4. fejezet

Verindar, a Gr�nitpalota, Mustafar f�szke , a ny�r, 19. napja

Mustafar egyre n�vekv� d�hvel n�zte az el�tte �ll�kat. Az �t hajb�kol� f�rfib�l �ll� csoport nagyon ideges�tette.  

-Cs�sz�rom �s ez�rt gondoltam �gy, hogy �nr�l Verindar v�ros f�ter�re k�sz�ten�nk egy 10 m�ter magas szobrot m�rv�nyb�l…hogy mindenki le r�hassa a tisztelet�t- mondta m�zes-m�zos hangon, mik�zben szinte a f�ldig hajolt Mustafar el�tt.

-Szobrot? –k�rdezte a cs�sz�r v�szj�sl�an. –R�lam szobrot? Te kis megalkuv�, talpnyal�  f�reg! Szobrot? Hogy tiszteljenek? Nem akarom hogy tiszteljenek! Csak engedelmeskedjenek!  

-Sajn�lom uram, mi az �n legh�bb szolg�i vagyunk….

-El�g m�r! – d�rrent r� Mustafar- T�nj el innen! Ha m�g egyszer a szemem el� ker�lt�k akkor bele �getlek titeket a gr�nitpadl�ba! Dobd ki �ket! – n�zett Mustafar a m�g�tte �ll�, mozdulatlan gy�kemberre. Raksuma mint a vill�m mozdult, �s torkon ragadta a f�ld�n t�rdel�t, majd a terem m�sik v�g�be haj�totta

-Kifel�! –sziszegte.

Mustafar rosszall�an cs�v�lta a fej�t.

-M�rges vagyok, ugyan olyan zsarnoknak gondolnak, mint b�rmelyik m�sik uralkod�t. De �n nem vagyok olyan mint a t�bbi.  A Lorandenek azzal v�dolnak hogy a hatalmat hajszolom…h�t nem! Nem v�rom el hogy isten�tsenek! Mindig is ut�ltam az ilyen talpnyal�kat. Bezzeg a Loranden lovagok �sszes nagymester�r�l van szobor…�rdekes, �s m�g �n hajszolom a hatalmat. –majd mintha hirtelen meg �rzett volna valamit Mustafar ki sietett a teremb�l, f�l a v�r legmagasabb   b�sty�j�ra. Most tiszta id� volt, messze el lehetett l�tni. A t�volan apr� pontok mozogtak, tal�n emberek.

- Meg�rkeztek a Loranden lovagok. A parancsom a k�vetkez�, h�rom �rnyvad�sz osztag k�s�rjen le v�rudvarra, ott fogadjuk �ket. Ameddig �n nem mondom senki sem t�madhatja meg �ket.  A kaput nyissuk ki, �s nem is kell be z�rni, ha akarnak hadd, menek�ljenek el.    

Bele telt majdnem k�t �r�ba mire a Loranden lovagok bel�ptek a Gr�nitpalota ajtaj�n. �tvenen voltak, �l�k�n Kalberd mester haladt a t�rp. Kez�ben egy j�kora t�rp harci kalap�cs, l�tszott var�zsfegyver. A t�bbiek, emberek �s t�nd�k, ny�llal, karddal felfegyverkezve. Az �rnyvad�szok �s Raksuma felsorakoztak Mustafar m�g�tt. A v�r k�vekkel bor�tott udvar�n percekig mozdulatlanul szeml�lt�k egym�st, Loranden lovagok �s a mosolyg� Mustafar.

-R�g nem tal�lkozunk, mester:- g�nyol�dott Mustafar

-�gy igaz, de most tal�lkoztunk utolj�ra. El�g volt bel�led, el�g a gonoszs�gaidb�l.

-Nem akarlak titeket meg�lni, ez�rt megengedem ,hogy �nk�nt t�vozzatok. Aki t�vozik vagy mell�m �l, annak haja sz�la sem g�rb�l.

-Te gonosz vagy! Pusztulnod kell!

-Igen? Mindenkinek pusztulnia kell aki gonosz? Vagy m�sk�nt mondva, nem veletek �rt egyet? Pusztulniuk kellet az �sm�gusoknak? Oda vesztek a boszork�ny mesterek? �ket is ti �lt�tek meg csup�n ez�rt mert �k �lvezt�k a hatalmukat!   Ki irtott�tok a nekormant�kat, �ld�zt�tek az ork s�m�nokat!

-Senkit sem tudsz megf�leml�teni! –v�laszolta  Kalberd mester.

-De hiszen te is f�lsz, �rzem, l�tom.  De ha t�nyleg hisztek a Loranden eszm�kben, t�voztok. �n nem t�madok r�tok ha ti sem r�m!

- Mustafar, t�ls�gosan maga biztos, vagy,  de te nem vagy isten!

-Ezt vegyen ki h�v�snak? – nevetett fel.

-V�dd magad Mustafar! – l�pett k�zelebb a t�rp �s fenyeget�en lengette fegyver�t.

-�n nem t�madok el�sz�r, - cs�v�lta meg a fej�t Mustafar �s k�zben mosolygott. Kalberd oda l�pett �s teljes erej�b�l le s�jtott a harci kalap�ccsal . Mustafar hirtelen el komorodott, �s ki tartotta a tenyer�t, a fegyver a kiny�jtott tenyere el�tt �llt meg, minta valami l�thatatlan k� falba �tk�z�tt volna. Az �t�s erej�t�l  Kalberd  mester h�tra zuhant. Mustafar azonban meg sem rezd�lt.

-H�t akkor rajta! – �s �ri�si t�z cs�v�t l�tt a Lorandenek k�z�. Ekkor elszabadult a pokol, a Loranden lovagok mind Mustafarra vetett�k magukat, �m �, mint m�r amikor a d�monok ellen harcolt , megp�rd�lt a tengelye k�r�l, �s f�l m�terrel a talaj f�l� emelkedett, aki pedig a k�zel�be �rt az hatalmas vill�mokkal  �gette sz�nn�. A fel� kil�tt ny�lvessz�k f�l �ton le zuhantak,  a t�z cs�v�k ki hunytak, meg sem tudt�k sebezni, m�g csak a k�zel�be sem tudtak f�rk�zni.

-Ez �gy unalmas, �rnyvad�szok, be ker�teni �ket! – A gy�kember �s az �rnyvad�szok is munk�hoz l�ttak.

Az �rnyvad�szok peng�i akad�lytalanul darabolt�k fel az ellens�get. A Lorandenek fegyverei nem tudt�k �ket megsebezni. Kalberd mestert is k�r�l vett�k �m, � elm�je seg�ts�g�vel ell�kte �ket mag�t�l,  n�h�ny m�sikat l�ngra lobbantott, igaz a t�z csak  ideglenes kellemetlens�get jelentett az �rnyvad�szoknak, egy harcost pedig a kalap�cs�val �t�tt mellbe, hanem �rnyvad�sz lett volna az �t�s kett� szak�totta volna a harcost, de �gy csak a f�ldre zuhant, de m�g est�ben kardj�t a mester oldal�ba v�gta.

A gy�kl�ny a harc k�z�pbe vette mag�t, egy t�nd�t szem k�p�tt a m�rgez� savas ny�l�val, aki ord�tva kapott a szem�hez, de  nem sok�ig ord�tott, mert Raksuma kegyetlen fegyvere, a hossz� sz�gekkel kivert eszk�z melynek a v�gbe egy kard peng�t illesztett, le s�jtott, �s szinte le t�pte a t�nde f�l arc�t. Majd helyb�l  ugrott vagy �t m�tert �s l�baival mellbe r�gott egy m�sik Lorandent aki a f�lde esett, Raksuma azonnal r� l�pett a nyak�ra �s v�ge volt. Egy fiatal n�, k�zvetlen k�zelr�l l�tt t�zet a gy�k pof�j�ba, �m � b�r egy pillanatra elvakult, fegyvere ,m�g is pontosan tal�lt, sz�t z�zta a t�mad� test�t. Mustafar sem pihent k�zben, egyszerre tizenhat  Loranden lovagot lebegtetett maga mellett a leveg�ben, majd csontt�r� er�vel v�gta �ket a talajnak. A Loranden lovagok gyorsan fogyatkoztak, b�r k�m�nyen harcoltak es�ly�k sem volt. Hi�ba volt tele a leveg� t�z l�ved�kekkel,  hib�ba tasz�tott�k el az �rnyvad�szokat m�terekre magukt�l puszt�n  az akaratukkal. Hi�ba volt minden,  a profi �rnyvad�szok mindenkivel v�geztek. Egy t�k�letesen �sszehangolt, harci g�pezetk�nt mozogtak.  Mustafar pedig, sebezhetetlen�l lebegett a kis csatat�r  k�z�p�n, �s �lvezte az el�ad�st.

M�g �gy tizen�t Loranden lehetett �letben mikor a sebes�lt Kalberd mester, �sszeszedte mag�t �s r� j�tt, vesz�tett, vissza kell vonulnia.

-Testv�reim, menek�ljetek!

-Ilyen k�nnyen nem engedlek el! Ki�ltotta Mustafar �s mester mellet termett, �s a k�r�ll�tte �ll�kat sz�nn� �gette,  majd mind k�t kez�t annak fej�re helyezte.

-L�ssuk mire gondolsz! – �s a Lorandenek mester fel�v�lt�tt a f�jdalomt�l, majd Mustafar el l�kte mag�t�l a t�rp�t. 

-Fuss! Menek�lj! �r�m lesz vad�szni r�d! – a t�l�l� Loranden lovagok, mind a hatan akik m�g �lek f�lnyal�bolt�k mester�ket, �s kimenek�ltek a v�rb�l.

-44, Loranden lovagot �lt�nk, meg, saj�t vesztes�g n�lk�l. – n�zett k�r�l el�gedetten Mustafar

-Amit pedig tudni akartam meg tudtam. K�sz�ljetek! – n�zett az �rnyvad�szokra- ut�nuk megy�nk, behatolunk a t�rp t�rn�kba, egy hadoszt�ly a zsoldosok k�z�l szint�n �lljon k�szenl�tben! Kem�ny harc lesz, le kell gy�zn�nk a t�rp�ket, �s szerintem hamarosan p�r d�mon �s Puszt�t� is a nyomomba ered. Vagyis, most m�r t�nyleg elindult a t�zf�rgeteg, most m�r nem lehet meg�ll�tani, le lehet lass�tani, meg lehet zavarni de most m�r �n fogok gy�zni, ehhez k�ts�g sem f�rhet! 

A nom�dok f�ldj�n

Helcor �s Myrus Mustafar katon�i, az �rnyvad�szok tagjai, n�h�ny tereb�lyes bokor m�g�l a t�l�k 30 m�terre egy kis t�z k�r�l �l� csoportot figyelt�k. Este volt m�r,  az �gen felj�ttek a csillagok. A t�z mellet �l�k t�zen voltak, k�zt�k egy d�szes �lt�z�k� nom�d vez�r, mellette h�rom embere. A t�bbiek a What rend lovagjai. A What lovagok k�z�l messze kimagaslott egyik�k, egy nagydarab ork. Or’Gas’Dur az orkok fekete hercege. Csendesen magyar�zott a t�bbieknek.

-Mustafar vad�szik r�nk. �s ha � vad�szik r�nk, meg is tal�l, �s meg is �l minket! Azok a h�rek arr�l a k�t gyilkosr�l, igencsak nyugtalan�t�ak. Az egyetlen es�ly�nk r� tal�lni az ez�stp�nc�losokra. �k meg tudnak v�deni. A gond csak az, hogy hord�t szerte sz�jjelvert�k, �s t�bb tucat kisebb seregre esett sz�t.

-�pp ez�rt nem vagyok hajland� egyezkedni vel�k! �k ellens�geink! –vette k�zbe a nom�d vez�r.

-Egy fen�t! Ha a k�n nem k�v�n vel�nk tartani �m legyen! De �n nem harcolok Mustafar �s a katon�i ellen!

A bokrok m�g�tt hallgat�z� �rnyvad�szoknak ennyi �pp el�g volt.

-Nos? -k�rdezte Helcor.

-C�lozzuk meg �ket, -s�gta Myrus �s ki k�sz�tett maga el� k�t sz�mszer�jat. Helcor szint�n.

-A What lovagokat el�bb. –mondta Helcor.

-�n is tudom!  

Egyszerre s�t�tt�k el fegyvereiket. A nagy erej� robban� nyilak telibe tal�ltak �s sz�tt�ptek k�t What lovagot. A What lovagok m�g csak nem is tudt�k honnan �rkezik a t�mad�s, mikor k�t �jabb vessz� csap�dott k�z�j�k. Egyed�l Or’Gas’Dur tudta mit kell tennie, elm�je erej�vel a saj�t lovagj�t l�kte a robban� ny�l �tj�ba.

-�lj�tek meg �ket! – �v�lt�tte a bokrok k�z�l ki bukkan� �rnyvad�sz-p�rosra. A meg maradt k�t What lovag,  �s a  nom�d vez�r test�rei, ki vont kardal v�rt�k az ellens�get.  Az ork j�kora csatab�rdja a mellkas�n tal�lta el az el�l fut� Helcort, a f�rfi �rzete hogy az �t�st�l ki szorul a leveg� a t�dej�b�l, de a ruha megv�dte az �let�t, a b�rd �le nem sebezte meg.  Myrus kardj�val combon sz�rta az orkot, mik�zben kecsesen kiker�lte a t�bbi What lovagot. Or’Gas’Dur egy hatalmas t�z cs�v�val v�laszolt, �s b�r Myrus f�lre ugrott, a t�z cs�va szele led�nt�tte a l�b�r�l. Helcor k�zben talpra ugrott, �s a k�zelben l�v� nom�dokra vetette mag�t, h�rom gyors v�g�s, �s a nom�d vez�r �s t�rsai f�lig lemetszett fejel hullottak le a f�ldre. K�zben Myrus az egyik What lovagot sz�rta sz�ven, a m�sikat, pedig gyomron.

-A fene, el menek�l! –ki�ltotta Helcor, ugyanis az ork, mag�ra hagyta harcol� t�rsait, �s felugrott a t�z mellett kik�t�tt lovak egyik�re �s v�gt�zni kezdett. Myrus �s Helcor gyorsan a sz�mszer�jaik�rt rohantak, de mire c�lra tartott�k, a s�t�ts�g m�r eltakarta a menek�l� orkot.

- A j� francba! – k�romkodtak.

-Elsz�rtuk.  Ez az �tkozott ork, �gyes. Azt hittem le �ll vel�nk harcolni! –m�rgel�d�tt Helcor.

-R�ad�sul p�r �ra j�r�snyira vonul erre fele �gy egy ezer�tsz�z f�s nom�d sereg. Ha meg tal�lja �ket neh�z dolgunk lesz.

-Ez mind, semmi, k�tnapnyira innen, az ez�stp�nc�losok, b�r �k az ellenkez� ir�nyba vonulnak.

-Az ork, minden bizonnyal r� veszi majd a nom�dokat, hogy menjenek az ez�stp�nc�losok ut�n. Vagyis meg kell el�zn�nk. -mondta ki Myrus mindkett�j�k gondolat�t.

-Akkor h�t rajta, el�zz�k meg!