ban

Kicsit f�lre h�z�dtak. Mustafar le �lt a h�ra becsukta szem�t, �s minta k�v� meredt volna. Atrex pedig mint egy test�r vigy�zott r�. K�s�bb Wilbuer oda l�pett hozz�juk.

-Mit csin�l? –k�rdezte. Atrex mindenre felk�sz�lve kardja markolat�ra tette a kez�t.

-Medit�l, ilyenkor vele besz�l.

-Kivel?

-Vele, egy t�nd�vel egy l�nnyal . � benne megb�zik. Szereti �t, azt hiszem.

-Hihetetlen. –cs�v�lta a fej�t Wilbuer.

-� nem gonosz. B�rmit is gondoltok r�la. Mustafar nem gonosz.- Wilbueren l�tszott akar m�g valamit mondani.

-Nem is tudom… de ami�ta ismerem Mustafart, nekem a gondolataim… sokszor b�n�s gondolataim t�madnak, �lni akarok puszt�tani , tombolni, �s ezt nem szabad. Viszont � nem t�r�dik azzal mit lehet �s mit nem. –Atrexnek esz�be jutott mit mondott Mustafar a k�ly�kr�l, ez�rt m�g �vatosabb figyelte. �m Wilbuer visszament a t�z mell�.

K�zben az Agnus megfordult, �s a medit�l� Mustafart figyelte. Bele szimatolt a leveg�be �s �rezte a f�rfi gondolatait: szerelem, v�gy�d�s. Azt�n valami m�s… valaki m�ssal besz�lt… ,,maradjatok.. m�g ne.. k�vesetek… k�vessetek, t�volr�l, ne avatkozatok be,… m�g ne! Azt�n megszakadt a gondolat sor.

Nem sokkal k�s�bb Mustafar kinyitotta a szem�t.

-K�sz�n�m , bar�tom.- n�zett Atrexre.

-�gy van � nem gonosz! M�r mondtam –sz�lalt meg hirtelen az Agnus. Mind f�lkapt�k a fej�ket.

-Komolyan mondom nagyszer�, hogy nem tartasz gonosznak-nevetett Mustafar

-Ez m�g nem jelenti azt, hogy nem hozol pusztul�st a vil�gra, de te m�r nem vagy olyan mint �k, te fels�bbrend� vagy Mustafar, az � fogalmaik szerint ez lehet gonoszs�g de az univerzum v�getlenj�ben ez nem az. –Fejezte be a gondolatot az Agnus.

Mind nyugov�ra t�rtek. Ki�ve Mustafart �s az Agnust.

-Pusztul�st hozok, �gy hiszed ?-l�pett oda Mustafar az Agnus mell�, aki m�g mindig mozdulatlanul b�mult a s�t�tbe.

-Igen l�ttam a pusztul�st. De a Pusztul�s nem felt�tlen�l rossz, mert ha le�g egy �reg erd�, van hogy �j sarjad a hely�n, jobb fiatalabb er�sebb. De van �gy hogy csak a hamu marad. �m b�rhogy is lesz az erd�t fel kell gy�jtani, ha fert�z�s lepi el, ink�bb pusztuljon minthogy m�st is megfert�z�dj�n. Azt�n vagy �jj� sz�letik, vagy nem.

-�s azt gondolod, �n hozom el majd a t�zet, igaz?

-Igen, ebben biztos vagyok, fel�getsz majd mindet, tal�n �nmagadat is.

-H�t… kedvemre val� terv. – nevetett Mustafar.

-Mutatok neked valamit, Mustafar, abb�l a korb�l amikor az Agnusok �s a S�rk�nyok h�bor�ztak. Abb�l a korb�l amikor a Lorandenek m�g csak jelent�ktelen szolg�k voltak. Abban a h�bor�ban, minden faj csak a h�bor� �gy�t szolg�lta, csak gyalogok voltak a S�rk�nyok �s az Agnusok k�z�tt.

Hirtelen �gy �rezte Mustafar kiszalad l�ba al�l a talaj. Egy csatat�ren tal�lta mag�t. Z�ldell� hegyvid�k volt, �m most v�rt�l v�r�sl�tt. Mindenf�le l�ny, t�nd�k emberek orkok, t�rp�k harcoltak vadul. A harcol�k k�zt fel-fel t�nt egy-egy tekint�lyes alak : Agnusok. Amerre j�rtak hal�l j�rt a nyomukban. Az �gen hatalmas s�rk�nyok t�ntek fel, l�ngjukkal t�zbe bor�tott�k a csatateret. Egy Agnus botj�b�l vak�t� f�nyeket l�tt egy s�rk�ny fel� mire az puszt�t� t�zzel v�laszolt. A t�z a haland�kat azonnal sz�n� �gette, de az Agnusnak nem �rtott. Hirtelen az Agnus felugrott t�z m�ter magasra leveg�be �s hatalmasat �t�tt a s�rk�nyra. Mindketten a f�ldre zuhantak Az Agnus �jb�l felemelte botj�t, de a s�rk�ny od�bb hengeredet �s az Agnus csap�sa egy t�bb ember magas szikl�t tal�lt el, a szikla egyszer�en kett�szakadt. A S�rk�ny az Agnusra vette mag�t de az �t d�fte botj�val, vak�t� robban�s.

Mustafar vissza t�rt a val�s�gba. Arra fel� n�zett ahov� az Agnus. Volt ott egy j�kor kett� hasadt szikla. Ezt l�tta az el�bb. Mustafar elgondolkodva n�zett egy darabig. Azt�n �gy sz�lt.

-Mindig is szerettem a t�zet, ami�ta csak �lek szeretn�m ki irtani a fert�z�st, �s �j vil�got teremteni.

- Vigy�zz Mustafar, az�rt m�g haland� vagy, istenn� nem v�lhatsz-tette m�g hozz� az Agnus.

- Am�gy h�nyan �ltek m�g, h�ny Agnus van a vil�gon?- k�rdezte Mustafar

-Kev�s, legt�bbj�k vissza vonult Agnur’Aldherma v�ros�ba.

-Az Agnusok, �si legend�s v�rosa, m�g l�tezik? Hol van?

-Nem tudhatja senki, �n vagyok a v�ros �re, ha valaki idegen r� j�nne hol fekszik, �r�kre elt�ntetn�m a vil�g sz�n�r�l.

-Engem is?

-T�ged is. �gyhogy ne is akard megkeresni a v�rost.

-�h eszembe se jutott-nevetett Mustafar.

Verindar. a tavasz 82 napja.

A d�lut�ni h�es�sben eg�sz b�k�snek t�nhetett volna a v�ros, �m nem volt az: t�zek vil�g�tott�k meg , a h�zak, az utc�k �gtek. Harc folyt minden�tt, , mint ahogy m�r napok �ta. �szk�s romok, sz�tvert h�zak, l�ngol� tet�k, v�rrel, �s holttestekkel bor�tott utc�k, az volt Verindar.

A csendesen hull� h� lassan elfedte a v�rnyomokat �s a holttesteket , de azt�n friss holtestek zuhantak a h�ra, �s azt�n azokat is elfedte a h�. �r�kk�rforg�s, gondolta Mustafar.

Egy mesebeli l�ny , egy t�nde, �s �t f�rfi k�zeledett a v�ros kapuja fel�. Gyalog j�ttek, lovaik nem b�rt�k ki az �tkel�st a hegyen. Az hogy m�g �letben voltak az Agnusnak volt k�sz�nhet�. Var�zserej�vel megmentette �ket, legink�bb a Lorandeneknek �s Kilvarennek kellet seg�ts�g.

-Nem kellene valahogy elrejtened magad? –hajtott fejet Ordim az Agnus ell�t.

-Ugyan, �n Agnus vagyok soha nem rejt�z�m el, n�lam alacsonyabb rend� l�nyek el�l. –d�rm�gte az Agnus.

A v�ros kapuj�hoz tartottak, vagyis ink�bb a maradv�nyaihoz. Csak egy f�lig kiszakadt, el�gett ajt� sz�rny volt a kapu hely�n.

Verindar ezen r�sze kihaltnak t�nt csak hull�k fek�dtek minden�tt, a h�zakb�l m�g j�tt a meleg a l�ngok a havaz�s ellen�re sem hunytak m�g ki.

-A k�zelben lehetnek, tal�n egy �r�ja �rhetett v�get a harc. – vizsg�lgatta a nyomokat Atrex

A palota el�tti t�ren, n�h�ny l�ngol� sz�n�s szek�r mellett, vagy sz�z-sz�z�tven katona melegedett. Az Agnus el�re l�pett.

-Az istenekre! Mif�le sz�rny ez?! –�v�lt�ttek fel, t�bben k�z�l�k kardot, l�ndzs�t ragadott, m�sok ny�llal l�ttek az Agnusra. A hatalmas l�ny k�z�j�k dobta a botj�t, egyenesen bele a szek�rbe. Mire az felrobbant. Azt�n az Agnus hatalmas b�d�l�ssel a katon�k k�z�tt felragadta egyikk�j�ket �s egyszer�en kett� t�pte �s a test k�t fel�t a katon�k k�z� dobta. Azok esz�ket vesztve, ord�tva menek�ltek.

-Gyalog-�ldozat!- nevetett Mustafar �s Atrex.

- Megkeresem a d�mont, innent�l kezdve magatokra vagytok utalva- felelte az Agnus, �s a k�vetkez� pillanatban m�r nem volt sehol, egyszer�en felsz�v�dott.

-Na gyer�nk ,ne �lldog�ljunk a h�es�sben m�g megf�zunk! – mondta Mustafar.

A palota bel�l kihalt, volt, itt is j� p�r hulla fek�dt. Lassan �vatosan j�rt�k be a termeket, de nem tal�lkoztak senki �l�vel.

-N�zz�tek, ott! – mutatott ki Atrex egy kit�rt ablakon. A t�ren amin �t j�ttek ism�t fell�ngolt a harc, katon�k estek egym�snak.

-Nem lesz egyszer� innen ki jutni! – ny�gte Wilbuer.

-Azt hiszed ki fogsz jutni? – k�rdezte Mustafar cs�ndesen.

-Lorandenek! – hangzott a ki�lt�s, az eddig kihalt palota megelevenedett, k�ttucatnyi What lovag t�madt r�juk. Mustafar t�zzel s�p�rte el �ket, �m n�h�nyan �tjutottak a t�z�n, kardot szegezve t�rtek el�re. Ordim pallosa sz�les csap�s�val szinte kett� has�totta az egyiket, majd megp�rd�lt �s hirtelen �les f�jdalmat �rzett a gyomr�ban. But�n meredt a has�b�l ki�ll� t�rre �s az azt szorongat� What lovagra.

Wilbuer csak egy m�sodpercek k�sett, �s lesz�rta a What lovagot. Atrex �s Mustafar k�zben v�gzett a t�bbivel. Ordim kih�zta gyomr�b�l a t�rt, megt�ntorodott, sz�ja sz�l�n v�r cs�pp indult meg.

-J�l vagyok, csak egy karcol�s. – kez�t a sebre szor�totta, mikor elh�zta tenyer�t, v�r�sl�tt a v�rt�l, a sz�r�s m�ly volt Ordim l�ba megroggyant a falnak t�ntorodott.

-Gy�gy�tsd meg! K�pes vagy r� !-ragadta meg Wilbuer Mustafar karj�t.

-Nem.

-Na de…

-Hagy, Wilbuer, �gyse hagyn�m hogy � gy�gy�tson ! –ny�gte Ordim.

A r�juk t�mad� What lovagokon k�v�l m�s ellen�ll�st nem tapasztaltak. Berontottak a palota tr�nterm�be , Ordim ott botladozott m�g�tt�k. Alig b�rt m�r j�rni, de m�g tartotta mag�t. Sz�ja sz�l�n apr� v�rpatak fakadt, de ennek ellen�re eljutott t�rsaival a tr�nteremig, ahol Annilux karba font k�zzel v�rta �ket.

-M�r v�rtam mikor �rtek ide. V�gre, �s most lesz�molhatok veletek!

K�zben a palota alatt a pince-rendszerben, egy d�mon�r �szre vett valamit. Egy szokatlan er�t �rzett, egy vele egyenrang� l�nyt �rzett meg.

-Az�ta rem�ltem ,hogy tal�lkozok egy Agnussal ami�ta erre a vil�gra j�ttem. Azt gondoltam, t�l gy�v�k vagytok szembe sz�llni velem.

-Eddig nem �reztem sz�ks�g�t, hogy bele avatkozzak a kised j�t�kaitokba.

-�h, te vagy j�l sejtem a v�rosotok �re, ha meg�llek megkeresem a v�rosotokat!

-Ha meg�lsz. – felelte nyugodtan az Agnus.

-Ostoba vagy d�mon- mondta azt�n- azt hiszed hatalmat szerezhetsz de ezen a vil�gon csak hal�l v�r r�d �s fajodra.

-Csaknem arra gondolsz, hogy v�geztek vel�nk?- nevetett g�nyosan a d�mon- Ti a hanyatl� faj?

-Nem mi hozzuk el a v�gzetet sz�motokra.

-Akkor tal�n az emberek, akik oly gyeng�k? Azt hiszed �k gondot jelenthetnek? –m�g jobban nevetett a d�mon.

- Igen. Egyik�j�k v�gleg elint�z majd titeket, lesz�mol a Puszt�t�kkal is, Mustafar mindent meg semmis�t majd. De te d�mon t�l ostoba vagy ,hogy ezt felfogd.

-Akkor pusztulj te �tkozott ! – �v�lt�tt a d�mon �s az Agnusra vetette mag�t. Karmai nyom�n v�r serkent, t�pte, marta az Agnus h�s�t. �m � viszont meg�t�tte botj�val, az �t�s oly er�s volt, hogy nyom�n a szikl�k is sz�tporladtak volna. A d�mon elsz�llt az �t�s erej�t�l, de hamar talpra ugrott, kiterjesztette sz�rnyait, �s karmait el�re tartva rep�lt ellenfel�re. Karmai k�z�tt z�ld labd�k gy�ltak, �s az Agnusra dob�lta . Az Agnus a botj�val h�r�tott, a f�lre �t�tt f�ny labd�k a falnak csap�dtak, a k� egyszer�en megolvadt a becsap�d�s hely�n. A d�mon az Agnusra ugrott, de az �si l�ny hatalmas �kl�vel telibe tal�lta a sz�rnyet fekete d�mon v�r spriccelt magasra

- Vh���!- Rikoltott a d�mon,

karmait m�lyen az Agnus oldal�ba v�jta, karmai z�lden izzottak �s m�lyen bele �lltak az Agnus oldal�ba, v�laszul h�tra szegte fej�t, majd szarvaival egyszer�en megfejelte a d�mont, mire a kopony�ja k�s�v� z�z�dott . Elengedte az Agnust de nem halt meg. L�ngfolyammal vette k�rbe az ellenfel�t az azonban �t g�zolt a t�z�n, botj�val el�re d�f�tt. Ahol eltal�lta a d�mont vak�t� villan�s l�tszott. V�g�l a sz�rnyeteg f�ldre zuhant , meg pr�b�lt od�bb m�szni de az Agnus �jra �s �jra les�jtott, m�g v�g�l egy vak�t� robban�s sz�t nem t�pte.

F�ldreng�s r�zta meg ekkor a palot�t. Annilux csak erre v�rt, kezeib�l vill�mokat l�tt, �s t�mad�i a f�ldre zuhantak, legrosszabbul Ordim j�rt, am�gy is sebes�lt volt, a vill�mok erej�t�l a �ssze esett, �s elvesztette eszm�let�t, Kilvaren v�rtj�b�l pedig apr� darabok szakadtak le, �s a k�t Loranden tan�tv�ny a f�jdalomt�l ord�tva esett �ssze. Atrex m�rgesen k�romkodva kez�ben kardj�val pr�b�lt talpra �llni de vissza zuhant, azt�n nagy nehezen m�gis talpra verg�d�tt. Mustafar a vill�mok erej�t�l t�rdre esett.

-Nos, siker�lt meglepnem a nagy Mustafart? –nevetett Annilux- sz�val er�sebb vagyok mint v�rtad? - �s �jabb vill�mokat l�tt most csak Mustafarba.

-Igen nagyon er�s vagy- lihegte Mustfar a f�ld�n t�rdelve.

-T�nyleg? –Annilux arca felder�lt �s az oldal�ra csatolt h�velyb�l kardot h�zott el�

-Nem- v�laszolta Mustafar �s k�nnyed�n elmosolyodott. Anniluxot kir�zta a hideg, a mosoly l�tt�n. Mustafar k�nnyed�n talpra ugrott, szeme sark�b�l l�tta amint t�rsa is magukhoz t�rnek, Ordim mester kiv�ve.

-Neked kell majd v�gezned vele, elv�gre ez a Lorandenek �gye! –biccentett Wilbuer fel�.

-Nesze! Itt csak te halsz meg! –ki�ltotta Annilux �s �jabb vill�mokat l�tt, belecsap�dtak Mustafarba, de csak apr� kellemetlens�get okozott neki.

-Megpr�b�lod m�g egyszer? – �jabb vill�mok

-�gy l�tom igen, nem akarod kipr�b�lni mondjuk a t�zet? - G�nyol�dott vele. Annilux t�z folyammal pr�b�lkozott de a l�ngok kialudtak miel�tt el�rtek volna.

-Kiegyenl�tem az es�lyeket Wilbuer, azt�n meg�lheted! – mondta majd Anniluxhoz fordult.

-F�l – ki�ltotta �s Annilux mint a kil�tt ny�l oly sebesen csap�dott bele a plafonba.

-�s le! – ki�ltott Mustafar �s Annilux a talajba csap�dott.

-F�l… �s le! F�l �s le! –Annilux alig b�rt a f�ld�n k�szni. �rezte t�bb csontjai is elt�rt.

-Ez nem lehet, ez nem lehet, nem gy�zhet le ilyen k�nnyen!- ny�gte, hisz felk�sz�ltem, er�s vagyok… nem gy�zhetsz le ilyen k�nnyen!

-Wilbuer ha akarod, �ld meg!

-Ne tedd, nem teheted ! –sz�lt k�zbe Keal’Yes

-Meg kell tennem ,meg�rdemli! � miatta kell itt lenn�nk, � miatta haltak meg a bar�taink! M�sodszor m�sz�rolt�k le a csal�domat de most megbosszulom! –t�rt ki Wilbuerb�l a keser�s�g, �s szem�ben eszel�s l�nggal a f�ld�n k�sz� Anniluxhoz l�pett.

-H�t nem sz�nalmas? –k�rdezte Mustafar.

-Ne tedd!- ki�ltotta Keal’Yes

Wilbuer bele d�fte a tehetetlen What nagymesterbe a kardj�t. T�bbsz�r. Sokszor.

-Mit tett�l? –k�rdezte remeg� hangon Keal’Yes �s �j�t megfesz�tette, �s Wilbuerre c�lzott.

-R�m t�madsz? Mi van veled, mi… bar�tok vagyunk! – ki�ltotta Wilbuer, � volt itt az ellens�g, meg kelt �lni, v�gezni vele!

-Nem ,t�bb� m�r nem vagyunk bar�tok, t�ged elragadott a s�t�ts�g! Meg�lt�l egy maga tehetetlen embert! –a l�ny els�rta mag�t, de tov�bbra is c�lra tartotta fegyver�t.

- Nem, csak v�gre �nmagam vagyok! Engem nem ragadott el a s�t�ts�g ! Ink�bb t�ged, hiszen te fogsz r�m fegyvert!

- Nem �llek meg, de meg kell hogy �ll�tsalak, sajn�lom Wilbuer ! - S�rta a l�ny �s bele l�tt Wilbuer l�b�ba, aki ord�tva esett �ssze, �m m�g est�ben meglend�tette kardj�t. A penge Wilbuer elm�j�t�l hajtva kereszt�l rep�lt a termen �s �td�fte a l�ny mellkas�t. Keal’Yes halott volt mire �sszeesett.

-Mit tettem? Mit tettem?- Wilbuer eszel�sen ord�tott. S�ntik�lva l�b�ban egy ny�lvessz�vel a l�ny holtest�hez ment, �s kih�zta a peng�t a test�b�l.

-Nem lehet, nem lehet! –�v�lt�tte.

Kilvaren eddig v�rt, �rezte el j�tt az � ideje. El� h�zta a krist�ly kardot, �s Wilbuerhez l�pett.

-Gyilkos vagy, �s �r�lt, a Cs�sz�rn� nev�ben a b�ntet�sed hal�l. – el�re sz�rt, de Wilbuer f�lre ugrott, �gy a penge csak a v�ll�ba mart, Kilvaren torkon ragadta �s felemelte.

-Nem menek�lhetsz ! –Wilbuer �szre vette a reped�seket Kilvaren mellv�rtj�n, oda rakta kez�t �s minden erej�t beleadva gy�jtotta fel. A s�r�lt v�rt megadta mag�t, Kilvarennek szinte kirobbant a mellkasa, v�r, �s h�s cafatok, a v�rt darabjai rep�ltek mindenfel�, meg egy, gy�ngy ami nyakl�ncon f�gg�tt.

Wilbuer, fulladozva, v�ll�b�l, l�b�b�l v�rezve kez�ben kardj�val Mustfar fel� t�ntorgott.

-Minden a te hib�d! Te tehetsz mindenr�l!- Mustfar fel� v�gott , �m a f�rfi kiny�jtotta kez�t �s a n�hai Annilux kardja a tenyer�be r�ppent.

Kiv�dte Wilbuer v�g�sait, �s h�r�totta sz�r�sait.

-Harcolj, - k�p�tt fel egy kis v�rt Wilbuer- karddal harcolj, akkor megl�tod milyen j� v�v� vagyok!

-Rossz v�v� vagy. –k�z�lte Mustafar �s egy k�nnyed , de vill�mgyors mozdulattal le v�gta Wilbuer kardot tart� kez�t, majd �tsz�rta test�t, azt�n vill�mok j�rt�k �t a peng�t, �s sz�nn� �gett�k a fiatal Loranden bels� szerveit. Wilbuer arca a k�nt�l rettent�en eltorzult, Mustafar nem t�r�d�tt vele, hagyta ,hogy a f�ldre zuhanjon, holtan.

-A f�ny hal�la. Err�l �lmodtam.- megcs�v�lta a fej�t - Hogyan lehetne meg�lni a f�nyt ha sohasem l�tezett?! –Mustafar az �gnek emelte karj�t �gy sz�nokolt:

-Nem l�tezett, �gy nem is lehet elpuszt�tani, mind t�vedtek, a f�ny nem pusztulhat el mert nincs! �s ha nincs f�ny �gy a s�t�ts�g sem l�tezik! De ha m�gis, akkor a ti hib�tok! Nem �n akartam ezt, ti akart�tok ,hogy ide j�jj�nk, ki tervelt�tek…. Lorandenek, b�r a f�ny amiben hisztek nem l�tezik m�gis miattatok pusztul el! Most kezd�dik h�t el minden, a t�z fell�ngolt ami el fog s�p�rni mindent, �s err�l csak is ti tehettek, Loranden lovagok, ti akart�tok, hogy ide j�jjek! –Azt�n elnevette mag�t.

-Nos, n�gy halott, egy f�l hulla, �s k�t j� bar�t ! Nem rossz eredm�ny –n�zett Mustafar Atrexre

-Szerintem az Agnus is gy�z�tt, mert ha nem m�r itt lenne a d�mon! – v�laszolta Atrex �s eltette a kardj�t.

-A francba, nem gondoltam volna… Nem alakult t�l j�l.

-�h, mi �letben vagyunk, m�s nem sz�m�t.

-Mi legyen a k�vetkez� l�pes? –k�rdezte Atrex

-�n itt maradok, �s megszil�rd�tom a hatalmam, tetszik ez az orsz�g, megfelel� lesz.

-Na �s �n?

-Atrex, r� j�ttem n�h�ny dologra. A Lorandenek k�z�tt l�v� �rul�r�l m�r besz�lt�nk, de van itt m�s is, Annilux fej�b�l �j dolgokat szedtem ki. A Mytarend cs�sz�rs�g bajban van. Annilux eml�kei szerint egy hatalm� d�mon meg akarja t�madni a v�rost, �s nem csak �, a Puszt�t�k is l�pni fognak hamarosan. Az ez�stp�nc�losok a Loranden rend ellen fordulnak, lehet hogy nem lesz el�g erej�k megv�deni az orsz�got.

-Seg�tek nekik! – jelentette ki Atrex –Katon�kat viszek a Cs�sz�rv�rosba!

-Tedd azt, de ha h�vlak…

-Akkor seg�tek.

-K�sz�n�m Atrex.

-Vele mi legyen? – mutatott Atrex a lassan mag�hoz t�r� Ordim mesterre.

- Nem �rdekel, t�gy be l�t�sod szerint! -Atrex b�lintott. A h�t�ra vette a maga tehetetlen mestert.

-Adok neki egy es�lyt .- �s az egyik ablakhoz l�pett. Odakint m�g tombolt a harc.

-Ha felj�n a nap, ki megyek �s v�get vetek a harcnak! – k�z�lte Mustafar.

-Nem v�rok addig, �gy is r�g volt r�szem egy sima v�rg�z�s �ld�kl�sben! M�g tal�lkozunk, bar�tom! –mondta Atrex �s el�h�zta kardj�t. Majd h�t�n az �jult mesterrel el ment.

Mustafar sok�ig �llt mozdulatlanul �s a holttesteket n�zte. Majd, Kilvaren maradv�nyihoz l�pett, �s megkereste a leszakadt gy�ngy�t.

Levette nyak�b�l a nyakl�ncot, �s maga el� tartotta.

Majd el� vett egy fekete kend�t �s gondosan belecsomagolta a gy�ngy�t.

Atrex k�zben bele vette mag�t a k�zdelembe, kirontott a palot�b�l h�t�n Ordimmal �s aki el� ker�lt azt egyszer�en lev�gta. Nem n�zte ki melyik oldalon �ll, mindenkin kereszt�l g�zolt, aki csak az �tj�ba �llt Nem volt t�l felt�n�, a t�ren m�g mindig jav�ban harcoltak, egy mag�nyos katona sok sz�z k�z�tt, ugyan ki t�r�d�tt volna vele? Felr�gott egy katon�t, egy m�sikat kett� v�gott , egy harmadikat letiport. �m nem �szta meg sebes�l�s n�lk�l, peng�k s�rtett�k fel a l�b�t egy t�r bele �llt a v�ll�ba, Atrex vissza k�zb�l �gy v�gta orrba a t�mad�t, hogy orr�n f�l�n �ml�tt a v�r . Azt�n egy alab�rd lapj�val tal�lta fejbe, megroggyant, a katona �r�lni kezdett �m �r�me r�vid volt, Atrex felr�gta �s a nyak�ra tiport, reccsent a csont. Egy fel� lend�l� kezet megharapott, k�romkodva k�pte ki a leharapott �jat. Egy sisakos katon�t lefejelt, aki a sisak ellen�re is be t�rt a feje. Atrex m�rgesen r�zta le homlok�r�l a v�rt. A k�vetkez� pillanatban egy r�vid kard has�tott oldal�ba, Atrex minden erej�t bele adva �gy �t�tte meg, hogy az illet� f�l�n j�tt ki az agyveleje.

Atrex a d�ht�l tajt�kozva kereszt�l v�gta mag�t mindenkin, szinte m�r habzott a sz�ja , de nem �rdekelte, v�gre egy igaz, v�res �ld�kl�s, ez kellet hogy ki tisztuljon a feje. Egy eldobott t�r majdnem nyakon tal�lta, �m a t�r hirtelen megmerevedett a leveg�ben: Ordim mag�hoz t�rt. Atrex megel�gelte a harcot:

- Pusztuljatok el�lem! –ord�totta, �s el�vette a Puszt�t�k fegyver�t, akit csak meg l�tott azt le l�tte, hamar megtisztult el�tte az �t.

A v�ros sz�l�n �llt meg csak pihenni. Meg l�tott �t katon�t akik n�h�ny l�ra vigy�zott. Atrex le rakta Ordim mester a f�ldre �s a katon�khoz l�pett:

-Ide a lovakat! – ord�tott r�juk

-Mit k�pzelsz ki vagy te? Egy�ltal�n melyik oldalon �llsz?

-Nincs nekem erre id�m! -�s lev�gta a katona fej�t. A t�bbi n�gy kardot r�ntott, �m a hatalmas termet� f�rfi elsodorta �ket, lev�gta �ket egym�s ut�n. A Loranden mestert az egyik l�ra k�t�zte azt�n � maga is nyeregbe sz�llt.

-Gyer�nk haza… �s utt�nna folyat�dhat az �ld�kl�s!

K�zben reggel lett, felj�tt nap. Sz�pen elcsendesedet minden, Mustafar a halott Annilux tr�nsz�k�be telepedet le. Sok�ig �lt mozdulatlanul csendben, gondolkodott.

Egy v�rt�l csatakos alak l�pett be.

-Nagyuram, Kalverius kapit�ny szolg�lat�ra �ll.

-K�sz�n�m, de csak sz�l�ts Mustafarnak.

-Igen is, Mustafar. Mi a parancsa?

-Mi a parancsom? Vess�nk v�get az �r�lts�gnek, hamarosan kimegyek �s v�ge lesz a harcnak ezt garant�lom.

-Uram.- hajtott fejet Kalverius

- J� harcos vagy, lehetn�l seregeim f� parancsnoka. Mit sz�lsz?

-Uram? Tudja �n eredetileg Verindar korm�nyz�ja akartam lenni…

-Ugyan, korm�nyz� Te ? A k�zt�rsas�gnak v�ge. Mostant�l Verindar Cs�sz�rs�g! �s �n I.Mustafar uralkodom majd! T�vozhatsz! F�parancsnok! –Kalverius kiment. Nem sokkal k�s�bb egy ork �s n�h�ny What lovag l�pett be. �k is fejet hajtottak.

-Mi az Or’Gas’Dur, elfogadsz m�r mesterednek?

-A What megmaradt er�i t�ged szolg�lnak, Mustafar… mester.

- Az eddigi feladatod?

-A nom�dok t�mogat�sa, Mytarend ellen, mi biztattuk fel �ket a harcra.

-Igen? Nos akkor menjetek �s vessetek v�get a harcnak, a nom�dok vez�reit holtan akarom l�tni!

-Ezt nem �rtem….- cs�v�lta a fej�t az ork.

-Azt teszed amit mondtam! V�ge a hadj�ratnak! Te is t�vozhatsz!

Mustafar meg sem v�rva az ork v�lasz�t kiment a palot�b�l, le a harcol�k k�z�. A palota el�tti t�ren m�g mindig folyt a harc, �gy t�nt m�g sok�ig �lik egym�st ,pedig a v�ros utc�t m�r elbor�tott�k a holttestek. A h�zak nagy r�sze l�ngolt, a t�r k�vei v�rt�l voltak cs�sz�sak.

Egy darabig figyelte a v�rengz�st ,majd elki�ltotta mag�t. Hangja furcsa m�don az eg�sz v�rosban hallatszott.

-Itt a v�ge! El�g! – csak n�h�nyan figyeltek r�, a harcol� felek nem adt�k fel k�nnyen. Mustafar b�lintott.

-H�t legyen… -mondta Mustafar. Felemelte a kez�t. S�r� szikra es� hullott a harcol�kra. Akit a szikr�k eltal�ltak, ord�tva estek �ssze, �s a f�ld�n fetrengve pr�b�lt�k enyh�teni a f�jdalmukat.

Alig p�r perc telt el �s a harc v�get �rt. N�h�nyan m�h megpr�b�lt�k folytatni, de Mustafar vill�mokkal vette el a kedv�ket.

-T�rdre, mindenki! – s�v�tett v�gig a t�ren Mustafar hangja. Mindenki t�rdre ereszkedett.

-A harcnak imm�r v�ge! V�get �r , �s most m�r b�ke k�sz�nt be Verindar birodalm�ban !

Ezt �n garant�lom nektek! Els� l�p�sk�nt, v�ge a k�zt�rs�gnak, mostant�l az �llamforma Cs�sz�rs�g, �s �n I. Mustafar megkezdem az uralkod�somat! Aki mostant�l fogva fegyvert fog Verindar ellen, azt �n magam k�ld�m a pokolra!

Kalverius kapit�ny, mint a f�parancsnok, �s mint t�voll�temben korm�nyz�, add ki a parancsot a h�zak �jj� �p�t�s�re, �s a hull�k eltakar�t�s�ra, ma �j hatalom sz�letett!

Mustafar vissza sietett a palot�ba. K�rbe j�rta a termeket. K�zben mag�ban morfond�rozott.

,,Nem is hittem ,hogy ilyen sz�rakoztat uralkodni, hamarabb el kellett volna kezdenem.”

Kalverius kapit�ny j�tte szak�totta f�lbe gondolatait.

-Uram, Mustafar… -valami nagyon felzaklatta.

-Mi az, m�ris seg�ts�g kell, kapit�ny?

-Uram … egy k�l�n�s csapat �rkezett, egy eg�sz sz�zadnyi harcos, azt mondt�k �nt keresik , mit tegy�nk? –Mustafar b�lintott.

-Engedd be �ket! Az uralkod�som, most m�r t�nyleg kezdet�t vette.

Nem sokkal k�s�bb s�t�t k�penyes emberek l�ptek be. Vezet�j�k, magas, n�ger, f�rfi. Mind fejet hajtottak Mustafar el�tt.

-Nem k�st�nk, uram? Amint �rtes�tett�l minket, k�vett�nk

-Nem, nem k�stetek, �pp id�ben. B�r m�g sok feladat v�r majd r�tok, �s v�gre felfedhetj�k c�ljainkat!

-Igen ,uram, - b�lintott a n�ger f�rfi. Mustafar vissza �lt Annilux tr�nj�ra.

-Nem gondoltam volna, m�g csak p�r �r�ja vagyok Cs�sz�r, de m�ris van saj�t tr�nom! Az istenekre, ez a legjobb hivat�s! –nevetett Mustafar.

A Cs�sz�rv�ros, m�g n�h�ny �r�val ezel�tt…, az �jszaka folyam�n.

Aznap este v�gre r�sz�ntam magam, �s elmentem a Cs�sz�rv�rosi sz�nh�zba. Egyszer�, Loranden �lt�z�kemben sem vallottam, sz�gyent, a sok gazdag el�kel�s�g k�z�tt, s�t!

Amint jegyet akartam venni, a jegy�rus�t� k�z�lte vele, a Lorandenek ingyen bel�phetnek. Nem is tudtam. Az egyik legszebb p�holyban kaptam helyet. H�tra d�ltem, �s �lveztem az el�ad�st. Sz�p darab volt, Mytarend h�skor�b�l, amikor egy gonosz ellens�g az esk�v�j�k napj�n v�gezett a Cs�sz�rral, �s feles�g�nek a t�rv�nnyel szembe szeg�lve , bossz�t �llt az �juralkod�n… Sz�p t�rt�net.

�lmodoz�somb�l egy v�llamra nehezed� k�z �bresztett fel. Egy ez�stp�nc�los �llt m�g�ttem. L�ttam m�r m�skor is, nagy darab, folyton mosolyg� barna haj� f�rfi.

-Nordon, - ennyit mondott csak. Azonnal �ssze szedtem magam �s rohantunk a palot�ba. Mivel az ez�stp�nc�los is velem volt az �r�k egyszer sem �ll�tottak meg, egyenesen Nordon szob�j�ba ment�nk. Nordon gondterhelt arccal v�rt. Ki k�ldte az engem ide k�s�r� ez�stp�nc�lost �s egy �vegg�mb�t tolt el�m

D�bbenten n�ztem az �vegg�mbben lezajl� k�psorokat. Nordon kif�rk�szhetetlen arccal �llt mellettem.

-Nem akarom elhinni, a csapa fele a hallott, �s a Mustafar nem hazudott akkor a Puszt�t�k �s a d�monok ide tartanak!

-Mi�rt hazudott volna? Neki nem �rdeke ,hogy ak�r a d�monok ak�r a Puszt�t�k gy�zzenek. Ink�bb egyik ellenfel�vel meg�leti a m�sikat.

-Sz�val most m�r Mustafar is az ellens�g�nk?

-Egyel�re nem. De az lesz. Mindenki az lesz, mert most d�l el k uralja ezt a vil�got, �s �n az akarom a Cs�sz�rs�g gy�zz�n. Mindent megteszek hogy �gy legyen.

K�zben sz�rny� gyan�m t�madt.

-Odak�ldt�l egy Ez�stp�nc�lost? Mi�rt csak �t? Mi�rt pont �t? Hal�lra �t�lted, tudtad �gy is meghal. F�l�ldoztad , hogy h�reket kapj Mustafarr�l.

-Meg�rte a dolog, Kilvarent ,am�gy sem k�ldhettem m�s k�ldet�sre, t�l sokat tudott. K�t legyet �t�ttem egy csap�sra.

-Engem is fel�ldozol?

-Ha kell.

Hallgattam.

P�r perc m�lva a Cs�sz�rn� lakoszt�ly�n�l voltunk. Nordon kopogtat�s n�lk�l nyitott be.

Az uralkod�n� h�l� k�nt�sben ugrott ki az �gyb�l.

Nordon p�r sz�ban felv�zolta a helyzetet. �n zavaromban nem tudtam mit csin�ljak, meghajoltam, de nem t�r�d�tt velem.

-Mit tan�csolsz, Nordon?

-Adj teljhatalmat az ez�stp�nc�losoknak, a palota �rs�g�t csak az �n embereim l�ss�k el. Valamint meg kell tiltani a Lorandeneknek hogy az �n k�l�n enged�lyem n�lk�l elhagyj�k a templomot.

-Ez �r�lts�g, h�nyszor besz�lt�nk m�r err�l… nem engedhetem meg.

Nordon a fej�t cs�v�lta, mintha azt mondan�: micsoda ostobas�g. Azt�n sarkon fordult �s kiment, ut�na akartam menni, de a Cs�sz�rn� �m sz�lt.

-Maradj, besz�lni akarok veled.

-Igenis fels�g,

-Nyugodj meg, - mosolygott r�m.

-Sz�val te lenn�l Nordon �j �t�k�rty�ja, a Lorandenek ellen…

-Mit mondott r�lam?

-Mindent, mindet elmondott. K�rdezhetek valamit?

-Fels�g, h�t persze…

Mi a v�lem�nyed Nordonr�l?

-Az ami a legt�bb embernek… -mosolyodtam el- a l�nyeg, b�rmit tesz, azt a birodalom �s az �n �rdek�ben teszi.

A Cs�sz�rn� gondterhelten vonta �ssze a szem�ld�k�t.

-Van akik szerint, k�pes lenne megd�nteni a hatalmat, puszt�n a birodalom �rdek�ben, hogy mag�nak teljhatalmat adjon.

-�n nem hinn�m hogy meg tenn�…

-Persze, hogy nem, persze hogy nem! – b�lintott a Cs�sz�rn�.

A palota egy r�gi sz�rny�ban Nordon meg�llt egy j�kora k�t�bla el�tt.

-A k�be v�sett t�rv�nyek. Ezeket csak a nemesek tan�csa v�ltoztathatja meg. – mondta hangosan- Emiatt fog elbukni a birodalom, ha ez nem lenne m�r teljhatalmam lenne, �s v�get �rne ez az eg�sz! – Nordon megcs�v�lta a fej�t �s ,m�g sok�ig b�multa a k�t�bl�t. �n k�zben vissza mentem a szob�mba Le fek�dtem �s elaludtam. Szinte azonnal Mustafarr�l �lmodtam.

Ez �j �lom volt, ilyet m�g sohasem l�ttam.

-�s a Teremt� mond�: megsz�letett a s�t�ts�g: �s megsz�ltettem �n! –nevetett Mustafar. K�r�l�tte emberek t�rdeltek. Valamif�le f�st�lg� barlangban �llt. Rengeteg holttest vette k�r�l, sok t�rp hull�ja, d�monok tetemei. L�ngok lobogtak mindenfel�. Mustafar mosolygott.

-K�sz�lj fel te l�ny, mert elk�vetezik az els� pr�ba, �s ha ezen elbuksz, hogyan �lsz majd meg?

Nevet�se m�g sok�ig visszhangozott a fejemben, pedig verejt�kezve f�lriadtam. M�gis �reztem, Mustafar velem van.

A hatalmas �reg l�ny neh�zkesen mozdul a barlangban. A t�z furcsa �rny�kokat vetett a falra.

Az Agnus lassan k�rbe j�rta a l�ngokat. M�gia vette k�rbe, er�s m�gia. A l�ngokban egy alak t�nt fel. Egy f�rfi. Katon�k vett�k k�rbe., harcosok. A f�rfi nevetett. Vill�mokat l�tt a harcokra. Most m�r l�tszott k�r�l�tte k�t f�l harcol, � v�logat�s n�lk�l v�gez mindenkivel. Hamar megadt�k magukat, �s t�rdre borultak el�tte. ,,Mustafar, Mustafar” k�nt�lt�k.

Mustafar feln�zett egyenesen az �t figyel� Agnus szem�be. Intett mintha �dv�z�lni akarn�.

,,Kezd�dik a t�zv�sz!” nevetett. Azt�n ism�t intett intet, most b�cs�zott �s a l�ngok kialudtak. Nevet�se azonban m�g ott l�gott a leveg�ben. Az Agnus olyat tett amit �vsz�zadok �ta nem. Felnevetett.