Kijaven er�dj�t�l n�h�ny �r�nyira, �t�dik ciklus 1765 a tavasz 42 napja.

A z�ldell� mez� k�zep�n �ll� Kijaven sz�rke k�vekb�l �p�lt er�dje bet�lt�tte a l�t�hat�rt. A m�skor oly b�k�s t�j, most egy�ltal�n nem volt b�k�s. A nyolctorny�, magas fal� v�rat, rengeteg ember, s�tor hadig�pezet vette k�r�l. A k�rny�k val�s�ggal feket�llett a rengeteg nom�dt�l. Mindenfel� emberek, lovak, �s s�trak, mint az �ce�n egy kis szigetet �gy vett�k k�rbe az er�d�t. Ny�zs�gtek mindenfel�, sok-sok ezer harcos.

Kiss� t�volabb alig p�r �r�nyira volt egy m�sik katonai t�bor. J�val kisebb volt, mint a nom�dok t�bora. Szekerekb�l �s v�kony deszka-pal�nkokb�l �p�tett, alacsony fal vette k�r�l. A Mytarend Cs�sz�rs�g egyenruh�j�t visel� katon�k �rizt�k. A t�borban sok katona ny�zsg�tt, legt�bbj�k rongyos, s�r�lt. Felk�t�tt karok, botokra t�maszkod�, lefogyott s�padt, katon�k. Egy megvert rongyos sereg. A katon�k szeme apatikusan csillogott. �m t�bor �let�t, most felkavarta egy r�g�ta v�rt esem�ny: er�s�t�s �rkezett. �m amikor megl�tt�k, hogy csak n�h�ny tucat emberr�l van sz�: csal�dottan �llt�k k�rbe az ,,er�s�t�st"

Maga az er�s�t�s, Atris hercegb�l �s test�reib�l �llt. Atris herceg most m�r napok �ta az eg�sz Keleti Hat�rvid�k katonai parancsnoka volt. A Cs�sz�rn� napokkal ezel�tt ide k�ldte, �s meg�g�rte, hamarosan komoly er�s�t�st is fog k�ldeni.

Atris herceg magas, kiss� v�zna, arisztokratikus arc� a harmincas �vi v�g� j�r� k�nyesked�, ostoba nemes benyom�s�t keltette, f�leg �gy hogy egy illatos�tott zsebkend�t szor�tott orra el�, hogy ne �rezze a t�borb�l �rad� b�zt- a sebes�ltek, a rothad�s �s a hal�l szag�t, valamint a l�tr�gy��t.

Ennek ellen�re a herceg remek hadvez�r volt, rettenthetetlen, b�tor, okos �s mer�sz, nem v�letlen�l �t k�ldte ide a Cs�sz�rn�. A t�borban alig n�h�ny rongyos s�tor �llt. Atris az egyiket azonnal kievezte parancsnoki s�tornak �s behivatta a sereg tisztjeit.

M�rgesen n�zett v�gig rajtuk.

-Nekem azt mondt�k, a v�rat k�r�l z�rt�k a nom�dok, �m a k�zelben l�v� l�gi�k viszont k�r�l z�rt�k a nom�dokat. Ehelyett egy putrit tal�lok itt!

- Mi sem egy tucatnyi udvaroncra sz�m�tottunk- morogta egy kopasz k�v�rk�s negyven �v k�r�li lovag. F�l szem�t k�t�s fedte.

-Mi a neved lovag?- k�rdezte a herceg inger�lten.

-Rowlan lovag.

-Nos Rowlan, amint l�tom csak egyed�l te mersz megsz�lalni. - a herceg elmosolyodott- hm, legal�bb te b�tor vagy! Akkor gyer�nk, mondj el mindent!

-Az �tkozott nom�dok, t�l sokan vannak, Lord Zeshuk-ot a v�r ur�t, nos beszor�tott�k az er�dbe, �lelme fogyt�n van. Eddig m�r k�tszer megpr�b�lt�k rohammal bevenni a v�rat… de a Lord ki tart. Mi m ind k�t roham ut�n megpr�b�ltuk kereszt�l v�gni magunkat, de t�l kevesen vagyunk. - a lovag megr�zta a fej�t.- am�gy nem t�r�dnek vel�nk, furcsa.

-Nem nem az, - felelte Atris- a nom�dok a fontosabb probl�m�val foglalkoznak, ha porig �gett�k a v�rat, ez a t�bor k�vetkezik. Lovag, mit gondolsz , mikor v�rhat� a k�vetkez� ostrom?

-H�t...szerintem ma �jszaka. -A herceg b�lintott. �m a lovagon l�tszott akar k�rdezni m�g valamit.

- Mind�ssze ennyi az er�s�t�s?

-Nem m�g j�n n�h�ny udvaronc... -mosolygott a herceg. - jobban mondva j� n�h�ny l�gi� k�zeledik, emellett, ez�stp�nc�losok is j�nnek. - a lovag arca felder�lt.

-Akkor csak meg kell v�rnunk, am�g ide �rnek!

- Sajnos, t�l sok� �rnek ide, az er�d�t, pedig meg kell v�deni! Ez a Cs�sz�rn� szigor� parancsa!

-Akkor? Mit tesz�nk? Megpr�b�ljuk sz�tverni az ostroml�kat?

-Nem. nem tesz�nk semmit. V�runk, h�tha id�ben megj�n az er�s�t�s.

-Na de?!- m�ltatlankodott Rowlan lovag.

-El�g, - v�gott k�zbe Atris- ha neki es�nk a nom�doknak… v�g�nk, lem�sz�rolnak, t�l kevesen vagyunk ehhez a dologhoz.

-Teh�t akkor csak v�runk? - k�pedt el a lovag.

-Nem, nem csak v�runk, a parancsom ez: �lljon k�szen a visszavonul�sra az eg�sz t�bor!

-Visszavonul�sra? – m�g jobban elk�pedt a lovag.

-Teljes�tse a parancsot!- mondta szigor�an a herceg, �s orr�hoz tartotta a zsebkend�t.

Kijaven er�dje bel�lr�l nyomor�s�gosan festett. A v�rfalon bel�l l�v� h�zak , �p�letek k�z�l m�r egyiknek sem volt teteje. T�bb hely�tt l�tszott hogy a fal megperzsel�d�tt. A hatalmas fa kapu m�r r�g bet�rt, j�kora gerend�kkal er�s�tett�k meg, de nem �gy t�nt mintha t�l massz�v lenne. A falakon csak n�h�ny �rszem figyelt, az embereknek meg kellet �rizni�k az erej�ket, �gy a k�sz�l� roham el�tt Lord Zeshuk pihenni k�ldte �ket.

Ha a v�r nyomor�s�gosan festett, v�d�i mind ink�bb.

Sebes�lt, rongyos lesov�nyodott, katon�k.

A v�r nagyterm�ben, melybe most v�gan s�t�tt be a nap, a tet�n tal�lhat� j�kora r�seknek k�sz�nhet�en, k�t lovag tart�zkodott.

Megtermett v�llas f�rfiak, egykor d�szes v�rtj�ket most v�r �s mocsok szennyezte be.

Az id�sebb lovag negyven �v k�r�li, r�vidre ny�rt v�r�s haj� f�rfi, gondterhelten n�zett maga el�. T�rsa fiatalabb volt, nem r�g �thett�k lovagg�, arc�n elsz�nts�g �s d�h t�kr�z�d�tt.

-Lord Zeshuk, uram, a nom�dok k�sz�lnek, falt�r� kosokat hoztak, meg ostromtornyokat. K�t ostrom tornyot l�ttunk eddig, meg vagy h�rom falt�r� kost.

-Ez minden Barben?

-Nem. - a fiatal lovag d�h�sen �sszeszor�totta a fog�t, �s �gy morogta- A Fekete Sz�l Lovasai, a nom�dok legjobbjai is k�zelebb h�z�dtak, �k fogj�k vezetni az ostromot, legal�bb 6 ezer harcos.

- Mi, pedig csak 1200-an vagyunk. - mondta az id�s lovag.

-Na j�! –s�hajtott azt�n- Ki kell tartanunk, �s vissza kell �ket vern�nk!- 70 ezer nom�d harcos van odakint,, nem csak ett�l a hat ezert�l kell tartanunk. A k�n t�relmetlen, ez�rt min�l hamarabb v�get akar vetni a harcnak, nek�nk csak annyi a dolgunk hogy kitartunk. Mennyi �j�szunk is maradt pontosan?

- �tsz�z. Valamint k�tsz�z lovag. A t�bbi csak felfegyverzett paraszt- mondta szolg�lat k�szen Barben lovag. – Zeshuk b�lintott

-Mindenki �lljon k�szenl�tben, az �j�szok egy r�sze a kaput fogj�k k�zvetlen�l v�deni, a t�bbi �gyel az ostrom tornyokra. ! –rendelkezett Zeshuk - Sz�razs�g van, meleg, a gy�jt� nyilakkal felgy�jthatjuk az ostrom eszk�z�ket.

-Persze- r�zta meg a fej�t a fiatalabb-, ha hatszor ennyi �j�szunk lenne!

- A lovagok a kapu mell� �lljanak gyalogosan,- folytatta Zeshuk - ha az ellens�g bet�r, vissza kell �ket szor�tani. A parasztok lesznek a tartal�k. Ha a nom�dok a falat megsz�lln�k vagy a kaput, r�juk kell t�maszkodnunk! Gyer�nk mozg�s!

-Uram, van m�g es�ly�nk?

-Es�ly, Barben, nincs. Nincs es�ly�nk, de harcolnunk kell. Olyanok vagyunk, mint a csapd�ba szorult patk�ny, m�g harapni tudunk, de menek�lni nem.- m�ly f�jdalmat lehetett kihallani, Zeshuk hangj�b�l.

Az elk�vetkez� �r�kban meg�l�nk�lt a v�r, j�l tudt�k m�r mit kell tenni�k, szerencs�re a n�ket �s gyerekeket m�g id�ben m�g az ostrom el�tt kimenek�tett�k, Zeshuk h�l�s volt �rte, igaz sz�z�tven harcosa, akik a n�ket �s a gyerekeket k�s�rt�k el, mos r�juk, mos nagy sz�ks�g lenne, de azt�n esz�be jutott, �k legal�bb �letben maradnak.

Lassan bes�t�tedett.

Zeshuk, �rezte b�r az akarata sziklaszil�rd, most m�gis f�lelem j�rta �t a sz�v�t. �rezte, nem gy�zhet, az �jszak�t csak csod�val �lhetik t�l. Mindenki nyugtalan volt. Tapintani lehetett az idegess�get. Az �j�szok izgatottan toporogtak a mellv�d m�g�tt. Oldalukon kard, kez�kben �j, a falon bel�l t�zek �gtek j�kora f�m kond�rokban. A kapuba beh�z�dva gyalogosan j�kora pallosaikat markolva v�rtak a lovagok. H�tul, mindf�le �cska fegyverrel felszerelkezve v�rtak a t�bbiek, a parasztok. A tapasztalt katon�k b�r f�ltek, idegesek voltak m�gis k�pesek tudtak uralkodni magukon, �m a parasztok, �k nem katon�nak sz�lettek, �k bizony remegetek a f�lelemt�l.

Zeshuk �rezte a v�rt alatt hideg verejt�k, folyik v�gig a test�n, harc el�tti p�nik. K�zben egyre s�t�tebb lett.

-Ne f�ljetek, a Cs�sz�rn� meg seg�t minket! Ki kell tartatunk!- zengett Zeshuk hangja – Mi itt az otthonunkat v�dj�k! – ord�totta . �rezte a katon�knak sz�ks�g�k, van r� hogy b�tors�got mer�tsenek, m�g akkor is ha � maga m�r nem hisz ebben,

-Ezek a nom�d kuty�k az�rt j�ttek, hogy meg�ljenek, hogy el puszt�tsanak mindent, ami fontos, �s sokan meg halnak majd ma �jszaka tudom, azt is tudom, hogy sokan f�lnek is! �m gondoljatok, arra hogy mit akarnak a nom�dok �s �ntse el sz�vetek a harag �s a gy�l�let, �s zavarjuk haza a nom�dokat!

Ekkor f�lhangozott a ki�lt�s:

-J�nnek! T�madnak!

A s�t�ts�gben rengeteg, f�nypont mozdult, t�bb ezer nom�d katona. S�t�t t�megek k�zeledtek lassan a falak fel�.

-�j�szok! –�v�lt�ttek a tisztek. – az Ostrom tornyokra, a falt�r� kosra! Amint l�tni lehet! K�sz�ljetek!

Most m�r hallani is lehetett az emberek ny�g�s�t akik a s�lyos eszk�z�ket vonszolt�k. Azt�n kibukkantak a s�t�ts�gb�l.

-T�z!

T�zcs�kok sz�llak kereszt�l az �jszak�n, l�ngol� nyilak r�ppentek hogy felgy�jts�k az ostrom tornyokat �s a falt�r� kost. L�tni lehetet mind k�t ostrom torony megindult, valamint az egyik falt�r� kos, �m ezt j�val lemaradva a tornyok m�g�tt, h�zt�k, vonszolt�k f�lmeztelen szolg�k.

A ny�lz�porra j�tt a v�lasz, az �jszaka egy pillanatra nappall� v�ltozott, ahogy a t�bb t�zezer nom�d l�ngol� nyila bebor�totta az eget. Katon�k fordultak le a v�rfalr�l, test�kbe f�r�d�t nyilakkal. R�miszt� l�tv�ny volt, ahogy az eget ellept�k a ny�lvessz�k. Mindet be bor�tottak, de a v�r v�d�k kevesen voltak, a nyilak kev�s embert tal�ltak el. Nem �gy a v�d�k nyilai, eg�sz sorok d�ltek ki a v�d�k ny�lz�por�t�l, de mit sz�m�tott, minden halott hely�be t�zen l�ptek.

-T�z! L�jetek! Az �letetek�rt! -kiab�lt�k a tisztek-.

Mint ha d�mon sz�llta volna meg az �j�szokat, olyan s�r� l�ngol� z�port z�d�tottak az ellens�gre, hogy az els� ostrom torony meg�llt, kigyulladt. A sz�raz meleg �jszaka, k�nnyen gyulladt meg a fa. A L�ngol� toronyb�l, �v�lt� emberek estek ugrottak ki . A nom�dok most m�r folyamatosan l�tt�k a v�d�k, alig-alig tudtak m�r v�laszolni.

-T�l k�zel van! – ord�tott fel valaki r�m�lten. A m�sodik ostrom torony el�rte a falat. Ki ny�lt a csap�ajt�, �s kardot forgat� nom�dok rontottak ki rajta. A legk�zelebb �ll� �j�szokat k�nnyed�n lem�sz�rolt�k, szerencs�tleneknek nem volt idej�k kardot r�ntani.

Vad �s v�res k�zdelem kezd�d�tt. A nom�dok vadul �v�ltve harcoltak, a v�d�k csak ritk�n sz�ltak:

-A haz��rt! Az otthon�rt!

Patakokban folyta falon a v�r, sok �j�sz nem tudta el�venni kardj�t, nem volt r� ideje. A nom�dok hull�kon g�zoltak �t, de a marad�k v�d� kem�nyen megvetette a l�b�t.

K�zben a falt�r� kos is el�rte a kaput. T�bb tucat izmos kar fesz�lt meg, �s d�ngette meg kaput.

-K�sz�ljetek! Be fognak t�rni! – mondta Zeshuk

Hatalmas csattan�s, �s porfelh�. A kapu beszakadt. Azt�n n�h�ny m�sodpercig csend volt, azt�n felharsant az �v�lt�s. Berontottak. A Fekete Sz�l Lovasai. Nev�kkel ellent�tben gyalogosan j�ttek, �jsz�n� ruh�juk, csillog� kardjuk, vel�tr�z� sikolt�saik, m�g a legb�trabbak sz�v�t is megremegtette.

- Most! – harsogta Zeshuk.

� s�jtott el�sz�r. K�t k�zzel szor�totta pallos�t, �s lefejezte az els� bel�p� nom�dot. Tudta, er�sebb, magasabb, mint ellenfelei, �s hogy v�rtje t�bb v�delmet ny�jt, mint, a nom�dok k�nny� ruh�ja, �m azt is tudta a neh�z v�rt miatt hamar el fog f�radni.

Ism�t les�jtott, gyomron sz�rt egy nom�dot, majd egy m�sikat egyszer�en v�llal feld�nt�tt, egy harmadik nom�d fel�je s�jtott, de a penge nem tudta �tv�gni a lovag v�ll v�rtj�t. Zeshuk visszak�zb�l csapot le, �s lev�gta a nom�d fegyvert, tart� kez�t. A lovagok apr�tott�k az ellens�get, de hi�ba, a nom�dok sokan voltak, �s �k is j� harcosokban sz�m�tottak. . Lassan egyre t�bb lovagok �ltek meg. Zeshuk �let�t is csak a sisakja mentette meg, ellenfele peng�je b�r sz�thas�totta sisakot, sokat vesztet lend�let�b�l, �s �p hogy csak felsebezte a lovag fejb�r�t �s homlok�t. A seb viszont �p el�gg� v�rzett, �s Zeshuk semmit sem l�tott a szem�be foly� v�rt�l. K�romkodva t�pte le sisakj�t, majd teljes er�b�l le�t�tt vele egy nom�dot. A lovag egyik kez�ben karddal m�si kez�ben sisakkal �lte halomra az ellens�get, �s k�zben r�j�tt, m�r t�l kevesen vannak. Maga k�r�l m�r csak nom�dokat l�tott, lovagokat alig. Ha m�gis, h�t azok halottak voltak.

-Er�s�t�s! Induljon! – ki�ltotta. B�r nem l�tta, nem halotta de rem�ltre megindultak az eddig t�tlen parasztok. A harc v�ltozatlan er�vel folyt tov�bb. A nom�dok val�j�ban m�g egy m�tert se hatoltak be a kapun, a lovagok, a kapu vonal�ban m�r hegynyi hull�t halmoztak fel, az �jonnan j�tt t�mad�knak ezt a hulla hegyet kellelt megm�szniuk. Most m�r a parasztok is harcoltak, vadul �v�ltve, �cska fegyvereikkel hadon�szva estek neki az ellens�gnek. K�zben a falon tov�bb folyt az �ld�kl�s, az �j�szok szinte esz�ket veszte k�zd�ttek.

Zeshuk egyre kev�sb� l�tott, mikor megbotlott. Ellenfele ezt ki haszn�lta �s sz�ve fel� d�f�tt. A kard bele t�rt a lovag v�rtbe, �m Zeshuk hanyatt esett. �rezte, nem tud felkelni, v�gtagjait hal�los f�rads�g j�rta �t, t�deje zih�lt, r� j�tt, itt a v�g. Nom�dok vett�k k�rbe, hogy meg�lj�k, de ekkor v�ratlanul Barben lovag robbant k�z�j�k �s sz�tsz�rta a t�mad�kat.

-Talpra! Talpra! – ki�ltotta �s talpra r�ntotta t�rs�t.- Uram m�r hajnalodik nemsok� itt a v�ge!

Val�ban, kezdett kivil�gosodni. A csata lassan vesztett hevess�g�b�l. Lassan elfogytak a t�mad�k is. Azt�n elj�tt a nap.

Zeshuk kit�r�lte a v�rt a szem�b�l, �s kif�jta mag�t. K�r�ln�zett. A kapu k�rny�k�t minden�tt hull�k bor�tott�k. Rengeteg hulla. Eg�sz hulla hegyek. A falon szint�n. Alig n�h�ny lovag �llt m�g talpon, k�ttucatnyian, ha maradtak. A falat v�d� �j�szok szint�n megfogyatkoztak.

-Uram, �gy t�nik a Fekete Sz�l Lovasait… lem�sz�roltuk.- lihegte Barben.

-Igen- ny�gte – �s katon�inknak, ha a tizede t�l �lte. Legk�zelebb v�geznek vel�nk. Vesztett�nk. –ny�gte Zeshuk �s legsz�vesebben a �ssze esett volna, hogy elaludjon, �r�kre, �s v�get �rjen ez a r�m�lom.

Hajnalban, egy kis lovas csapat hagyta el a Cs�sz�rv�rost. Nem a R�gi Utat haszn�lt�k, amit �ltal�ban a keresked�k, �s m�s utaz�k, ha d�l fel� igyekeznek. . �k lopva, cs�ndben akart�k elhagyni a f�v�rost, ez�rt d�l-kelet fel� indultak, j�kora ker�l�vel.

A csapat �l�n, sz�rke csukly�s k�penyben Kilvaren haladt. Sz�talanul, kifejez�stelen�l �lt a lova nyerg�ben. M�g�tte lovagolt Wilbuer �s KeaL'Yes �k sem besz�lgetek t�l sokat. H�tul Ordim mester lovagolt. A mester furcsa tekintettel m�regette az �len lovagl� ez�stp�nc�lost. T�l sok zavar� t�nyez� volt m�r ebben a t�rt�netben. Mindenesetre, szeme ked�lyesen csillogott.

Csendes t�jon lovagoltak, erre fel� kev�s ember j�rt. Mellett�k d�s legel�k l�tszottak , a t�volban apr� falvak h�zait lehetett l�tni.

-Furcsa. – sz�lalt meg hirtelen Kilvaren – nem hittem volna, hogy Loranden bele megy abba, hogy Mustafar is csatlakozzon. Azt meg v�gk�pp nem �rtem, hogy mi�rt pont Ordim mester j�tt erre az �tra.

- Mi az Kilvaren, teljes�ted a parancsot, �s inform�ci�t szerzel Nordon-nak? -k�rdezte a mester. Hangj�ban nyoma sem volt az indulatnak, furcs�n, nyugodtan, kedvesen besz�lt.

-Mi�rt ne j�hetett volna Ordim mester? – �rtetlenkedett Wilbuer. Kilvaren h�tra sem fordult a nyeregben �gy v�laszolt.

-Egy akci� el�tt minden kock�zattal tiszt�ban kell lenni. Az Ez�stp�nc�losok ereje az el�re tervez�sben rejlik. Am�gy Wilbuer tan�tv�ny, tal�n nem tudod hogy Mustafar utols� tan�tv�nya Ordim mester volt? Tal�n azt sem tudod, hogy Mustafar, miut�n sz�m�zt�k k�rte Ordim mestert, hogy tartson vele? Ha j�l tudom, a tan�tv�nynak m�rpedig k�teless�ge kitartania mestere mellet.

-Kiv�ve, ha mester�rul�v� v�lik! De mi�rt �rdekel ez t�ged? - v�laszolta Ordim, ugyanolyan nyugodtam mosolyogva, mint az el�bb.

-Biztosra akarok menni, rem�lem, nem t�mad az, az ostoba gondolatod, hogy r� t�maszd r�gi mesteredre! Ordim mester – �s a mester sz�t g�nyosan megnyomta.

-Egy Loranden soha nem t�mad els�k�nt! - felelte Ordim, most kiss� hevesen.

-Na persze. – v�laszolta Kilvaren, m�g mindig g�nyosan, de t�bbet nem sz�lt.

-Ti, pedig im�dkozzatok! – mondta Ordim a k�t b�mul� tan�tv�nyra- ut�na, pedig medit�ljatok!

B�rmi t�rt�nj�k is, az ima fontos, csak S�t�ts�g Szolg�i, na �s persze az ez�stp�nc�losok, -tette hozz� kiss� megvet�en.

A Loranden lovagok halkan mormolni kezdtek, elmondt�k im�ikat.

Azt�n sok�ig sz�tlanul lovagoltak el�re. Mikor a nap m�r magasan j�rt, meg�lltak pihenni.

A Lorandenek el�vett�k a magukkal hozott enni val�t. Ordim �sszehordott n�h�ny fadarabot, majd koncentr�lt �s m�ris lobogott a t�z. A t�z f�l� ny�rsra h�zott h�sokat tett, �s lassan s�t�gette. KeaL'Yes persze nem k�rt a h�sb�l, mint minden t�nde, � is veget�ri�nus volt. Kilvaren viszont csak egy apr� �vegcs�t h�zott el�, amiben z�ld s�r� folyad�k l�tszott. F�lhajtotta, majd kiss� fintorgott majd �gy sz�lt:

-Tal�n sietn�nk kellene, nem, pedig itt �lni �s b�k�sen s�t�getni.

-Nem csak az ev�s miatt �l�nk itt- v�laszolta Ordim kiegyens�lyozottan, -ez hozz� tartozik az ifj� tan�tv�nyok oktat�s�hoz! KeaL'Yes, Wilbuer ti is gy�jtsatok t�zet, �s s�ssetek meg egy-egy h�st, azt�n olts�tok el a t�zet. Ha k�pesek vagyok elm�tekkel �gy ir�ny�tani a t�zet, hogy a h�s ne �gjen oda az m�r nagy eredm�ny lenne!

A k�t tan�tv�ny hozz�l l�tott a feladathoz. B�r a l�nynak siker�lt hamarabb t�zet gy�jtania , Wilbuer l�ngja hevesebben �gett.

-J�. Most pedig gondoljatok a rendh�z pusztul�s�ra. Ha harag �nti el sz�veteket, akkor sem szabad elveszteni az ir�ny�t�st a t�z f�l�tt! –

Ezut�n KeaL'Yes t�ze kialudt, viszont Wilbuer� fellobbant �s sz�nn� �gette a ny�rsa t�z�tt h�st. Az �gett szag bet�lt�tte a leveg�t.

-Meg kel tanulnod, kontrol�lni er�det! – mondta neki Ordim

-Igenis mester!

-A dolog nem nehezebb, most amikor od�bb r�ptetsz egy t�rgyat, nem nehezebb csak m�s! K�pzeld magad el� amint a l�ng b�k�sen, lobog, �s �gy is lesz!

-Igen mester, k�rdezhetek valamit?

-Persze.

-Mester, hogy lehet olyan er�t el�rni, hogy puszt�t� t�z fergeteg, t�madjon vagy mindent els�pr� vill�mok?

-Wilbuer, minden csak a koncentr�l�s m�rt�k�t�l f�gg, ha harm�ni�ban vagy �nmagaddal b�rmire k�pes vagy, ellenben a What lovagokkal, �k egy�ltal�n nincsenek harm�ni�ban �nmagukkal, harag �s gy�l�let van csak a lelk�kben-, ok�totta Ordim

-Akkor hogy lehets�ges, hogy m�gis csak k�pesek ilyen m�rt�k� er�ket bevetni?- k�rdez�sk�d�tt tov�bb Wilbuer

-Ne akarj sokat foglalkozni a What lovagokkal! – v�laszolta Ordim

-Most �n k�rdezek valamit!- mondta hirtelen Kilvaren – Mi�rt Mustafar, �s mi�rt Atrex de Woldruff?

-Nem b�rsz ezen t�l menni? Ez�stp�nc�los!- v�laszolta Wilbuer

-V�laszolj. – monda csendesen de m�gis fenyeget�en Kilvaren.

-Meg�lmodtam. – v�laszolta Wilbuer.

-Meg�lmodtad?

-Igen!

Kilvaren, b�lintott mintha nem �rdekeln� tov�bb� az �gy. Azt�n a lov�hoz l�pet �s fel�lt r�.

-Ideje lenne tov�bb menni! – Ordim is b�lintott. T�nyleg ideje volt indulni. Messze volt m�g a S�rk�nyf�szek, v�gig kelet haladniuk, a D�li �ton, hossz�-hossz� m�rf�ldeken �t.

Az �t�dik ciklus 1765. �v�ben a tavasz 46. napja

Birodalmi b�rt�n, a semmi k�zep�n a Niva foly� partj�n

Lassan �gy �reztem tervemet v�gre siker, koron�zza. T�z nap volt m�r h�tra mind�ssze a nagy viadalig. Vagyis ink�bb a sz�k�sig. �lmatlanul forgol�dtam a k�nyelmetlen �gyon, valahogy nem j�tt �lom a szememre. Pedig tudtam, pihenem k�ne, mert holnap reggel k�z�s edz�s lesz a raboknak, most kell majd �ket meggy�zn�m, arr�l hogy tervem siker�lhet. Forgol�dtam. S�padt f�ny sz�r�d�tt be a kis ablakon, ha kin�ztem, l�ttam a csillagokat. Vagyis ink�bb csak p�r csillagot. Folyton az j�rt a fejemben, v�gre szabad lehetek. Tudtam, valahogy tudtam, siker�lni fog. �szre se vettem mikor aludtam el. �lmaim sokszor furcs�k �s r�miszt�ek volta, vagy �pp hasznosak de most… ilyet m�g sosem �ltem �t.

�lomban egy s�t�t kihalt f�ld�n �lltam. Hull�k fek�dtek nem messze, hogy mif�l�k az nem tudtam kivenni, de �reztem hogy holtak. Egy f�rfi s�t�lt kereszt�l a s�t�ts�gen. Nem volt t�l magas, sem sz�les v�ll�, de m�gis ar�nyos, izmos. R�vidre ny�rt fekete haja volt, �s k�l�n�s t�zben �g� fekete szemei. Mosolya dermeszt�. �gy harminc�vesnek t�nt, de �reztem j�val id�sebb. �reztem m�g valamit, hihetetlen er�t, ami bel�le �ramlott. R�m mosolygott. V�rfagyaszt� volt. Majd �gy sz�lt:

Mikor fel�bredtem, teljesen leizzadtam. M�skor is �lmodtam m�r, de ilyen k�l�n�set m�g soha.

�lmodtam m�r m�skor is, p�ld�ul mikor meg �lmodtam sz�k�sem terv�t, de ez most, ez most m�s volt. Reggelig m�r nem tudtam elaludni.

A szeg�nyes reggeli ut�n, �reim egy j�kora terembe vezettek. Ez volt a harcterem. Igazi fegyverek persze nem voltak benne, csak �leth� fa ut�nzatok. A teremben m�r j� p�ran voltak rajtam k�v�l. Megborzongtam, mert ism�t eszembe jutott az �lom de azt�n figyelmezettem magam most fontosabb feladatom van enn�l. Barb�r bar�tom j� munk�t v�gezett, csupa harcedzett alak. Egy sebhelyes arc� t�nde, aki a falnak t�maszkodott, egy alacsony kopasz fick� aki sunyi tekintettel m�regetett, egy fiatal j� k�p� izmos sz�ke f�rfi, arcvon�sain l�tszott hogy nemesnek sz�letett, �s volt m�g valaki. Egy ocsm�ny ork. Jobban mondva az a bizonyos ocsm�ny ork, a velem szemben l�v� cell�b�l.

-Ne f�lj kis madaram, nem �llek meg! – r�h�g�tt �s s�rg�s fogait mutogatta.

-Gyorsan a t�rgyra t�rek, nincs sok id�nk, kilenc nap �s j�n a viadal. Meg kell tervezni a sz�k�st. Ismeri valamelyikk�t�k a b�rt�nt?

-�n j�l ismerem. – felelte a kopasz f�rfi, �s m�r guggolt is le, majd a porba ujjaival vonalakat h�zott. Lassan kezdett k�rvonalaz�dni a tervem.

-A csatorn�t �t fogunk menni, eg�szen a foly�ig h�z�dik, ha bejutunk a csatorn�ba, meg menek�lt�nk.

-A csatorna egy labirintus- ellenkezett a kopasz

-Egy�ltal�n hogy akarsz le jutni? – k�rdezte a t�nde. R�mutattam az egyik vonalra:

-Ez a folyos� itt, ami a nagy ar�n�ba vezet, alatta h�z�dik a csatorna, itt megy�nk le.

-Tele lesz �r�kkel! – morogta a barb�r.

-Nem mondtam, hogy k�nny� lesz, lev�gjuk �ket �s le a csatorn�ba!

-De m�g mindig nem mondtad, hogy tal�lunk ki a labirintusb�l! – sz�lt a kopasz.

-B�zz�tok r�m, soha nem t�vedek el- feleltem magabiztosan. Az ork felr�h�g�tt. �n meg a nemes ifj�t figyeltem.

-Te nem sz�lsz semmit? Nincs v�lem�nyed?

-De van.- felelte. –Megb�zhatunk benned? �s te meg b�zhatsz benn�nk?

- Nincs m�s v�laszt�sunk, mint b�zni! – b�lintottak. Ekkor egy pillanatra eszembe jutott az �lom:

,,Ne �llj az utamba!”